Autonómiát nyílt párbeszéddel

– Több mint két hét telt el Traian Bãsescu székelyudvarhelyi látogatása óta. Érzékelhető-e valamiféle hatása a látogatásnak?
– Az elnök úr közvetítése beindított néhány programot Székelyudvarhelyen. Sikerült kimozdítanunk a holtpontról a tornacsarnok és az uszoda ügyét, azóta a szakminiszterrel egyeztettünk. Írásos visszajelzést kaptam a lakásügynökségtől is, hogy ősszel elkezdődik, és 2007-ben folytatódik 168 csereháti lakás építése.
– A székelyudvarhelyi önkormányzatban immár állandósult a patthelyzet. Ezen – úgy tűnik – az államfő látogatása sem változtatott.
– Az elnök úr természetesen érdeklődött az itteni politikai helyzetről, az azonban nem az ő dolga, hogy egy városban feloszlatják-e a tanácsot vagy sem.
– Feloszlatják?
– Én jeleztem a prefektusnak, hogy teljesültek a tanács feloszlatásának a törvény által előírt feltételei, a tanácsot tehát feloszlottnak kell tekinteni. Ezt azonban a prefektusnak kellene megállapítania. Õ viszont még nem állapította meg. Kétségkívül azonban a tanács feloszlatása a végső megoldás, és erre a polgári frakció már el is szánta magát. Ezt a helyzetet az RMDSZ váltotta ki azzal, hogy képviselői december óta nem jöttek tanácsülésre, vagy ha jöttek is, döntés nélkül távoztak.
– Az RMDSZ felháborodását viszont a polgári frakció váltotta ki azzal, hogy nem akarja tudomásul venni a székelyudvarhelyi választók akaratát, és nem igazolja egy RMDSZ-tanácsos mandátumát.
– Ez nem ok arra, hogy a tanács ne fogadja el a költségvetést, hogy megbénítsa a várost. Engem egy program alapján választottak meg polgármesternek, ezt a programot pedig csak akkor tudom teljesíteni, ha a költségvetést is ennek megfelelően szavazza meg a tanács.
– A költségvetés dolgában a tanács a döntéshozó, a polgármester a végrehajtó. Nem így van?
– Ezt ugye, nem mondja komolyan. A polgármestert azért választják a város élére, mert az ő elképzeléseit részesítik előnyben. Ahhoz, hogy a programját meg tudja valósítani, az ő költségvetési szempontjainak kell érvényesülniük. Az államfő is azt mondta, vesztésre van ítélve, aki nem támogatja a polgármestert.
– Ezek szerint csak idő kérdése, mikor lesznek előrehozott választások Székelyudvarhelyen. Az ön támogatói milyen színekben neveznek be?
– Reményeink szerint a Magyar Polgári Párt színeiben. Ha áprilisban feloszlatják a tanácsot, azt nagy valószínűséggel meg fogja támadni az egyik vagy a másik frakció. Lesz belőle egy közigazgatási per, ami egy-két hónapig elhúzódik. A kormánynak három hónapon belül kell kiírnia a választást, de még egy hónapot a kampányra is biztosítania kell. Tehát szeptember végén, október elején lehet megtartani a választásokat. Addig pedig biztosan meglesz a pártunk.
– Egyes hírek szerint Traian Bãsescuval arról is megállapodtak, hogy a Demokrata Párt színeiben indulnak.
– Erről nem volt szó. Arról viszont igen, hogy az erdélyi magyarság számára is meg kell teremteni a választás szabadságát. Ismertettem ezt az igényünket az államfővel, és azt is jeleztem, hogy ildomos volna a választási törvényekből kiiktatni a demokráciaellenes diszkriminatív tételeket, amelyekkel két évvel ezelőtt megakadályozták a Magyar Polgári Szövetség választási részvételét.
– Lendített a pártbejegyzés ügyén a Bãsescu-látogatás?
– A törvény által előírt 18 megye helyett 22 megyében indítottuk el az aláírásgyűjtést. Én hat megyében koordinálom a munkát, április közepére szállítom ezekből az aláírásokat. Abban reménykedem, hogy a kollégáim hasonlóképpen teljesítik a vállalásaikat. Ha igen, április végén készen állunk a pártbejegyzésre.
– Ön a március 15-i székelyudvarhelyi nagygyűlés előtt arra próbálta rábeszélni a Székely Nemzeti Tanács vezetőit, hogy álljanak el a kiáltványa felolvasásától, és ezáltal tegyék lehetővé Traian Bãsescu részvételét a rendezvényen. Ilyen könynyű lebeszélni önt a közösségi célok képviseletéről?
– Ez rosszindulatú felvetés. Én csak azt mondtam, hogy az államfő jelenléte voltaképpen legitimálná a Székely Nemzeti Tanácsot és az autonómiatörekvéseket. Azok a legitimációs kérdések, amelyek az RMDSZ tudatos elszigetelő munkája következtében az erdélyi magyar jobboldallal kapcsolatban időről időre felmerülnek, egy mozdulattal megoldódtak volna. Arról beszéltünk, hogy a kiáltvány tartalmát mindenképpen ismertetni kell, és megfontolandónak találtuk, hogy az államfő március 15-i udvarhelyi jelenléte megszervezhető-e. Végül én voltam az, aki visszaléptem az elképzeléssel.
– Bízik abban, hogy Traian Bãsescu is a zászlajára tűzi az autonómiát, és közelebb viszi céljaihoz az erdélyi magyarságot?
– Biztos vagyok abban, hogy az autonómia demokratikus úton való eléréséhez szükségünk van arra, hogy a román politikai elit meghatározó személyiségeivel őszinte párbeszédet folytassunk. Nem tudom elképzelni, hogy úgy legyen autonómiánk, hogy közben nem tárgyalunk senkivel. És ha megnézzük, hogy a politikai szereplők közül kivel van lehetőségünk, illetve kivel érdemes ilyen kapcsolatot kiépítenünk, mindenképpen Traian Bãsescu áll az első helyen. Valószínűsíthető, hogy az országot az elkövetkező ciklusban is ő fogja irányítani. Elengedhetetlen, hogy vele, mint pártok fölötti szereplővel, párbeszédet tudjunk kialakítani. A párbeszédnek pedig akkor van értelme, ha nem adjuk fel az elveinket, ha következetesen, karakán kiállással képviseljük az elképzeléseinket. Én erre törekszem.
– Megkezdődött ez a párbeszéd?
– Nem lehet két hét alatt megvalósítani mindazt, amit az RMDSZ 16 év alatt elszalasztott. A szerepemet sem szeretném túlértékelni. Én teljes legitimációval Székelyudvarhely polgármestereként szólalhattam meg. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Székely Nemzeti Tanácsnak is van elnöke. Velük közösen kell megvalósítanunk egy másfajta magyar képviseletet. Az egészen biztos, hogy nem lesz szükségünk újabb 16 évre ahhoz, hogy a hazai magyarság sorsát megváltoztassuk.