A nemzetegyesítés jelenlegi stádiumáról értekeztek Kolozsváron

Amint az esemény moderátora, Székely István politológus elmondta, noha a témáról sok szó esett az elmúlt években, tágabb összefüggésben vizsgálva a problémát kiderül, hogy hiányzik a nemzeti egység koherens meghatározása. Az előadás célja ennek a hiánynak a pótlása, egy körüljárható megközelítés nyújtása volt.

Toró T. Tibor szerint a nemzeti egyesítési folyamat felgyorsult az utóbbi időben, már nemcsak retorikai síkon kerül szóba a probléma, hanem konkrét döntések is születnek. „Nem történt minden úgy, ahogy elképzeltük, hiszen az elvárások is nagyok” – jelentette ki az ügyvezető elnök, aki azonban mindenkit türelemre intett a közjogi nemzetegyesítési eljárással kapcsolatban. Elmondása szerint a következő időszakban gazdasági, kulturális, valamint oktatási szinten kell tevékenykedni, majd ezeket a különálló rendszereket kell működőképes egésszé tenni. „A politikai szféra feladata, hogy engedje ezen folyamatokat a maguk útján haladni” – tette hozzá Toró.

Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai helyettes államtitkára kifejtette, Magyarország a magyar állampolgárság biztosításával, a közjogi kötelék létrehozásával 90 éves adósságát akarja törleszteni a határon túli magyarok felé. „Már a 2001-ben elfogadott státustörvény is új közjogi gondolkodást indított el egész Európában, hiszen kisebbségjogi szempontból olyan tényeket rögzített, amelyek korábban nem voltak kimondva” – részletezte a helyettes államtitkár. Hozzátette: eleinte aggodalomra adott okot a magyar közigazgatás számára, hogy olyan feladatokkal kell megbirkózniuk, amelyekkel még nem szembesültek, emellett pedig olyan átfogó fejlesztéseket kellett eszközölniük, amelyek mindenki számára „jó érzést jelentő történetté teszik az eljárást.” Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: a magyar kormány nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget visel a határon túliak iránt, az állampolgárság pedig alapjaiban változtatja meg a magyar–magyar kapcsolatrendszert.

„Elsősorban a nemzet fogalmával kapcsolatban figyelhető meg fejlődés” – vélekedett Pákozdi Csaba, a Külügyminisztérium Kisebbségi Jogi Főosztályának vezetője, aki szerint az etnikai nemzet egyre inkább a politikai nemzet felé tolódik el, ezt pedig az egyszerűsített honosítási eljárás is jól példázza. „A fejlődés iránya megfelel a nemzetközi jogi elvárásoknak, amelyek a multikulturalitás támogatására ösztönzik az államokat.” A főosztályvezető szerint az etnikai és a politikai meghatározottság nem mond ellent egymásnak, mindkettőre szükség van az egységes nemzet létrehozásához.

Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára úgy gondolja, hogy a nemzeti egység csupán részben valósult meg. „Az írók számára mindig is világos volt, hogy ők a magyar irodalom részei. Számukra nem volt, mit egyesíteni” – részletezte a költői mivoltában is jelen lévő államtitkár, majd hozzátette: a magyar közösség ennek ellenére soha nem volt igazán egységes – sem politikailag, sem érzelmileg, sem céljait tekintve. „A kommunista időszak követeléseinek jelentős része a magyar állampolgárság megélésének lehetőségéről szólt. A rendszer összeomlása után a nemzeti egység mint kiharcolható feltétel teljesült – ám ez a történelemnek, és nem a politikának köszönhető” – vélte Szőcs, aki szerint az egységes nemzethez tartozás lényege a valamilyen értékkel történő azonosulás, a „magyar kormány feladata pedig az értékek felmutatása és elérhetővé tétele.”