A Naphimnusz elvezethet a ferences lelkiséghez – Urbán Erik tartományfőnök a 800 éves imádságról

Hanem annál sokkal több: imádság, a Jóistenhez való viszonyulás irányait is kijelöli. Sajnos nem maradt fönn, hogy milyen dallamra énekelték vagy recitálták. A Naphimnusz imádság, ének és vers is, a mi számunkra, ferencesek számára elsősorban imádság.

Lényeges kihangsúlyozni, hogy itt nem mellérendelésről van szó, hanem föntről, a Jóistentől indul a szerző lefelé: Nap, Hold, csillagok, utána jön a négy természeti elem – a szél, a víz, a tűz és a föld –, majd pedig következik az ember, a megbocsátással.

A teremtett világon keresztül is az Istent akarta szemlélni és dicsőíteni – ezt is tette. Fontos kiemelnünk, hogy amikor a négy természeti elemről beszél, akkor úgy említi ezeket, hogy például a tűz világít, ragyog, melegít, de nem éget. A szél nem rombol, pusztít, hanem csendes. A víz tiszta, a föld nem ártani akar az embernek, hanem táplálja, befogadja – az anyaméhhez hasonlóan.

– nem akarta egész évben használni a földet. Egyfajta összhangot, közös ritmust élt meg az ember a környezetével. Nagyon egyszerűen így mondhatnánk, hogy tavasszal vetett, nyáron művelte a földet, ősszel betakarított, télen megpihent, és előkészítette a következő évre a vetőmagot. És nem akarta ennyire kizsákmányolni az ember a természetet, mint ma – nem is volt rá lehetősége. Talán ezek a körülmények is hozzájárultak a Szent Ferenc-i lelkiség kialakításához.

korábban írtuk

Az út, amelynek során lekopnak a „sminkek” – Orbán Szabolcs szerzetes a Ferences Ifjúsági Zarándoklat hozadékairól

Assisi Szent Ferenc lelkisége, azaz a természetközeliség, a teremtett világra, az útitársakra, a Jóistenre való odafigyelés jegyében tartják meg idén is az erdélyi ferencesek a Ferences Ifjúsági Zarándoklatot.

– A Naphimnusz folytatásában az égitestek, elemek említése után az ember következik: „Áldott légy, Uram, minden emberért, Ki szerelmedért másnak megbocsát.”

– A följegyzésekből tudjuk, hogy a megbocsátás szerepeltetése a versben konkrét esethez kötődik: Assisi város elöljárója és püspöke között nézeteltérés volt. A halálosan beteg Ferenc elküldött két testvért mindkét személyhez azzal a kéréssel, hogy énekeljék el nekik ezt a versszakot. És a két ember kiengesztelődött.

– A Naphimnuszban a teremtett világért adott hála adott ponton a fájdalom, szenvedés, sőt a halál elfogadásává válik. A ma embere sokszor nem hajlandó tudomást venni az élet végességéről, az elmúlásról, és a fiatalság, az egészség hajszolása közepette mondhatni „félrefordítja” a fejét, nem veszi tudomásul a halált. Mit üzen a minden időben aktuális Naphimnusz az elmúlás elfogadásáról a ma emberének?

– Erről a hészükhaszta imamód jut eszembe, amely minden napra különféle elmélkedési módokat ajánl. Eszerint egyik nap úgy kell elmélkedni, mint egy hegy, ami stabil és biztonságos, másnap, mint egy fa, aminek nagy gyökerei vannak, és ellenáll a viharnak, aztán mint a tenger, és a többi.

– hiszen Szent Pál megfogalmazása szerint „testünk a Szentlélek temploma” (vö. 1Kor 6,19). De ha mulandóságunk szemszögéből próbáljuk megközelíteni az életünket, valószínűleg rájönnénk, hogy mi az igazi érték az életünkben, mi az, amit megélünk, átélünk vagy át akarunk adni a következő generációnak. Tehát amikor – ismét Szent Pál kifejezésével élve „földi sátrunkat lebontják” (vö. 2Kor 5,1), akkor Ferenc gondolatai szerint a kiengesztelődött, megváltottsága tudatával élő ember szemében a halál csak egy kapu, ami visszavezet megint Istenhez. És itt ér vissza a Naphimnusz íve ismét föl, Istenhez. Istentől indul, Nap, Hold, csillagok, elemek, az ember kiengesztelődése és múlandósága, aztán visszatér Istenhez.

De más miatt is megérint a Naphimnusz. Rendi életem során elég gyakran találkoztam a halállal, az elmúlással. Voltak idős rendi testvérek, akik mellett ott voltam halálukkor. Régebben így mondták, hogy „amint élt, úgy halt meg”. És valóban azt tapasztaltam: egy szép élet után a békét árasztó elmúlásnak voltam a tanúja. Béke töltötte el a szobát, ahol átadta magát a testvér az „Isten akaratának”. Sokszor hallani az önmegvalósítás kifejezést.

hanem éljünk elsősorban a Jóisten dicsőségére, környezetünk javára, és önmagunk nemesedésére.

– Azok számára, akik még talán nem találkoztak a Naphimnusszal, vagy talán nem sokat tudnak a a ferences lelkiségről, mit javasolna: hogyan olvassák a Naphimnuszt?

– Amikor valaki először olvassa a Naphimnuszt, akkor nem kifejezetten imádságként fogja olvasni, hanem inkább versként. Viszont olyan ihletett vers, amit nem elég egyszer elolvasni.

Azt ajánlanám, hogy akik már találkoztak a Naphimnusszal, ne úgy kezeljék, mint egy egyszerű költeményt, amit egyszer-kétszer elolvasunk, hanem szükséges a többszöri olvasás, és akkor Szent Ferencnek ez a fajta közelítése a Jóistenhez a teremtett világ szépségein keresztül meg fog szólalni. És bennünket is arra fog hangolni, amire Szent Ferencet hangolta.

– „Nap testvérre”, „Hold nővérre”, „Víz testvérre”.

A 800 éves ferences rend négy jubileumi esztendeje

• 2023-ban a rend az 1223-ban jóváhagyott Megerősített Regula és az első, Greccióban megtartott élő betlehem-mise 800 éves évfordulóját ünnepelte
• 2024-ben Assisi Szent Ferenc stigmáinak (Krisztus sebeinek viselése) 1224-es megjelenésére emlékeztek
• 2025-ben ünneplik a 1225-ben keletkezett Naphimnusz megírásának 800. évfordulóját
• 2026-ban Assisi Szent Ferenc 1226-ban bekövetkezett halálának (tranzitusának) 800. évfordulójára készülnek a ferencesek.

korábban írtuk

„Minket, Isten igazán próbára tettél!” – Az államosításra emlékeztek az erdélyi ferencesek

Minket, Isten igazán próbára tettél! – jelmondattal szervezték a 75 évvel ezelőtti államosításra emlékező rendezvényt Kolozsváron a ferences szerzetesek.