A következő periódus nagy tétje nemcsak az erdélyi magyarok, hanem az Unió összes őshonos kisebbsége számára, hogy sikerül-e kiharcolni az európai kisebbségvédelmi kerettörvényt. Ezt azonban az Unió intézményeiben kell elérnünk. Bár a Minority SafePack témája központi eleme tevékenységemnek, nyilvánvaló, hogy EP-képviselőként nem ezt tekintem majd egyetlen feladatomnak. Én azt szeretném, hogy általános rálátást szerezzek az uniós szakpolitikákra, és megtaláljam azokat, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek, mert fontosak az erdélyi magyar közösség számára – mint például a fejlesztési pénzalapok megőrzése, a kisebb, háztáji gazdaságok támogatásainak növelése, a kisebb lélekszámú önkormányzatok támogatása.

– Azt mondta, különböző nemzetközi szervezetekben sikerült az őshonos kisebbségek védelmét elkülönítve tartani az új, bevándorló csoportok ügyeitől. Mégis, a nyugat-európai közgondolkodásban a nemzeti kisebbségi kérdést képtelenek elválasztani a bevándorlóktól. Nem tudnak, s nem is nagyon akarnak különbséget tenni a második generációs németországi török és a romániai magyar között. Lehet ezen változtatni?

– Ez fontos kihívás. Ha kisebbségre gondol, a nyugat-európai polgárnak rögtön a török vagy szíriai szomszédja jut az eszébe, míg a mi régiónkban egy őshonos kisebbségre asszociálnak. Ez hatalmas különbség. Az államoknak és Európának éppen ezért hatalmas a felelőssége, hogy a két csoportot ne mossa össze, a finnországi svédeket, a dániai németeket, a németországi szorbokat és dánokat, a hollandiai frízeket ne keverje össze a bevándorlókkal, mint ahogy a dél-tiroliakat, skótokat, bretonokat vagy baszkokat se. Fontos, hogy a közvéleményben is tudatosítsuk ezt a különbséget.

Létrehoztunk egy mozgalmat az európai őshonos kisebbségek védelmében, és ezáltal tudatosítottuk is, hogy minden tagállamban vannak ilyen közösségek.

– Akkor is az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke marad, ha EP-képviselővé választják?

– A FUEN következő, tisztújító kongresszusa idén júniusban lesz, és szándékomban áll indulni az elnöki tisztségért. Egyébként a szervezet vezetősége támogatta, hogy az EP-választásokon az RMDSZ színeiben induljak, úgy gondolja ugyanis, hogy EP-képviselőként a FUEN láthatósága, befolyása növekedhet. Nagyobb mozgásterem és több lehetőségem lesz, többet tudok tenni az európai kisebbségekért. Ugyanakkor általam olyan európai őshonos kisebbségek is képviseletet szereznek az uniós törvényhozásban, amelyek saját jogon nem szerezhetnek képviselői helyet. Így az RMDSZ az ő képviseletüket is támogatta.

– És akkor bonyolítunk még egyet az ügyön: Erdélyen belül ott van Székelyföld, az autonómiatörekvést megfogalmazó székelyek. El lehet ezt magyarázni meggyőzően Brüsszelben vagy Strasbourgban?

– Igen, hiszen mi nem egy példa nélküli dolgot kérünk, csak azt, hogy ugyanazok a jogok illessenek meg minket is, mint Európa más kisebbségeit. Brüsszelben és Strasbourgban politikusokkal, döntéshozókkal tárgyalunk, akik többnyire tisztában vannak saját és más tagállamok berendezkedésével, a különböző autonómiaformák létezésével és hasznosságával. A kérdés szerintem kevésbé az, hogy megértik-e, mit akarunk, hanem sokkal inkább az, hogy miként tudjuk meggyőzni őket az ügyünk támogatásáról, felvállalásáról.

– Bár Romániát eddig nem érintette a migránshullám, Európában ez egy meghatározó kérdés. Látja a megoldást?

– Európának egységes stratégiára lenne szüksége annak érdekében, hogy a baj forrásánál avatkozzon be. Fáziskésésben vagyunk, hiszen ahelyett, hogy arra keresnénk megoldást, az embertömegek ne induljanak el, mi még mindig csak azon gondolkodunk, hogy mi legyen azokkal, akik már ideértek.

Párhuzamos társadalmak jöttek létre, perifériára szorult rétegekkel, fiatalokkal, olyan helyzeteket teremtve, ami a radikalizálódásnak is kedvezett, illetve a közös értékek hiányára is rámutatott. Kelet- és Közép-Európában ez a típusú társadalmi átalakulás nem történt meg, és a felelősségteljes politikai cél csak az lehet, hogy ilyen módon ne is történjen meg, az elöregedő társadalmakban más módon kell pótolni a hiányzó generációkat.

– Az új EP-ben várhatóan lényegesen megváltoznak az erőviszonyok, újszerű koalíciók várhatók. Ha néppártiként választania kellene az Emmanuel Macron-féle centrista liberálisok és a Matteo Salvini, Jarosław Kaczynski fémjelezte EU-kritikusok közül, kik mellett döntene? Mi a jövő: Egyesült Európa, avagy nemzetek Európája?

– Az Európai Parlamentben pragmatikus koalíciók jönnek létre akár egy-egy konkrét téma mentén is.

A kisebbségvédelem nem ideológiai kérdés, még akkor is, ha ma a jobboldal, az Európai Néppárt a legnagyobb alakulat, és Manfred Weber az a csúcsjelölt, aki programjában vállalja az európai kisebbségvédelem támogatását. De azt gondolom, túl kell lépnünk a pártvonalakon, és mindenütt támogatókat kell keresnünk. Már a Minority SafePack kampányában is így történt, minden politikai színezetű alakulattal tárgyaltunk, és kaptunk tőlük támogatást. Most egy sor európai fővárosban készítünk elő találkozókat a kormányzattal és parlamenti pártokkal, hiszen a többség támogatását kell megszereznünk. Ha bennünket kérdeznek, mi a közösségek Európájában hiszünk, amelyben nem csupán egyéni jog kérdése a kisebbségi jogok gyakorlása, hanem olyan közösségi jogok biztosítása, amely esélyegyenlőséget biztosít, és szavatolja a kisebbségi nyelvek és kultúrák európai védelmét.