A hallgatás védi a zaklatót: szakértők szerint jelenteni kell a szexuális visszaélést

amelynek keretében elsősorban nők, de férfiak is vallanak arról, nyilvánosan felvállalják, hogy életük során szexuális visszaélésben, megaláztatásban volt részük, vagy egyszerűen szolidaritásukról biztosítják az áldozatokat.

Gáspár Szilágyi János lapunknak kifejtette: a büntető törvénykönyv munkahelyi vagy hasonló környezetben – tehát nem családon belül – végbemenő szexuális jellegű zaklatásra vonatkozó része néhány éve még „kőkorszaki” volt, szerencsére azonban 2014 februárjában pozitív irányba változott.

Azelőtt például csak akkor lehetett bűncselekményről beszélni, ha az elkövető főnöki pozícióból kért beosztottjától szexuális „ajándékokat”, 2014 óta azonban már az egyenrangú felek közötti visszaélést is elismeri a jogszabály.

A szakember rámutatott: ilyen esetben kétféle zaklatásról beszélhetünk, egyrészt előfordulhat nem kifejezetten szexuális jellegű tett, például ha valakit telefonon hívogatnak, vagy az utcán követik, illetve van a ténylegesen nemi jellegű visszaélés.

Mindegyikben közös, hogy az elkövető megfélemlíti az áldozatot, és amennyiben bűnösnek ítélik az elkövetőt, három hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetést is kaphat.

Sokan nem tudják, hová forduljanak

Gáspár Szilágyi János arra is felhívta a figyelmet: sajnos még mindig jellemző, hogy rengeteg áldozat hallgat, különböző okok miatt nem fordul a hatóságokhoz, sőt senkinek nem mondja el, ha zaklatják.

A fiatal áldozatok többnyire szégyellik a történteket, úgy gondolják, jobb ha hallgatnak, félnek attól, hogy eltúlozzák az esetet, és igazából nem is történt visszaélés, vagy azt vágják a fejükhöz, „örüljenek, hogy legalább van munkájuk”. Sokan azt sem tudják, hová fordulhatnának.

– magyarázta. Gáspár Szilágyi János azt is problémásnak tartja, hogy az áldozatok nem bíznak a hatóságokban, ő azonban azt ajánlja, hogy az érintettek a megfelelő szervek tudomására hozzanak minden esetet, hiszen csak ezáltal lehet még viszonylag idejében megállítani az elkövetőt. Rámutatott: a legkézenfekvőbb a – akár a helyi, akár a megyei – rendőrséghez fordulni, ha nem is kompetensek az ügyben, kötelességük legalább adminisztratív eligazítást nyújtani.

A sértett fél ügyvédet is fogadhat, ez azért előnyös, mert a hatóságoknak kötelességük értesíteni őt a nyomozás minden fejleményéről, részt vehet a kihallgatásokon, egyszóval saját védelmet biztosít az áldozatnak, aki így például azt is elkerülheti, hogy az elkövetővel találkozzon.

Gáspár Szilágyi János arra is felhívta a figyelmet: a bűncselekményt követő három hónapon belül feljelentést kell tenni, az első lépés az úgynevezett magánindítvány (plângere prealabilă) megírása, enélkül nem lehet vádat emelni.

A jogász arra is kitért: a nemi erőszak már más jellegű bűncselekmény, a törvény jóval szigorúbban bünteti, akár 12 év letöltendő börtönbüntetést is ki lehet róni, de legalább 3–4 évet adnak. Sajnos gyakran kisgyerekek esnek áldozatul.

Eközben az országos rendőr-főkapitányság is arra biztatja a zaklatás áldozatául esett személyeket, hogy erről ne csak a közösségi térben valljanak, hanem tegyenek feljelentést, hiszen csak így indíthatnak eljárást. A hatóság közleménye szerint év eleje óta 35 ilyen jellegű feljelentést kaptak, tavaly ugyanebben az időszakban 43 panasz érkezett.

Nem a leleplezés a cél

„Amennyire én átlátom, mivel nem tudom azt mondani, hogy tudományos, vagy legalább szakmai alapossággal végigkövettem a #MeToo »jelenség« alakulását, úgy gondolom, hogy

– jelentette ki a Krónikának László Éva áldozatvédelemmel foglalkozó pszichológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet oktatója.

Rámutatott, az ilyen bejegyzéseket olvasókat nagy valószínűséggel önreflexióra készteti, lehetőséget ad arra, hogy olyan életeseményeket engedjenek közelebb magukhoz, amikre eddig félve vagy egyáltalán nem gondoltak. A szakember szerint ez akár gyógyító lehetőség is lehet.

Mert nem az a kérdés, hogy mekkora a szenvedés mértéke. Most nem az a fő téma, hogy ki követte el. Nem az az elvárás, hogy egyenként igazságot kérjünk vagy követeljünk. Most a fő üzenet »csak« ennyi: #MeToo” – fogalmazott László Éva.

A szakember arra is kitért: szexuális zaklatás esetén a bűncselekmény szexualizált tartalmakkal, gesztusokkal vagy egyenesen szexuális kérésekkel társul annak az illúzióját keltve, hogy ha a felhívásra pozitívan válaszol a zaklatott személy, a visszaélés leállhat.

Ez leggyakrabban munkahelyen, iskolában fordul elő, ahol az alá-fölé rendeltségi viszony nehezíti a zaklatás leállítását, de bőven akad példa párkapcsolatok megszakítása után is. Az áldozatvédelemmel foglalkozó pszichológustól azt is megkérdeztük, mit tanácsol azoknak, akik zaklatás áldozatai.

az iskolapszichológusnál, a lelkésznél. Tartsák szem előtt, hogy ez mindig az elkövető és nem az elszenvedő fél szégyene” – hangsúlyozta László Éva.

Egyre többen vallanak visszaélésekről

A közösségi médiában erdélyi viszonylatban is jelentős mértékben elterjedt #MeToo kampány az Egyesült Államokból indult annak nyomán, hogy a The New York Times és a The New Yorker tényfeltáró riportjaiból kiderült:

A hónap elején kirobbant botrány kezdete óta többtucatnyian vallottak nyilvánosan az őket ért visszaélésekről, Weinstein vérlázító viselkedése állítólag nyílt titok volt a filmszakmában, de befolyása miatt eddig senki nem mert ellene felszólalni, illetve számos áldozatot fenyegetéssel és titoktartási szerződéssel vettek rá a hallgatásra.

Az elszenvedett zaklatások nyilvános felvállalása azóta máshol is elterjedt, nemrég például az ukrán Tatjana Gucu olimpiai bajnok tornásznő nyilatkozott arról, hogy volt csapattársa, a szintén olimpiai bajnok Vitalij Scserbi 1991-ben egy stuttgarti versenyen megerőszakolta, amikor a nő még csak 15 éves volt.

a legnagyobb visszhangot talán az váltotta ki, amikor Sárosdi Lilla színésznő arról vallott, hogy pályája kezdetén egy híres színházi rendező orális szexre akarta kényszeríteni. Csütörtökön a művésznő az elkövető nevét is nyilvánosságra hozta, Marton Lászlóról, a budapesti Vígszínház volt igazgatójáról van szó. Marton közleményben tagadta és rágalomnak nevezte a vádakat, és állítása szerint megteszi a „megfelelő” lépéseket.

A 14 éves korában őt ért visszaélésről vallott közösségi oldalán Török-Illyés Orsolya Marosvásárhelyen felnőtt, jelenleg Budapesten élő színésznő is, aki arról számolt be, hogy a helyi leánykórus karvezetője, „a város megbecsült polgára” lakására hívta, ahol kikezdett vele, falhoz szorította, végül sikerült elmenekülnie.

A kampányhoz Erdélyben is rengetegen csatlakoztak, többek között Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, illetve nőszervezetének elnöke, valamint Laczikó Enikő, a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője. Csütörtökön mindkettőjüket kerestük, azonban későbbre ígértek nyilatkozatot az ügyben.