„Adjátok vissza a földjeinket!”

Füstbe ment terv?
Az erdőfeleki és hóstáti gazdák több mint másfél évtizede kérik vissza a feleki hegyen, illetve a kolozsvári Békás nevű határrészen levő földjeiket. A jussot az 1946. évi kommunista hatalomátvételt követően kobozta el az állam, amely összesen 1160 hektárnyi terület bekebelezésével 1952-ben létrehozta a Palocsay Rudolf (1900–2000) kolozsvári kertész vezetésére bízott kertészeti állomást. Ennek a területéből kellene visszakapniuk a felekieknek 200, a hóstátiaknak pedig 166 hektárt. Kolozsvár földosztó bizottságának elnöke, Boros János alpolgármester pénteken jelentette be sajtótájékoztatón: az összesen 4,42 hektárnyi területet kitevő első tizenkét parcella kimérésével kedden megkezdik a viszszaszolgáltatást. Ezzel akarnak ugyanis véget vetni annak a hercehurcának, amely a visszaigénylést végigkíséri. Tervek szerint ugyanakkor napi tíz-tizenöt területrész kimérésével őszig a földek további részei is visszakerülhetnek az egykori tulajdonosokhoz vagy azok örököseihez. Bár 166 hektárnyi terület visszaszolgáltatására lennének jogosultak, a hóstáti gazdák csak 88 hektárt kapnak vissza, mert a földből a kertészeti állomás is részt kér, ráadásul az érintett területen halad majd át, és foglal el 19 hektárt az épülő Torda–Dés autós terelőút. A visszaszolgáltatásra a hóstátiaknak még várniuk kell, a felekiek pedig tegnap elutasították azt.

Nem akarnak újabb 1907-et
Emil Boc tegnap arról igyekezett meggyőzni a gazdákat: a megyei földosztó bizottság 2003. évi határozata nyomán azért kell kimérni a földeket, hogy az egykori tulajdonosok vagy örököseik végre visszakapják jussukat.  Amikor Vasile Pop, a kolozsvári műszaki egyetem előadó tanára, egyben a több mint kétszáz feleki örököst tömörítő egyesület elnöke azt próbálta elfogadtatni a polgármesterrel, hogy a megyei földosztó bizottság határozata szabálytalan, és ellentmond az emberek érdekeinek, az elöljáró magyarázatot fűzött volna hozzá. Erre Pop ingerülten emelte fel a hangját: „Ne szakítson félbe! Hogyhogy több mint tíz éven át nem voltak hajlandók alkalmazni a földtörvényt, s most hirtelen eszükbe jut, hogy van ilyen?!” Majd higgadtabban folytatta: a feleki emberek a telekkönyvi adatok és helyrajzok szerint a régi helyen és az eredeti méretben kérik vissza földjeiket. Hozzátette: a gazdák nem akarják a felajánlott terület feletti végtelen pereskedést a telekkönyves tulajdonosokkal vagy azok örököseivel. Vasile Pop szerint ugyanis ahány földtörvény létezik, annyiféleképpen alkalmazzák: a régi, 1991. évi 18-as jogszabály nem kötelezi a földosztó bizottságokat arra, hogy a telekkönyv szerinti eredeti helyen adják
vissza a földeket, a megyei földosztó bizottság 2003-ban eszerint döntött, az egykori gazdalajstrom adatait véve alapul. Pop szerint ez törvénytelen, mert az egyetlen és legjogszerűbb bizonyíték a telekkönyv, ráadásul az új, 2005. évi 247. számú földtörvény már világosan rögzíti, hogy a telekkönyv szerinti eredeti helyen kell kimérni a területeket, a feleki gazdák márpedig ennek az alkalmazását követelik. „Ha a mi saját románjaink nem adják viszsza a földjeinket, Strasbourgba megyünk, hogy idegenektől kapjuk viszsza… Értsék meg, nem akarunk odajutni, mint 1907-ben, amikor őseink villával és kaszával tettek igazságot” – folytatta Vasile Pop a 101 évvel ezelőtti parasztfelkelésre utalva. Erre reagálva Emil Boc azt mondta: „Isten sem tud mindenkinek a kedvében járni, hát akkor mi, földi halandók…”

Sokadik tárgyalás lesz
A földosztó bizottság szakemberei, köztük Emil Boc és Boros János hiába próbálták megmagyarázni, hogy 2003-ban a megyei földosztó bizottság éppen a feleki polgármesteri hivatal, illetve annak földosztó testületének javaslata alapján fogadta el a kedden érvényre juttatni szándékozott határozatát, a gazdák nem tágítottak. „Egyetlen négyzetcentimétert se mérjenek ki, ha nem az eredeti helyen kapjuk viszsza! Inkább várunk, amíg tisztázzuk a visszaszolgáltatás minden jogi kérdését” – hangoztatták többen is. Emil Boc hiába bizonygatta, hogy jogi szempontból minden rendben, ezért azt javasolta, hogy csütörtökön egyeztessenek a gazdákkal a prefektúra székházában. Lapunk kérdésére, hogy mi lehet a megoldás, Boros János kifejtette: az elégedetlenkedők csak kis részét képezik a feleki gazdáknak, a telekkönyvek különben sem vehetők figyelembe, mert sok esetben az 1930-as évekbeli beírások a „legfrissebbek”. Mint mondta, térkép sincs, amely alapján azonosítani lehetne a parcellákat, ezért indokolt a megyei földosztó bizottság 2003. évi határozatának alkalmazása. Ezzel szemben a lapunknak nyilatkozó Vasile Pop azt állította: a gazdáknak több mint 90 százaléka megfelelő bizonyítékokkal rendelkezik, a telekkönyv alkalmazásának semmilyen akadálya nem lehet.

Egyszerű számtan
„Nézze, nagyapámtól 118 ár területet vettek el a kommunisták, most a bizottság csak 29 árat akar visszaadni. Nekünk a saját földjeinket adják viszsza, ne mást!” – mutatta lapunknak papírjait Dumitru Pop, aki nyolcadmagával követeli az ősi jussot. Aurel Suciu édesapjától is 1,2 hektárnyi területet vettek el, amikor 1952-ben az állami kertészet beindult, most viszont csak 28 árat mérne vissza neki a földosztó bizottság. „Túl nagy a tét, ezért a sok akadékoskodás” – tette hozzá Ion Nicoară, aki negyedmagával nagyszülei 3,5 hektáros örökségét kéri viszsza. Míg azonban két falutársa, Dumitru Pop és Aurel Suciu nem akarták elárulni, mit tesznek majd a jussal, hiszen gyümölcsös lévén nem lehet szántani, Nicoară visszakérdezett: „Hát a gyümölcsfák közé nem lehet házakat építeni? Nem látja, hogyan terjeszkedik a hegyoldalban a város?” Leszögezte: a négy örökös már megegyezett, hogy eladják a területet. „Ma 100 és 200 euróért veszik négyzetméterét, számolja ki, mekkora a teljes összeg. Elosztjuk négyfelé, mint annak idején a kenyeret” – mondta. Ha a 3,5 hektárnyi terület négyzetméterét csak 100 euróért adják el, Nicoaráék akkor is 3,5 millió euróval lesznek gazdagabbak.