A cigány lakosság növekedésére figyelmeztetnek a szociológusok

A szociológusok külön módszertan alapján mérték fel a megye roma lakosságának számarányát, figyelembe véve a korszerkezetet, a termékenységet, a halandóságot, a migráció és az asszimiláció mértékét is, ugyanis a 2002-es népességszámlálás adatai nem tükrözik a valóságot, hiszen a romák jelentős része magyarnak vallotta magát.

A felmérés szerint Hargita megye népessége a 2002-ben számlált 326 ezerrel szemben 2032-re 293 384 főre csökken. A magyar lakosság részaránya a 2002-ben mért 80,3 százalékról 75 százalékra, a románok lélekszáma a korábbi 14 százalékról 12,9-re csökken, ezzel szemben a romák száma a korábbi 5,7 százalékról 12,1 százalékra növekszik. A tanulmány korcsoportok szerinti becslése alapján 2032-ben a megye 19 év alatti lakosságának több mint egyötödét romák teszik majd ki, az újszülöttek között pedig egynegyed lesz a romák aránya. A kisrégiókra lebontott kutatás szerint Székelykeresztúr térsége 2032-re várhatóan „elcigányosodik”.

Nincs hosszú távú stratégia

„A roma lakosság helyzetének rendezésére sem Románia, sem Magyarország, sem az Európai Unió nem rendelkezik hosszú távú stratégiával” – jelentette ki a Krónika kérdésére Borboly Csaba megyei tanácselnök. Ebből adódóan Hargita megye önkormányzatának sincs ilyen stratégiatervezete, viszont létezik egy munkacsoport, amely a helyi önkormányzatokkal együttműködve próbál megoldást keresni a békés együttélésre.

Borboly szerint olyan komplex, sokrétű problémahalmazt jelent a romák szociális helyzetének kérdése, amire csak uniós összefogással lehetne megoldást találni. Kifejtette, a kérdés kezeléséhez fel kell mérni a kulturális különbözőségeket, meg kell érteni a roma társadalom működését, a magánvagyonhoz és a közösségi értékekhez való viszonyulását. „Hiba lenne csupán szociális kérdésként kezelni az ügyet” – szögezte le, kifejtve, hogy hasznos volna szociológiai, kulturális, antropológiai kutatásokat végezni a roma közösségekben, figyelembe véve, hogy a térségben többnyire magyar anyanyelvű, több évszázada a székelységgel együtt élő közösségről van szó. Illetve külön kell kezelni a frissen betelepedett – főként a Székelyföld peremén lévő falvakban gyökeret vert – romák kérdését, akik már románul beszélnek. Mint mondta, távlati tervekről csak akkor lehet beszélni, ha kialakulnak azok az uniós támogatási programok, amelyekhez a megyei tanács is csatlakozhat.

Megdöbbentő adatok

A szociológusok által előrevetített helyzet Székelykeresztúr polgármesterét, Rafai Emilt is meglepte, bár mint kiderült, a városnak vannak stratégiái arra, hogyan lehetne a roma lakosságot a társadalom aktív részévé tenni. Mint mondta, meglepődve fogadta a hírt, hogy a lakosok mintegy 21 százaléka roma, az önkormányzat ugyanis csak valamivel 10 százalék fölötti értékről tud. „Aggasztóak ezek az arányok.

A téma kapcsán egy televíziós beszélgetésben láttam, hogy maguk a romák sem örülnek ennek a kimutatásnak, hiszen ha ők lesznek túlsúlyban, akkor nem lesz, aki kitermelje a szociális segélyre szánt pénzösszegeket” – fejtette ki a Krónikának az elöljáró, aki szerint azon dolgoznak, hogy a képzetlen munkaerőnek is állásokat teremtsenek. Jó példa erre a helyi cipőgyár, ahol szívesen vesznek fel akár roma származású munkaerőt is. Gondolnak ugyanakkor a kiskorúakra is, idén nyáron például speciális program keretében roma óvodát működtettek a közeli Betfalván, mintegy 25 gyerek foglalkoztatását oldották meg.

A jövőre nézve kifejtette, bízik abban, hogy az Európai Unió, a kormány és a megyei tanács is támogatni fogja a város ezen terveit, hogy elkerüljék az esetleges etnikai jellegű vitákat. Egyébként a városban az utóbbi évben nem okozott különösebb gondot a romák jelenléte, bár panaszok folyamatosan vannak, mert kisváros lévén gyakori, hogy a romák szabadon engedik jószágaikat, vagy ősszel megdézsmálják a termést.

Munkakerülésre ösztönzött romák

Az önkormányzatok nem tudják megoldani a romakérdést kormányprogramok és európai uniós projektek nélkül osztja a Hargita megyei elöljárók véleményét Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. A szociológus végzettségű elöljáró már korábban felhívta a figyelmet, hogy ha folytatódik a jelenlegi tendencia, a romániai romák létszáma tízévente megháromszorozódik. A cigányok jelentős része ugyanis a gyermekvállalásból származó bevételből tartja fenn magát és családját, öt-hét gyermeket vállalnak.

„A romák beilleszkedésének elősegítése rendkívül nehéz feladat, elsősorban azért, mert ők nem akarnak integrálódni. Szembe kell nézni azzal, hogy a roma közösségeknek sajátos életmódjuk, specifikus gondjaik vannak, amelyekre testreszabott megoldásokat kell találni” – hangsúlyozta Antal. Mint mondta, elsősorban a kormány hozzáállásán kell változtatni: az állam húsz éve arra ösztönzi polgárait, hogy ne dolgozzanak, hiszen a szociális segély értéke megközelíti a minimálbért.

Az elöljáró szerint a kormánynak és az Uniónak olyan projekteket kellene beindítania, amelyek révén vonzóvá teszik a tanulást a roma gyerekek számára, az oktatás révén integrálva őket, kedvezményeket biztosítanak a vállalkozóknak, ha romákat alkalmaznak, ezáltal munkahelyet teremtve a cigányoknak.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat romaintegrációs projektje egyelőre nem hozta meg a várt eredményt. Az elöljáró roma kisebbségi önkormányzat létrehozását tervezi, hogy ezáltal segítse elő az együttműködést az önkormányzat és az Őrkő negyed roma lakói között. A cigánynegyedben mintegy kétezren laknak, és a felnőttek csupán egynegyedének van munkahelye.

Segélyből élnek Székelyhídon

A szociológusok előrevetítette kép nemcsak Hargita megyére és a Székelyföldre, hanem más tömbmagyar vidékekre, például az Érmellékre is jellemző. A Bihar megyei Székelyhíd 12 ezer lakosának 20-22 százaléka roma, ám ha a városhoz tartozó falvakat is beleszámítjuk, az arány 30-ra nő – közölte kapunkkal Béres Csaba. A polgármester – aki egyébként kisebbségkutató, ezen belül is romológus – azt mondja, az egyik legnagyobb baj, hogy a cigányok többnyire alulképzettek, így még akkor is nagyon nehezen találnak munkát, ha keresnek. A város 99 szociális segélyezettje közül mindössze kettő magyar, a többiek romák, és más térségektől eltérően legtöbben nem betelepültek, hanem „túlszaporodtak”, közölte az elöljáró.

Komolyabb konfliktus a roma és magyar lakosság közt egyelőre nincs, de a lehetőség létezik – főképp az őszi betakarítás idején éleződnek ki az ellentétek. A szegénységben élő romák ilyenkor gyakran lopnak a termésből, az elöljáró szerint nem azért, hogy ártsanak, hanem hogy túléljék a telet. A másik komoly baj a romák mentalitásával van, véli a polgármester. Mivel tömbben élnek, beszűkült a világnézetük, kevés kivétellel nem is próbálnak munkát keresni. Hangsúlyozta, egyik legfontosabb törekvése a romák életkörülményeinek javítása, számos projektet valósított már meg és még többet tervez, így sikerült például utat építeni a város cigánytelepén, a Dankó Pistában.

Önerőből „integrálnak” Mihályfalván

A másik érmelléki kisvárosban, Érmihályfalván nem jellemző, hogy probléma lenne a roma és nem roma közösség között – mondta el lapunknak Kovács Zoltán polgármester. Mint magyarázta, az érmelléki város alig több mint tízezer lakosa közül 350–420 közöttire tehető a romák száma, és az arány nem növekszik túlságosan. Az elöljáró úgy véli, a feszültségek oldása és az esetleges konfliktusok elkerülése érdekében fontos, hogy az önkormányzat foglalkozzék a helyi roma közösséggel, tegyen meg mindent az integrálásukért, és próbálja meg féken tartani a tömeges bevándorlást.

Mihályfalván például nemrég indult egy program, amelynek során szakmákat tanulhatnak a hátrányos helyzetű romák. Kovács büszke, hogy a felzárkóztató programok segítségével az utóbbi időben sikerült a szociális segélyből élők számát 300-ról 150-re csökkenteni, s ennek fele nem munkakerülő, hanem beteg. Népesség szempontjából szerencsésnek tartja városát a polgármester, mint mondta, a környező településekről sokan mennek oda dolgozni vagy tanulni, így Érmihályfalva lakossága nem fogy és nem is öregedik el aggasztó tempóban. Kovács kijelentette: a város közössége mindig is erős volt, és képes saját erejéből integrálni, megnevelni azokat, akik máskülönben nem tudnának beilleszkedni.

Konfliktus nincs, de feszültség van

Bizonyos mértékig a Hargita megyeihez hasonló a demográfiai helyzet az ország más térségeiben is – válaszolta a Krónika kérdésére Veres Valér szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója. Mint mondta, saját adatai szerint az 1998 és 2002 közötti népszámlálások időszakában a magyar népesség valamivel jobban fogyott, mint most, hiszen a román népesség jó része a magyarlakta térségekbe fiatalon telepedett le és alapított családot. Az őshonos román populációra azonban ugyanazok a demográfiai jellemzők érvényesek, mint a magyarokra. A szakember szerint igaz, hogy a roma népesség aránya növekszik, de a Hargita megyei adat, a 85 százalékos népesedés csak statisztikai adat, ami nem azt jelenti, hogy ennyivel több lesz a roma néhány évtized múlva, hanem inkább azt, hogy többen vallják magukat romának azok közül, akik mostanáig magyarnak vagy románnak mondták magukat a népszámlálás alkalmával.

A szakértő szerint nem lehet kijelenteni, hogy társadalmi jelenség volna a roma és nem roma közösségek közötti konfliktus, de az biztos, hogy a konfliktus lehetősége sok helyen megvan. Úgy véli, főként a szegénység teszi, hogy kialakulnak a feszültségek a vagyontalan, betelepülő romák és a többségi román vagy magyar lakosság között. Az egyértelmű, hogy a társadalom rendkívül sok előítéletet táplál a romákkal szemben, de valójában ennél is többről van szó: a jócskán különböző életforma is érték- és érdekkonfliktusokat szül romák és nem romák között, véli a szociológus. Abban az előítéletben például van némi igazság, hogy a romák nagy része szegény, hiszen ez valóban kimutatható, de azt is tudni kell, hogy a szegénységben élő emberek nagy része nem roma.

Veres Valér úgy vélekedik, a romaintegrációs programokkal Románia nagyon későn kezdett el foglalkozni, és a hatóságok korántsem tesznek meg mindent ezek sikeréért. „Azoknak az uniós forrásoknak, amelyek a romák integrációját célozzák, igen korlátozott a felhasználása, és viszonylag kevés településen pályáznak rájuk” – véli a szakértő. Hozzátette, mivel a döntés joga a többség kezében van, természetes, hogy ők ímmel-ámmal dolgoznak a kisebbségért, amelynek képviselői nincsenek döntéshozói pozíciókban. Mindemellett nem tartja a legjobb megoldásnak a magyarországihoz hasonló kisebbségi önkormányzat-hálózat kialakítását.

A gyógyírt inkább a helyi projektekben látja, amelyek elősegítésére akár országos programokat lehetne kidolgozni, és az önkormányzatok számára modelleket felmutatni például arról, hogyan kell romaintegrációs projektet írni és szervezni. Veres az országban megvalósuló ilyen irányú programok közül jó példaként említette a kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítvány projektjét, amelynek keretében a mérai romáknak segítenek, hogy dolgozhassanak és iskolába járhassanak, az eredmény pedig igen látványos.