A holokauszt áldozataira emlékeztek Szatmáron

A rendezvénysorozat a Várdomb utcai nagy zsinagóga udvarán kezdődött, ahol Décsey Miklós, a szatmárnémeti zsidó hitközség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd a meghívott rabbik imádságát követően Shelly Hagler Livne, Izrael bukaresti nagykövetségének küldötte idézte fel a hetven évvel ezelőtti eseményeket, hangsúlyozva, hogy a megemlékezések célja az, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló népirtás.

Emlékeztetett: a zsidóság szatmári jelenlétét igazoló első írásos dokumentumok a 16. századból származnak, a 20. század elejére a régió legnagyobb izraelita közösségévé fejlődtek, jelentős szerepet töltve be egyebek mellett a kulturális és a tudományos életben. Rámutatott: a Szatmárnémetiből deportált (a város lakosságának közel 20 százalékát kitevő) több mint 13 ezer, illetve a teljes megyéből elhurcolt közel 19 ezer zsidó likvidálása drámai hatással volt a helyi közösség életére.

Aurel Vainer parlamenti képviselő, a romániai zsidó hitközségek szövetségének elnöke arról beszélt, hogy a 70. évforduló alkalmából országos szintű megemlékezéssorozatot szerveztek, melynek keretében 12 településen voltak rendezvényeik: meneteltek, valamint emléktáblákat helyeztek el a zsinagógáknál, a volt gettók helyén, továbbá a vasútállomásokon, ahonnan indultak az áldozatokat szállító vonatok.

Elmondta: a holokausztra emlékeznünk kell, mivel ez egy történelmi lecke, és folyamatosan résen kell lennünk, hogy megakadályozzuk a rasszizmus, a xenofóbia és az antiszemitizmus felerősödését. A képviselő megemlékezett arról is, hogy a szolidaritás nem veszett ki az emberekből végképp a vészkorszakban sem – segítették egymást a zsidók, de a nem zsidók között is voltak, akik tettek a bajba kerültekért.

Roth Tibor, a brassói zsidó hitközség elnöke – akinek családját szintén Szatmárról deportálták – kifejtette: ő meggyőződéses cionista, mivel ha a világháború idején létezett volna Izrael, nem kerül sor a zsidók tömeges legyilkolására. Kifogásolta ugyanakkor, hogy Szatmárnémetiben nem léteznek olyan jelentős emlékhelyek, amelyek arányaikban kifejeznék, milyen szörnyűségek helyszíne volt a város.

A Szatmár megyei holokauszttúlélők közül ketten élnek – a nagykárolyi Scher Izsóné Meiszler Erzsébet nem vett részt az ünnepségen, Steinberger Katalin viszont megjelent, őt egy csokor virággal köszöntötték.

A megemlékezők ezt követően a hét éve összedőlt izraelita imaház egykori telkéhez, a hajdani gettó helyszínére vonultak, ahol emléktáblát avattak a deportálás áldozatainak tiszteletére, majd – követve az elszállítottak útvonalát – a zsidó temetőhöz, illetve a szatmárnémeti vasútállomáshoz érkeztek, ahol szintén elhelyeztek egy-egy táblát a világháborúkban elesett és a munkaszolgálatos zsidók, valamint a szatmári holokauszt áldozatainak tiszteletére.