A protestáns teológia udvarán szobrot avatnak, a Kolozsvár Társaság alapkövet helyez el

Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy a forradalom évfordulóján egyszerre két ’56-os emlékművet – a Kolozsvár Társaságét és az Erdélyi Református Egyházkerületét – sikerül felavatni a kincses városban. Mára azonban kiderült, az egyik alkotás leleplezésére még várni kell. Anyagi okok miatt, valamint az építkezési engedély hiányában ugyanis nem készült el időben a társaság köztéri alkotása, amelynek mindössze az alapkövét helyezik el. Mindkét projekt főleg anyaországi támogatást pályázott meg. Köztéri műalkotások támogatására ugyanis a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH) és az 1956-os emlékévet előkészítő budapesti emlékbizottság megbízásából a Kulturális Minisztérium Képző- és Iparművészeti Lektorátusa hirdetett pályázatot a forradalom évfordulójára. Többek között ezt a lehetőséget ragadta meg a Kolozsvár Társaság is, amely a kolozsvári – In Memoriam 1956 felirattal ellátott – emlékmű megtervezésére tavaly hirdetett meghívásos pályázatot. A felkért 12 képzőművész beküldött alkotásai közül Szakáts Béla temesvári szobrászművész napszimbólumos kaput ábrázoló alkotását választották.
Kántor Lajos, a társaság elnöke lapunknak azt nyilatkozta: hivatalos értesítést ugyan nem kapott, ellenben úgy tudja: a szoborállításra 4,6 millió forintot ítélt meg számukra a lektorátus. „A bírálóbizottság kezdetben 8,5 millió forintot szavazott meg, később értesültünk arról, hogy az összeg 5,3 millió forintra csökkent” – magyarázta Kántor, aki szerint újabb érdeklődésükre már ismét más összeget említettek nekik. „Olybá tűnt, mintha alkudozás folyt volna, és nem a bizottsági határozat lett volna a döntő” – állapította meg Kántor, akinek utolsó információja arról szólt, hogy 4,6 millió forintot ítéltek meg számukra az emlékmű felállítására. A Kolozsvár Társaság különben ugyanerre a célra 2000 eurós támogatást kapott a magyar Külügyminisztériumtól, egyelőre azonban ez az összeg sem érkezett meg. Kántor Lajos hozzátette: időhiány miatt most már mindössze a Sétatérre tervezett emlékmű alapkövét tudják elhelyezni. A társaság elnöke ugyanakkor meglehetősen furcsának nevezte, hogy Kolozsváron egyszerre két ’56-os emlékmű készül, annál is inkább, mivel az anyaországi pályázatot köztéri emlékmű felállítására írták ki, a protestáns teológia udvarára tervezett alkotás azonban nem nyilvánul annak.
Szakács Béla különben sérelmezi, hogy a januári eredményhirdetés óta mindössze annyi történt, hogy a Kolozsvár Társaságtól havonta felhívták, és közölték: rövid időn belül indulhat az emlékmű megöntése. A Krónikának elmondta: július 5-én a társaság arról értesítette, már mindössze néhány nap van hátra a munka megkezdéséig, három héttel ezelőtt pedig arról értesítették: ha október 23-ára nem is, de  ebben az évben felavatják az alkotást. „Nekem egy csomó munkám benne van, két kolozsvári utazásomat ma sem fizették ki, holott nem vet fel a nyugdíj – panaszolta Szakács Béla. – Azt a 150 eurót sem kaptam meg, amit valamennyi meghívott pályázónak megígértek, nem is beszélve a beígért első díjról, amiről azt sem tudom, miből áll.” A temesvári művész leginkább azt fájlalja, hogy szinte egy évet töltött semmittevéssel a „folyamatos hitegetések miatt”, lemondott két alkotótábort és két egyéni kiállítást.
Lapunk a pályázatot kiíró képző- és iparművészeti lektorátusnál is érdeklődött a díjazott pályamunkák felől. Megtudtuk, Kolozsvárról valóban két támogatási igénylés érkezett, azonban mindössze egynek a finanszírozásáról döntöttek. Keszthelyi Ferencné, a lektorátus igazgatója arról tájékoztatott, hogy a Kolozsvár Társaság 14 millió forint költségvetésű pályázata nem részesült támogatásban, mivel a szoborállító nem jelölt meg önrészt a költségvetésben, noha ez szerepelt a kiírási feltételek között. Az 1956-os emlékbizottság honlapján szereplő adatok szerint az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) pályázatában szereplő, 12,5 millió forint összköltségvetésű szobor számára 3,8 milliót ítéltek meg (a reformátusok eredetileg 8,6 millió forintot igényeltek). Tonk István, az EREK főgondnoka lapunk kérdésére emlékeztetett: tavaly ősszel tett javaslatot arra, hogy valamilyen módon megemlékezzenek a kolozsvári protestáns teológia ama közel száz diákjáról, tanáráról, lelkipásztoráról, akiket meghurcoltak, bebörtönöztek a magyar forradalommal való szolidaritásuk miatt. Előbb csupán emléktáblára gondoltak, később azonban az igazgatótanács már egy emlékmű felállítása mellett döntött. Egyébként a protestáns teológia hátsó udvarába tervezett emlékműhöz Bocskai Vince alkotását választották, aki részt vett a Kolozsvár Társaság meghirdette pályázaton, viszont nem nyert. A főgondnok elmondta, örülne, ha két ’56-os szobor állna a kincses városban, mivel szerinte semmiképp sem „ütik egymást”, már csak azért sem, mert a reformátusoké nem köztéri emlékmű. Tonk István leszögezte: nem a Kolozsvár Társaság rovására pályáztak, és nem a társaságnak szánt összegből kapnak támogatást. „Senki ne gondolja, hogy nekünk protekciónk volt Budapesten, mindössze idejében benyújtottuk a megfelelő pályázatot” – hangoztatta Tonk.
Pomogáts Béla, az ’56-s emlékbizottság tagja lapunknak úgy nyilatkozott, tudomása szerint mindkét pályázónak valamivel több mint három-három millió forintos támogatást ítéltek meg.
Kiemelte: a Kolozsvár Társaság kérelmét a lektorátus valóban leszavazta, azonban az elnök jóváhagyásával az emlékbizottság nevében a Miniszterelnöki Hivataltól ő maga kérte a köztéri alkotás felállításának finanszírozását. „Nem értem a lektorátus elutasító döntését, hiszen Kolozsváron egy szakértőkből álló bizottság választotta ki a nyertes pályamunkát. Ezt bírálta felül a hivatal, és más pályamunkát támogatott” – magyarázta Pomogáts. Hozzáfűzte: nem örül annak, hogy két emlékmű lesz Kolozsváron, ugyanis eredetileg egy, a Kolozsvár Társaság által felállítandó köztéri szoborról és az Erdélyi Református Egyházkerület emléktáblájáról volt szó. A két emlékmű felállítását különben az Illyés Közalapítvány is támogatta: a protestáns teológia udvarán október 28-án leleplezendő alkotásnak 500 ezer, a Kolozsvár Társaságnak pedig 600 ezer forint kiutalásáról döntött.


Emlékművek Bihar megyében is
Balogh Levente • Két emlékmű felavatásával is megemlékeznek Bihar megyében az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról: az egyiket Nagyváradon, a másikat Érmihályfalván állítják fel. Nagyváradon a tervek szerint a várad-réti református templom udvarán leplezik le az emlékművet október 29-én. A helyszín nem véletlen: a templomot a második világháborúban bombatalálat érte egy amerikai légitámadás során, és újjáépítésével éppen 1956-ra készültek el. Az emlékművet közadakozásból kívánják fölállítani. Kovács Zoltán érmihályfalvi polgármestertől megtudtuk, a városi emlékműre a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál sikeresen megpályáztak 3,8 millió forintot, amelyhez az önkormányzat hozzátesz még két és fél milliót. A modern stílusú szobor, amely egy kőtömbből kiszabaduló madáralakot ábrázol – mintegy a kommunizmus elleni harc szimbólumaként –, a város főterén áll majd, egy budapesti szobrászművész, Mihály Gábor dolgozik rajta; tervek szerint október 28-án avatják fel. Az alkotás a forradalom leverését követő megtorlásban elítélt harmincegy érmihályfalvi lakosnak, köztük az 1958 decemberében kivégzett Sass Kálmán református lelkésznek és Hollós István volt hadbírószázadosnak állít emléket.