Hibák, amelyeket elkövethet a szülő a gyereknevelésben

Szeretet, empátia

Gyakran hallani gyakorló szülőktől, hogy a gyerekneveléshez nem kell túl sok minden: „mindössze” szeretet, odafigyelés, megértés. Ezenkívül némi empátia mindenképpen szükséges, és persze türelem, meg néhány ügyes „trükk” a gyermeknevelés nehéz pillanataiban. Sokat számít, milyen mintát kaptak a szülők saját szüleiktől, és az is, hogy milyen elhatározással kezdik nevelni csemetéiket. Ha szeretet van bennük, túl sok rosszat nem tudnak tenni, de azért van néhány gyakran előforduló hiba, amit jobb elkerülni.

Örökös aggodalom

Az első gyermeknél gyakran megesik, hogy a kezdő anya túlöltözteti, túleteti, túlbabusgatja. Ha nem tudjuk, miért sír olyan nagyon a csecsemő, érdemes megnézni, nincs-e melege a nyári forróságban a hosszú ujjú rugdalózóban. A babák mindent pontosan jeleznek, ha éhesek, ha fáznak, ha valami nem jó körülöttük. Jó, ha az aggódó anya nem gondolkodik túlságosan „előre”, hanem inkább odafigyel a kisbaba által küldött jelzésekre. Ha már nagyobb a gyerek, fontos, hogy hagyjunk neki szabadságot, ne rendezgessük állandóan: „ne mássz fel oda, lassabban fuss, óvatosan gyere ide!” A szülő tudatosítsa önmagában, hogy bízzon meg a gyermekében, tegye lehetővé önállóságának zavartalan, egészséges fejlődését.

A túlságosan lezser szülő

A szülői szerepet ne tekintsük drámainak, de ugyanakkor jó, ha nem is vesszük túl lazán. Például ne hagyja az anya hosszabb ideig magára a babát, ha nyöszörög, és figyeljen arra, mikor merre mászik. Ne intézzük el legyintéssel a kicsi könnyeit, reakcióit, és tartsuk tiszteletben a napirendjét. Jó, ha úgy szoktatják a szülők a kicsit, hogy mindig azonos időpontban egyen, aludjon, és ajánlatos, hogy a napnak ugyanazon szakaszában vigyék levegőre a gyereket, valamint ragaszkodnak ahhoz, hogy az esti szertartások is ugyanarra az időszakra essenek. Ugyanakkor az sem jó, ha túlságosan mereven ragaszkodnak a napi programhoz, órarend szerint nevelik a kicsit, és nem engednek be a napi etetés-öltöztetés-séta-fürdés ritmusába egy kis játékosságot, rugalmasságot. 

A túl fegyelmezett szülő

Nyilván nem könnyű dolog szülőnek lenni, de természetesen nem kell görcsösen, megfeszítve, minden körülmények között túljátszani a szerepet. Amikor például az ember úgy érzi, semmi mást nem szeretne, csak heverni az ágyon, és onnan figyelni a szobában játszó kicsit, akkor ne erőltesse magára, és ne érezze kötelezőnek, hogy mindenáron lekuporodjon a szőnyegre és színes kockákat rakosgasson a másfél évessel. Az se baj, ha a szülő időnként felrúgja a napirendet csak azért, hogy mindannyian jól érezzék magukat: ha a gyerek belemelegedik a játékba, lehet hagyni, hogy fejezze be, még akkor is, ha eljött az evés, séta vagy lefekvés ideje.

A hasonlítgatás hibája

A csecsemőnevelésről szóló könyvek a legtöbb esetben megmondják, hogy egy adott korú babának milyen hosszúnak kell lennie, mennyi kell legyen a súlya, hány hónaposan fordul az oldalára, mikor indul el, mikor kezd beszélni. A szülő ne vegye szentírásnak ezeket az adatokat, és azt se gondolja, hogy a barátai gyereke jobb vagy okosabb, mert valamit már sokkal előbb megcsinált, mint az övék. Minden gyerek egyedi, és mindeniknek megvan a saját tempója. A kisbaba fejlődését elsősorban önmagához kell mérni, nem pedig állandóan összehasonlítani más kisgyerekekkel. Azt meg különösen ajánlott elkerülni, hogy nagyobbacska korában a fejére olvassa a szülő, hogy „bezzeg xy...”.

Idő és figyelem

Sokszor a gyereknek csak figyelemre van szüksége, arra, hogy a szülő odaforduljon hozzá, meghallgassa és komolyan vegye a felnőttek számára olykor csacskaságnak tűnő gondokat, mondanivalókat. Szánjon időt a szülő ezekre a pillanatokra, komolyan beszélgessen el a gyerekkel az őt éppen foglalkoztató dolgokról, tulajdonítson jelentőséget a kicsi mondanivalójának, és legyen a társa. Értékelje a gyereket, figyeljen oda rá! Ha a gyerek biztos lehet benne, hogy mindig számíthat anyjára-apjára, akkor úgy fogja érezni, hogy az ő szülei a legjobb szülők a világon.