Kreatív inspirációt jelent az erdélyi táj és legendavilág: Popa Zsolt divattervező újragondolta az avasi viseletet

Mindig szerettem a kontrasztokat: végig jelen voltak, vannak az életemben és talán ez a fajta egyensúly tartja fenn az éberségemet a viseletek szigorú szabályrendszere és a kreativitás szabadsága között.

– Mindig is látott lehetőséget a népviselet ihlette alkotásban?

– Kezdetben nem szerettem volna a két dolgot összevegyíteni, mindkét vonal szent volt a maga módján. Éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy mindkét irányba fejlődjek. Nem akartam úgy hozzányúlni a népviselethez, hogy annak bizonyos vonalait, jellegzetességeit „megbecstelenítsem”. Sokat tanulmányoztam a viseletkultúrát, az anyagokat, a technikákat. És amikor ezt a tudást stabilnak éreztem, akkor kezdtem el beépíteni a folk-vonalat a modernebb ruhadarabokba. Az erdélyi népviselet nyújtotta lehetőségeket előttem már felhasználtak a nagy márkák, például a Dior cég a bihari bőr mellrevalót egy az egyben lemásolta és kifutóra vitte, de Yves Saint Laurent is inspirálódott a román ingekből, sőt a Dolce&Gabbana is bemutatta már a széki réklit a nagyközönségnek. Szóval nem ismeretlen a híresebb divatházak előtt Erdély népművészete. Gondolom, szakavatott szemek észreveszik ennek a tájnak a misztériumát, legendákra hagyatkoznak, ez mind-mind inspirációs forrás tud lenni. Számomra is az.

– Mit jelent(het) a népviselet, a népies jelleg a mai világban, amikor lassan mindenki hamis Louis Vuitton táskával flangál, „fake” Channel papucsban és így tovább. Lehet, hogy pár év múlva a most trendi quiet luxuryhoz (úgynevezett csendes luxus) hasonlóan divatossá, értékessé válik visszanyúlni az „autentikus” gyökerekhez? Lehet ez tömegek kedvencévé váló vonal vagy csak egy szűk réteg szerethet bele?

– A divat leképezi azt, ami a világunkban történik. Ha valaki megnézi és elemzi az irányvonalakat, a színeket, a kompozíciókat, láthatja, hogy művészi szemen átszűrten, továbbgondoltan ott van az a káosz kicsiben, ami a világunkban uralkodik. Nem feltétlenül rossz dolog, ha valaki nyitott ezekre a dolgokra, és értő szemmel néz végig egy-egy extrémebb bemutatót. A divatnak hatnia kell a befogadóra. Ha valaki fogékony erre és saját prizmáján keresztül szemléli a ruhadarabokat, irányvonalakat, akkor hathat rá, ugyanúgy, mint ahogy egy múzeumban egy kép hat a szellemre. A divat is hat, kizökkent a komfortzónából, gondolkodásra késztet.

Az emberek általában szeretik a népviselet ihlette ruhákat, valahogy benne van a génjeinkben az elődeink által megalkotott forma és színvilág szeretete.

– Miként lehet bármivel betörni a nemzetközi divat világába, akár egy ilyen sajátos dologgal, mint a modern és folk ötvözése?

– A divat ciklikus, nem mi, 21. századi tervezők találtuk ki a modern ötvözését a folkkal. Ha megnézzük, a hippik már a hatvanas-hetvenes években is csempésztek a megjelenésükbe népies blúzokat. Végig jelen volt a divatban, amióta ezt az iparágat tudatosan irányítgatják a tervezők. Nagyon nehéz a divatban valami újat kitalálni. Itt most a kontextuson van a lényeg és a mértéken, továbbá az anyaghasználaton. Új digitális technológiák jelentek meg például a textilgyártásban, a 3D-nyomtatásban, és ezekkel a technológiákkal olyan, akár népies formákat is elő lehet állítani, amelyekre 10-20 éve nem volt lehetőség. A technológia egyre fejlődik, új kihívások elé állít, de hiszem azt, hogy a folk vonala mindig jelen lesz valamilyen formában a divatiparban.

Továbbá felkértek egy konkrét kollekció megálmodására, amit szatmárnémeti céggel, az Inedit-tel közösen hoztunk létre. Ezzel a kollekcióval képviselték Romániát a kínai fővárosban, Pekingben egy jelentős eseményen.

– Román és magyar viseletekhez is nyúl inspirációként? Mennyire érzi azt, hogy ez a fajta viszonyulás, ahogyan Ön áll hozzá az örökségünkhöz, megoldást jelenthet a tekintetben, hogy túllépjünk az etnikai kérdéseken vagy azon, hogy méregessük, kinek mije van és melyik a jobb, szebb?

– Nem hiszem, hogy a megoldás csak ebben lenne, mármint hogy én inspirációs forrásként használom a körülöttünk élő nemzetek viseleteit, és ezzel elsimíthatok nézeteltéréseket. Természetesen enyhíteni tudok rajtuk, illetve megmutatni, hogy minden nép kultúrája hordoz magában olyan elemeket, amelyekből egy művész inspirálódni tud. Fel tudom tárni a laikus szemlélő előtt a viseletkultúra szépségeit, el tudom mondani nekik egy mesébe foglalva – ami egy kollekció is lehet –, hogy márpedig ez szép, csak elég nyitottnak kell lenni ahhoz, hogy ezt megértsük, elfogadjuk. Nincs olyan, hogy melyik a szebb vagy kié a jobb – ezek szubjektív dolgok. Gyönyörű dolgok vesznek minket körül.

Természetesen van kedvenc viseletem, de ez is szubjektív.