A megtorlók köztünk élnek

A zendülés két szereplője, Florin Postolachi – a brassói 1987. November 15-e egyesület elnöke – és Dan Iacob elmondták: Romániában nincs politikai akarat arra, hogy a húsz évvel ezelőtti spontán lázadás utáni brutális megtorlás verőlegényeit, illetve a 61 elítélt munkás iratcsomóját összeállító ügyészeket és bírákat nevükön nevezzék. „Előfordult, hogy a nyilvánosság előtt kimondtuk az egyik szekus nevét, és háromévi rágalmazási per lett a következménye. Amíg az egykori, vadállatoknak sem nevezhető szekusok és pártaktivisták a parlament padsoraiban ülnek, vagy jól menő üzletemberek, addig nem is számíthatunk a társadalom megtisztulására. Ez van, ilyen országban élünk” – részletezte Florin Postolachi. Példaként említette: az őket egykor heteken át vallató szekus, Ristea Priboi a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője lett, és Adrian Năstase volt kormányfő egyik legközelebbi munkatársává vált, majd az elszámoltatás elől külföldön eltűnt. Dan Iacob hozzátette: „A Szekuritáté irattárát vizsgáló bizottság birtokában semmilyen dokumentum nincs a brassói zendülésre vonatkozóan. De mi tudjuk, hogy kik vertek, mert azokat az arcokat soha nem lehet elfelejteni. A kínzásokért megbocsátottunk már nekik, harminc év múlva talán a nyilvánosság is megtudja, kik voltak ők”.

1987. november 15-én Brassóban tízezrek tüntettek a Román Kommunista Párt székháza előtt. Ennek előzményeként a gépkocsigyár – volt Steagul Roşu Vállalat – 14-én este munkába érkező éjszakai váltása sztrájkba lépett, amiért jelentős összeget vontak le a bérükből. A reggeli váltás munkásai csatlakoztak az elégedetlenkedőkhöz, majd elindultak a pártszékház felé. Dél körül már harmincezres tömeg tüntetett Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár és a kommunizmus ellen. A tömeg rohammal bevette a pártszékházat, ahol – nagy nemzetgyűlési választási nap lévén – soha nem látott finomságokkal gazdagon terített asztalokat találtak, ezen felbőszülve pedig Ceauşescu-portrékat és pártzászlókat dobáltak ki az ablakon, és égettek el. „Egy alig tizennyolc éves munkatársunkat később velünk együtt azért ítéltek el, mert evett a főelvtársak kenyeréből, és megivott egy üveg Pepsit” – ecsetelte az embertelen időket Florin Postolachi.

A kolozsvári megemlékezésen jelen volt az akkor egyetemi hallgató, Cătălin Bia mérnök, valamint Leontin Iuhas mérnök, aki édesanyjával, Doina Cornea emberjogi harcossal néhány nappal a Brassóban történtek után nyilvánosan tiltakozott a brassói zendülés utáni tömeges letartóztatások és kínzások ellen. Ugyan őket is meghurcolták, a megemlékezésen váltig hangsúlyozták: nem ők, hanem a brassói munkások voltak a hősök.