A Bechtel öröksége

„Értsék meg, nem akarom, hogy elveszítsük azt a zsák pénzt, amit megkaphatunk! Itt kell tartani a Bechtelt!” – próbálta túlkiabálni a tanácsosokat Tamás Gebe András polgármester a tordaszentlászlói községi tanács ülésén. A testületben elszabadultak az indulatok, amikor a Bechtel bérleti szerződésének a meghoszszabbítására vonatkozó javaslat került napirendre. A községhez tartozó Kisfenes tanácsosai kiabálva vágták a polgármester fejéhez, hogy csak a község más falvai részesülnek a pályaépítés jótéteményeiből.

Az enyhén magyar többségű tanácsban nem kapott etnikai színezetet a támadás. A kisfenesi román tanácsosok azt is kifogásolták, hogy a pályaépítő a románlétai ortodox templom tetőszerkezetének a felújítását finanszírozza, mikor Kisfenesen is megannyi rendeltetése lenne a pénznek. Nem elégítette ki a háborgókat az a többször is elismételt érv, hogy az autópályától messze eső Kisfenesnek a pályaépítés hátrányaiból is csak mértékkel jutott. A tanács két ellenszavazattal és egy tartózkodással fogadta el a határozatot, mely szerint további egy évre bérbe adják a Bechtelnek a terület egy részét, amelyen a társaság a telephelyét működteti. A románlétai legelőn tehát ezután sem a marhák kolompja, hanem a munkagépek zaja lesz a meghatározó.

A vita jól szemléltette, mit is hozott Tordaszentlászló községnek az észak-erdélyi autópálya építése. A község fejlődési lehetőségekhez jutott általa. Az önkormányzati testület jelentős összegek felhasználásáról dönthetett az elmúlt években, de a falvai közötti érdekkonfliktusok is kiéleződtek.

Megvásárolt szerződésszegés

Nemcsak az autópálya változtatta meg a szomszédságában levő települések arculatát, hanem az autópálya-építés is. Az elkészült 52 kilométeres szakaszon több mint tízmillió köbméter földet kellett kikotorni és elszállítani a nyomvonalról. A talajt elsősorban közösségi tulajdonban levő legelőkre vitték, a tárolóhelyekért bérleti díjat fizettek. A kezdeti szakaszban a kotrógépek külön kupacba gyűjtötték a felszínről legyalult termőföldet. Az volt az elképzelés, hogy a terméketlen talajból létrejött mesterséges dombok, hegyek felszínén elterítik majd a termőtalajt, és begyepesítik azt. Így lehetett volna teljesíteni a szerződésnek azt a kitételét, hogy a pályaépítő ugyanabban az állapotban szolgáltatja vissza a bérbe vett területeket, amelyekben megkapta azokat. Az idő előrehaladtával azonban az efféle apróságokra már egyre kevesebb figyelem esett. A legtöbb helyen csak annyi történt, hogy a köves, agyagos földkupacok felületét elegyengették, máshol még ennyi sem. A mesterséges dombokat belepte a gaz.

Az eredeti állapotba kellett volna hozni azokat a területeket is, amelyeken a pályaépítő felvonulási útjai álltak. A pályával párhuzamos utakat az építkezés kezdetén félméteres sóderréteggel borították be. Ezek helyenként szántóföldeket, kaszálókat vágtak át. Ahol nem oldották meg a vízelvezetést, ott kisebb tavak, nádasok alakultak ki. Rákos közelében olyan helyet is szemügyre vehettünk, ahová egy betonkeverő autó ereszthette ki a fölöslegessé vált rakományt. A domboldalon lecsorgott beton úgy kötött meg, ahogy kiloccsantották. Nehezen hihető, hogy ezeken a területeken valaha is gazdálkodni lehet még. A Bechtel nem állítja már vissza a kezdeti állapotokat.

„A bérbeadóknak felajánlotta, hogy egy összegben kifizeti három év bérleti díját, az emberek pedig úgy gondolták, jobban járnak, ha kézbe kapják a pénzt, mint hogyha a helyreállításban reménykednének” – világosít fel Tamás Gebe András. A pénz fejében a községháza is lemondott a községi legelők helyreállításáról. Az építőtelep felvonulási útjai amúgy is szükségessé váltak. Ezek pótolhatják ugyanis azokat a szekérutakat, amelyeken az építkezés előtt juthattak a földjeikre a gazdák.

A Bechtel más ígéretei is teljesítetlenül maradtak. Magyarfenes és Járarákos között a pályát a Rákos-patak völgyébe építették. Mind a patakmedret, mind a megyei utat mintegy 100 méterrel tovább kellett költöztetni. A pályaépítés tervében az újjáépített megyei út aszfaltozása is szerepelt. Aszfaltozásra mindeddig nem került sor. „Hamarosan nyilvánosságra került a Bechtel és a román kormány között újratárgyalt szerződés, akkor tudjuk megmondani, hogy ez a tétel szerepel-e még benne” – jelentette ki a tordaszentlászlói tanács ülésén Sava Annamária, az útépítő társaság képviselője.

Összehúzódik, de marad még a Bechtel

A Bechtel egyébként a telephely használatát egyfelől a közösség számára fontos munkálatok elvégzésével ellentételezte, de az irodáknak otthont adó épületek telke után bérleti díjat is fizetett. A tanácsülésen csak azt követően tértek rá a szerződés meghosszabbításának a témájára, hogy a társaság képviselője, Sava Annamária biztosította a tanácsosokat, a napokban átutalták a községnek az 51 ezer eurónak megfelelő tartozásukat. A polgármester tájékoztatása szerint a telephely e hónapban lejáró bérleti szerződését a társaság immár megváltozott formában hosszabbítaná meg egy újabb évre. Az eddig használt 30 hektár helyett csak 18 hektáron folytatják a tevékenységet, az irodákért pedig a korábbi bérleti díj felét fizetnék, ami egy év alatt 19710 euró bevételt hoz majd a községnek. A társaság azonban azt is vállalta, hogy a kiépített infrastruktúrával együtt szolgáltatja vissza a területet. A lefektetett villany- és optikai kábelek, a fúrt kutak, valamint a kiépített víz- és csatornahálózat értékét félmillió euróra becsülték a Bechtel illetékesei. Sava Annamária közölte, nem fér bele az amerikai gazdasági kultúrába, hogy lerombolják, amit felépítettek. Nemcsak a kutakat, a vezetékeket adják át működőképes állapotban, hanem ezek teljes dokumentációját is. „Ahol ötvencentis aszfaltréteg borítja a talajt, ott úgysem lehetne már legeltetni – érvelt a megegyezés mellett a polgármester. – Nem a bérleti díjból fogunk meggazdagodni. Ennél sokkal többet hoz, ha a Bechtel után is gazdasági tevékenység folyik ezen a területen.”

A telephely gazdasági jelentőségét jelzi egyébként, hogy sajtóértesülések szerint 2008-ban a Mercedes is vizsgálta a lehetőségét egy itt felépítendő kelet-európai összeszerelő üzem létesítésének. A német gépkocsigyártó végül Kecskemétet választotta.

Gazdagító adóbevételek

Tordaszentlászlót nem önmagában a pályaépítés, hanem éppen e telephely emelte ki a szürkeségből. A Románléta legelőjén létesült 30 hektáros területen aszfaltgyárat, betonelemeket gyártó üzemet, irodaházakat épített, a legelőt ipari területté alakította. A társaságnak értelemszerűen arra is szüksége volt, hogy a telephelyről kilépő járművei mindkét menetirányba felkanyarodhassanak a pályára, vagy lekanyarodhassanak arról. Így hát a Gyalu és Torda közötti 42 kilométeres szakaszon e telephelyre vezet az egyetlen lejárat a pályáról.

Az autópálya-építés kezdetekor Tordaszentlászló alig különbözött a térség többi településétől. A község lakosai önerőből próbálták elérni a földgáz bevezetését. A vízvezetékek, a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése, a mellékutak leaszfaltozása, a falusi kultúrházak tatarozása csak a vágyakban élt. Az önkormányzat nyeresége abból származott, hogy a bejegyzési iratokba is a község került a Bechtel székhelyeként. Így a vállalat gépkocsiparkja után fizetendő adó teljes összege, az alkalmazottak után fizetendő adónak pedig a két százaléka a község költségvetését gazdagította. Az egy főre jutó adóbevétel tekintetében Tordaszentlászló ugrott a Kolozs megyei statisztika élére. A 4200 lakosú, enyhe magyar többségű település Kolozsvárt is lekörözte. Amint Tamás Gebe András polgármestertől (képünkön) megtudtuk, a legjobb évben a Bechtel gépkocsiinak a száma meghaladta a 400-at, az alkalmazottak száma pedig a 4000-et. De ezek a számok sem igazítanak el, ha nem vesszük figyelembe, hogy a gépkocsik nagyobbrészt teherkocsik voltak, amelyek adója a személygépkocsik adójának a hússzorosát is elérheti, az alkalmazottak egy része pedig török vendégmunkás volt, akiket a romániai bérek többszörösével fizettek.

„2008 vagy 2009 volt a legjobb év – emlékezik vissza a polgármester –, akkor a község éves költségvetése meghaladta a százmilliárd lejt (tízmillió új lejt – szerk. megj.). Az összeg nyolcvan százaléka közvetve vagy közvetlenül a Bechteltől érkezett.” Így történhetett, hogy az autópálya-építéssel párhuzamosan a Tordaszentlászlóhoz tartozó falvakban önerőből építették ki a víz- és a szennyvízhálózatot, jelenleg pedig a mellékutcák aszfaltozásán dolgoznak a munkagépek. A Kolozs Megyei Tanács ki is húzta Tordaszentlászlót a pénzvisszaosztásra váró települések listájáról. Úgy vélték, a község megáll a saját lábán, nem kell támogatni.

Új bérlő kerestetik

A Gyalu és Aranyosgyéres közötti szakasz átadása után azonban lelassult a pályaépítési munka. A múlt hónapban módosított szerződés értelmében a Bechtel már csak a Bors–Berettyószéplak-szakaszt építi meg a tervezett 415 kilométeres pályából. A társaság honlapján meglelhető adatok szerint ott a munka 35 százalékát végezték el. A lelassult pályaépítés következtében a tordaszentlászlói adóbevételek is megcsappantak. Mint megtudtuk, idén már csak mintegy 250 ezer lej folyik be a község kasszájába a Bechtel adóiból. A községházán annak örvendenének, ha a  bihari építkezés idején is itt maradna a társaság bejegyzett központja. Ez biztosítaná, hogy a bevételi forrás pár évig még nem apad el.
Emellett azonban a hátrahagyott ipari terület bérbeadásáról is döntött a tanács. Sőt nemcsak a sztrádaépítő által használt területekre, hanem a teljes létai legelőre bérlőt keresnek. A licit kiírásának a dokumentumai újabb vitát váltottak ki a tanácsülésen. Ezúttal a község jegyzője, Dumitru Moldovan fordult szembe a javaslattal. Kijelentette, csak olyan dokumentumot ír alá, amelyik a telek koncesszionálásáról szól.

„A koncesszió szabályait törvény rögzíti – magyarázta kérdésünkre a jegyző –, a bérbeadásnak nincsen törvényes háttere.” A polgármesteri hivatal viszont a 99 hektárnyi ipari terület és legelő 49 évi bérbe adását lehetővé tevő kézfelemeléses licitre készítette elő a dokumentumokat. Ezeket végül egyhangú szavazással fogadta el a tanács. Leszögezték, a kikiáltási díj havi 15 000 lej lesz, és ötszázalékonként emelik az összeget. Azt is eldöntötték, hogy a licit a teljes területre vonatkozzék, a majdani nyertessel pedig szerződésben rögzítik, hogy a Bechtel által használt parcella mikor szabadul fel. „A jegyzőnk általában fél aláírni a határozatokat. Egyetlen fontosabb döntésünket sem ellenjegyezte – magyarázta később a polgármester. – Mi felküldjük a prefektúrára a határozatot, ha ott elfogadják, húsz napon belül meg is tartjuk a licitet. Ha kifogást találnak, kiigazítjuk a szöveget. Nem várhatunk a jegyzőre.”

Felvetésünkre, hogy a kolozsvári szemételhordó cég, a Brantner–Veres Részvénytársaság érdeklődik a telek után, a polgármester határozottan jelentette ki: a kiírásban is rögzítették, nem létesíthető szeméttelep vagy a környezetre veszélyes tevékenységet folytató gazdasági egység a területen. Tamás-Gebe András elismerte, maga is úgy látja, hogy az autópályára való közvetlen ki- és bejárás lehetősége teszi vonzóvá a területet a beruházóknak. Nem tartotta kizártnak, hogy üzérkedési szándékkal is jelentkeznek potenciális bérlők. „Nem bánom, ha mások is keresnek rajta, csak mi se járjunk roszszul” – szögezte le a polgármester. A Krónika megannyi kérdésben szerette volna megtudni a Bechtel társaság álláspontját is, a cég szóvivője, Bogdan Sgârcitu azonban sem az írásban feltett kérdésekre, sem a telefonhívásokra, sem az SMS-üzenetekre nem válaszolt.