A szórványban nincs alternatívája a magyar gazdák összefogásának – közösen terveznek Máramarosban a falugazdász segítségével

Makkay József 2019. január 06., 10:46

A tavaly decemberben a budapesti agrárminisztérium támogatásával Erdély-szerte beindult falugazdász-hálózat legnagyobb nyertese a szórványmagyarság – jelentette ki a Krónikának Várkola Tibor, a Hosszúmezői Agráregyesület vezetője. Az egyetlen magyar többségű Máramaros megyei község gazdaszervezetének vezetője a nemrég alkalmazott falugazdásszal közösen szeretne megoldást találni a vidék magyar gazdáinak legégetőbb gondjaira.

Ráharaptak. A Svájcban tanult mester új sajtkészítési technikákat mutatott be a hosszúmezői termelőknek Fotó: Hosszúmezői Agráregyesület

Máramaros egyetlen, többségében magyarok lakta községe, Hosszúmező me­zőgazdasági egyesülete, a Hosszú­mezői Agráregyesület tavaly decembertől alkalmazhatta azt a falugazdászt, aki a máramarosi magyar gazdák munkáját segíti az önszerveződésben, a pályázatírásban és a szakmai információk átadásában. Az együttműködésről szóló oklevelet az egyesület elnöke, Várkola Tibor tavaly december ötödikén vette át Budapesten – a többi Kárpát-medencei agráregyesület elnökével közösen – Farkas Sándortól, az agrártárca miniszterhelyettesétől.

Amint arról már korábban beszámoltunk, a budapesti minisztérium által támogatott falu­gaz­dász-hálózat Erdélyben 60 ag­­rár­szakemberből áll, és a helyi magyar gazdaközösségek létszáma alapján oszlik el.

A tavaly decemberben beindult program a tömbvidéket és a szórványt egyaránt behálózza, de amint Várkola Tibor lapunknak elmondta,

a szórványban ennek kiemelt szerepe van, hiszen az itteni magyar gazdák az elmúlt évtizedekben többszörös hátrányba kerültek a román gazdákkal szemben.

„Hosszúmezőn, de más magyarok lakta máramarosi településen is megfigyelhető, hogy a magyar gazdák nagyságrenddel kevesebb pályázati pénzt hívnak le, mint a román falvak gazdálkodói. Segítség híján a magyar gazda elvész a román bürokráciában, nem biztos a dolgában, nincs elegendő önbizalma, nincs kellő vállalkozói szelleme. A magyar állami segítség pótolhatatlan ebben a küzdelemben. Mi úgy éltünk itt a román tengerben, mint az, akit ejtőernyő nélkül dobnak ki a repülőből, és csak a szerencsének köszönheti a túlélést” – összegzi az új falugazdász-hálózat máramarosi jelentőségét a Hosszúmezői Agráregyesület alapító elnöke.

Várkola Tibor (balra): segítség híján a magyar gazda elvész a román bürokráciában Fotó: Hosszúmezői Agráregyesület

Új sajtkészítő módszereket tanulnak

Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségéhez (EMGESZ) tartozó Hosszúmezői Agráregyesület öt éve alakult, de a tavalyi volt az első év, amikor érdemi munkát tudott végezni. Hosszúmezőn összegyűjtöttek mintegy tíz juh-, kecske- és tehéntartó gazdát, akiknek Svájcban tanult sajtkészítő mesterrel tartottak tanfolyamot. A településen több a tehetős állattartó – van, akinek ezer juha van, 70-80 kecskéje vagy 6-7 fejőstehene –, akik az eddigi hagyományos tejfeldolgozásból nehezen tudtak megélni. Várkola szerint azért is döntöttek az újfajta sajtkészítési módszer elsajátítása mellett, mert a kis- és a közepes gazdák a hagyományos módon készített sajtjaikat már nem tudják eladni.

Amióta a romániai nagyáruházak sajt név alatt tejet alig vagy egyáltalán nem látott, dömpingáron értékesített és gyenge minőségű, növényi eredetű „tejtermékekkel” árasztották el a piacot, a tejből sajtot, ordát, tehéntúrót készítő gazdáink csak aprópénzért tudják eladni termékeiket.

Nyáron a kecskesajt kilóját 9-10 lejért tudtam értékesíteni, ami ráfizetésessé tette munkánkat” – magyarázza a hosszúmezői gazdálkodó, aki 80 kecskét és száz család méhet tart. A község volt alpolgármestere, Várkola Tibor nagy előrelépésnek tartja a sajtkészítés módszerének megújítását: a több hónapig érlelt új sajt csemegének számít a romániai piacon, kilójáért akár 150 lejt is kérhetnek.

A több hónapig érlelt sajtokat drágábban és jobb eséllyel lehet értékesíteni a romániai piacon Fotó: Hosszúmezői Agráregyesület

A gazdaszervezet vezetője szerint azonban az új sajtkészítési módszer egymagában nem oldja meg az állattartók gondjait, hiszen eddig is jó minőségű, friss sajtokat készítettek, aminek azért nem volt piaca, mert nem tudták nagy mennyiségben értékesíteni. Tavaly több tanácskozás után a jelentősebb hosszúmezői állattenyésztők eldöntötték, hogy közös tejfeldolgozó kisüzem építésére és berendezésére pályáznak. A 16 falut és egy kisvárost felölelő helyi akciócsoport (GAL) keretében szerettek volna pályázni a munkálatok elindítására, de tavaly erre nem volt kiírás a helyi önkormányzatokat összefogó vidékfejlesztési programban, így az elképzelés megvalósítása idénre maradt.

Szövetkezni kell!

Ma már egyre több ember számára nem vitás Máramarosban sem, hogy összefogás nélkül nem lehet bejutni az élelmiszerek piacára, sem megmaradni ott. Várkola elmondta: minden támogatást megadnak az új falugazdásznak, akinek fő feladata lesz, hogy minél több magyar gazdával vegye fel a kapcsolatot megyeszerte – olyan falvakban is, ahol már csak pár magyar él –, készítse el a gazdakatasztert, aminek birtokában elkezdhetnek programokban, szövetkezet létrehozásában, összefogásban gondolkodni.

Fotó: Hosszúmezői Agráregyesület

Noha a máramarosi szórvány kimaradt a magyar állam által támogatott mezőségi programból – amelynek keretében Kolozs, Maros és Beszterce-Naszód megyei gazdák jutottak 15 ezer eurós támogatáshoz –, a hosszúmezői gazdaszervezet vezetője szerint

ígéretet kaptak az agrárminisztérium vezetőitől, hogy megfelelő előkészítés után a programot kiterjesztenék arra a néhány máramarosi településre is, ahol magyar gazdák élnek.

„Ehhez tudnunk kell, hányan vagyunk, ki milyen területen gazdálkodik, és mit szeretne fejleszteni. Ha a közeljövőben sikerülne közös értékesítést teremteni az állattenyésztéssel foglalkozó gazdáink számára, akkor nagyon jól jönne a gazdaságonkénti 15 ezer eurós magyar állami támogatás, ami megalapozná a hosszabb távú termelést” – magyarázza Várkola Tibor.

Fotó: Hosszúmezői Agráregyesület

Egyesületük azonban nemcsak a magyarországi pályázati lehetőségekkel, hanem a romániai agrártámogatások lehívásával is segíteni szeretné a környék gazdálkodóit. Várkola méhészetére igényelt 15 ezer eurónyi uniós támogatást, ennek szerződését ebben a hónapban írják alá. A vándorméhészkedéssel is foglalkozó egyesületi elnök szerint

a méztermelésben is összefogást szorgalmaz, mert a méztermékeknek is csak akkor van piacuk, ha nagyobb mennyiségben és helyi csomagolásban tudnak bejutni az üzletekbe, különben a nagybani viszonteladók nevetségesen alacsony árat kínálnak a mézért.

Várkola szerint a mezőgazdaság legtöbb területén ma már csak úgy lehet talpon maradni, ha a gazdák „közösbe teszik” elképzeléseiket, terveiket, és a termeléstől az értékesítésig egyre több dolgot közösen vállalnak. Többek között az apró parcellák tömbösítését is, hiszen Máramarosban a legtöbb gazdának akár több tucat, egymástól több kilométerre fekvő apró földdarabkái vannak.

Nagy István agrárminiszter: elengedhetetlen a határon túli magyar gazdák támogatása

Karácsony előtt a délvidéki Adorjánon és Martonoson a vajdasági gazdaságfejlesztési program keretében átadott fűszerpaprika-üzem avatóján Nagy István agrárminiszter úgy fogalmazott, „elengedhetetlen, hogy a határon túl élő magyar gazdák gondjaira, problémáira megoldást találjunk”. A magyar agrárminiszter szerint „a támogatás közös érdekünk is, mert a magyar nemzet mindig is a vidék erejéből, az e környezetben még megtalálható, és töretlenül gazdagodó nemzeti hagyományainkból, természeti kincseinkből tudott erőt meríteni”.

„Ezek az értékek a magyarság szempontjából nem választhatók el a határok mentén, ezért a határon túli magyar közösségek támogatása nemcsak megmaradásunk, hanem gazdaságunk s ezen belül az agrárium megújulásának záloga. Azáltal, hogy a külhoni gazdák bekapcsolódhatnak az anyaországi kül- és belkereskedelembe, erősödhetnek az anyaországi gazdaságok is” – fogalmazott a tárcavezető.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Hallgassa online rádióinkat