Mintha már ezer éve ismernék egymást

Alig fértek be a fiatalok a nagyváradi városháza dísztermébe a Nagyváradi Down Egyesület projektjének záróeseményén. Florica Cherecheş, a helyi tanács szociális bizottságának elnöke azt mondta, az a fajta csapatmunka, amelyet az egészséges és Down-szindrómás fiatalok alkotta csoportokban megtanulhattak a résztvevők, az élet minden területén hasznos lehet a számukra, hiszen saját szemükkel láthatták, hogy a társadalomban bizony élnek olyan emberek, akiknek teljesen mások az igényeik a többségéhez képest.

„Amikor tavaly elindítottuk a projektet, még külön ültetek, most pedig összekeveredtetek a Down-kóros társaitokkal” – jegyezte meg Gheorghe Carp alpolgármester, aki gyermekorvosként jól ismeri ezt a betegséget. Mint kifejtette, a Down-szindrómás emberek és az egészségesek között genetikai szempontból aprócska a különbség, ez a parányi eltérés mégis teljesen mássá teszi az ő életüket, mint amilyen a mienk.

„A munka során észrevehettétek, micsoda kézügyességük van ezeknek a fiataloknak, és milyen jó érzékkel kezelik a számítógépet” – szólt a középiskolásokhoz az elöljáró. Elmesélte: világszerte számos példa bizonyítja, hogy a Down-kórban szenvedő emberek fejlődését nagyban elősegíti, ha egészségesekkel dolgozhatnak, tanulhatnak együtt. Például Svédországban az iskolai osztályok is vegyesek ebből a szempontból, és kétségtelenül ott sikerült a betegségben szenvedőknek a legjobban bekapcsolódniuk a társadalmi tevékenységekbe.

„Nagyon sokat tanultunk tőlük” – mesélte az Emanuel Gimnázium egyik diákja, s ugyanezt említette a projekt összes ifjú résztvevője. A weboldal létrehozásában ugyanis a downos fiatalok is aktívan részvettek, nem csak külső szemlélőként, s mint egyikük elmesélte, sikerült rengeteg barátot is szerezniük. Florina, a váradi Iedera nappali központ egyik állandó vendége lelkesen számolt be az informatikai laborban szerzett tapasztalatairól: nagy öröm volt számára, hogy önállóan kezelhette a számítógépet, s még egy szoftverrel is megismerkedhetett. A projekt egyik kezdeményezője, Cristian Veres elmesélte, milyen zavarba ejtő érzés volt először belépni a Down Egyesület központjába. „Az ember nem is tudja, milyen maszkot vegyen fel” – fogalmazott.

Ráébredt azonban, hogy ezeknek az embereknek a külön világa éppenséggel nem a megjátszásra, tapintatoskodásra, hanem a sokszor szélsőséges érzelmekre épül. „Olyan értékek vezérlik őket, amelyeket mi már szinte elfelejtettünk: az őszinteség, az ártatlanság és főképp a szeretet” – mondta. A Mihai Eminescu Főgimnázium egyik csapatának, amely társul a Iedera Központ Szabiját kapta, szószólója a weboldal bemutatásakor azt mondta: rá kellett ébredniük, hogy ezeknek az embereknek nem sajnálatra van szükségük, hanem valódi segítségre.

Mint többen is elmesélték, könnyen lehet a Down-szindrómásokkal barátságot kötni, és mintha már ezer éves ismeretség lenne köztük, olyan nyitottak és ártatlanok. A weboldalakra főképp a csapatban dolgozó Down-szindrómás fiatalokról szóló információk, fotók kerültek fel: Emil például nagyon szeret pingpongozni, így őt játék közben fotózták társai. Az említett két iskolán kívül az Onisifor Ghibu csapatai is részt vettek a csaknem féléves „tanulóidőben”. A projektzáró végén senki nem maradt jutalom nélkül.