Anglia lett az „itthon”, de Erdély maradt az otthon

A londoni belügyminisztérium legutóbbi összesítése szerint a 27 EU-tagország Nagy-Britanniában élő állampolgárai közül május 31-ig 5 605 800-an folyamodtak letelepedett státusért. Az országokra lebontott lista élén a lengyelek és a románok állnak 975 180, illetve 918 270 letelepedési folyamodvánnyal.

„Talán ez volt életem legegyszerűbb hivatalos procedúrája”

A 27 éves Illyés Cecília 2014 óta él férjével és két gyermekükkel egy angliai kisvárosban. Minden nehézség ellenére már egy év ottlét után tudta, hogy maradni szeretne. „Anglia itthon, Erdély otthon” – fogalmazott Cecília, aki másfél év elteltével ismerte meg pakisztáni származású férjét. Tapasztalatai szerint roppant egyszerű a letelepedési engedély igénylésének menete, viszont az angol nyelvtudás elengedhetetlen.

Ha eddig a dátumig már 5 évet Nagy-Britanniában élt a kérelmező, akkor állandó tartózkodási engedélyt, amennyiben ennél kevesebbet, akkor ideiglenes letelepedési engedélyt kap, amelyet az öt év leteltével állandó letelepedési engedélyre válthat.

A 28 éves Virágh Bernadett csaknem öt éve él az Egyesült Királyságban. Országváltását a pénz és az egyetemi választék motiválta, odakint meg tudta teremteni az anyagiakat ahhoz, hogy jelentkezhessen egy kiváló oktatási intézménybe. Jelenleg üzletfejlesztési és digitálismarketing-vezetőként dolgozik saját cégénél, amit a férjével együtt irányítanak. Amikor 2019 szeptemberében igényelte az ideiglenes letelepedési engedélyt, már sok munkaadó kezdte sürgetni az alkalmazottait, hogy minél hamarabb legyen meg az ideiglenes tartózkodási engedélyük.

– emlékezett vissza Bernadett. Azt nem tudja, korábban milyen nehéz volt munkavállalói vízumot megszerezni az Egyesült Királyságban, de a Brexit után szigorították a feltételeket, és csak annak adnak engedélyt az ott-tartózkodásra, akinek a kérvényét különböző kritériumok alapján – például nyelvtudás vagy végzettségi szint – elfogadják.

„Miután megismered a működő rendszert, nem sietsz haza”

Ladó Szabolcs 2011-ben döntött úgy akkori párjával, hogy megpróbálják a külföldi életet, amelynek egy bőrönddel és hátizsákkal vágtak neki. Elsősorban pénzszerzés volt a céljuk, amely egy kis kalandvággyal is keveredett. „A terv 1–2 év volt, legalábbis ezt mondtuk az otthoni barátoknak, családnak, magunknak, amíg kigyűl annyi pénz, hogy „pirosba” fel tudjuk húzni a házat. Először könyvelőként kerestem munkát, de zsákutcának bizonyult, ugyanis ki sem tudják olvasni a nevem, és külföldi iskolával, külföldi tapasztalatokkal nem vált hasznomra” – fejtette ki a 37 éves erdélyi férfi, aki fél év elteltével, ügynökségen keresztül kapott állást egy nyílászárókat előállító gyárban. Kilenc éve dolgozik ott. „Miután megismered a rendszert, ami működik – iskola, egészségügy, politika –, nem sietsz haza.

– vázolta a kinti lehetőségeket. Szabolcs azért igényelte a letelepedési engedélyt, mert muszáj volt, az applikáció segítségével a procedúra mindössze 20 percet vett igénybe. Mindezt magyar állampolgárként igényelte.

Hasonló történet a Hatházi Szendéé, aki több mint egy évtizede, 22 évesen döntött úgy, hogy elmegy világot látni. Az Egyesült Királyságban kezdetben csak pár évre tervezett, nyelvet akart tanulni, kis pénzt gyűjteni, aztán valahogy „ott ragadt”. Férjével és 4 éves kislányával él, ugyanakkor július közepére várják a kisfiuk érkezését; fitneszkonzultánsként dolgozik a helyi szabadidőközpontban. „A Brexit előtt nem volt szükség letelepedési engedélyre, mivel EU-s tagországként szabadon élhettél itt, vállalhattál munkát letelepedési engedély nélkül” – emlékezett vissza Szende, aki az igénylése után egy hónappal már meg is kapta a letelepedési engedélyt. Akárcsak Ladó Szabolcs,

„Mi azóta is a magyar állampolgárságunkat használjuk itt, bármilyen hivatalos ügyben. Nyilván azóta a helyzet változhatott, jelenleg nem tudom, hogy jelent-e bármi extra nehézséget, ha román állampolgárságát használva próbál valaki érvényesülni” – magyarázta Szende.

– magyarázta. Ladó Szabolcs viszont biztos abban, hogy nem léptek volna, ha a Brexit nem következik be; ő 2018-ban igényelte, amikor már a munkahelyén is felvilágosították, hogy a külföldieknek élniük kell ezzel a lehetőséggel. Hatházi Szende azon a véleményen van, hogy egyszer valószínűleg sor került volna rá, de mivel enélkül is gond nélkül lehetett élni, dolgozni a szigetországban, még huzamos ideig nem lett volna ez prioritás. A Brexit felgyorsította a folyamatot, mivel letelepedési engedély nélkül nem lenne lehetséges a további ott-tartózkodásuk.

Félnek hazaköltözni az „ismerős ismeretlenbe”

Bár Illyés Cecíliának nagyon hiányzik az otthona, nem tervezi, hogy hazaköltözik Erdélybe.

– véli a fiatal nő. Virágh Bernadett hasonlóképpen vélekedik, második otthonának tartja Nagy-Britanniát, ahol családot alapított. „Nincs tervben a hazaköltözés, jelenleg itt alakítom az életemet, és itt szeretném folytatni. Viszont ahogy a mondás is szól: ember tervez…” – fejtette ki Bernadett. Ladó Szabolcs elmondta, hogy

köztük nemrégiben a csíkszeredai barátai is, arról viszont nem tudott nyilatkozni, hogy számára vajon mit hoz a jövő. Mindenesetre nem siet haza, 2017-ben járt itthon utoljára.

Hatházi Szende ezzel szemben sokat gondolkozott a hazatérésen.

De azt mindenképp szeretnénk, hogy a gyerekeink otthon nőjenek fel, így a cél a hazaköltözés, bár azt még nem tudjuk pontosan, mikor kerül rá sor” – vázolta családja terveit Szende.