Eligazítás a kamaszkor útvesztőiben

„Nem indult könnyen a tábor\" – számolt be Sándor István programvezető, hisz a gyerekekkel kőkeményen meg kellett küzdeni, hogy „ki a falkavezér\", de aztán már az első napon sikerült. Kezdetben rengeteg ellenállásba ütköztek a vezetők, trágár beszéddel, agresszióval is szembesültek. De ahogyan teltek a napok, egyre érdeklődőbbek lettek, erős kötelékek alakultak a résztvevők és a 7 szakember közt.

Minden korcsoport megtalálta a neki megfelelő foglalkozást, hiszen a tábor olyan tematikákat sorakoztatott fel, mint az énkép, a biológiai változások serdülőkorban, a szexualitás, terhesség, abortusz, nemi betegségek, drogok és egyéb szenvedélybetegségek.  A foglalkozások alkalmával kiderült, hogy már nagyon sok mindenen túl vannak még a 8 éves résztvevők is. A szakemberek meggyőződhettek arról, hogy ezek a fiatalok rengeteg problémával, előítélettel, téves információval találkoznak, amelyeket nem tudnak megoldani, kezelni, és ezen csak ront hátrányos, ingerszegény környezetük.

Olyan ingoványos talajra érkeznek, ahol nem tudnak továbbhaladni, ha nincs kellően megalapozva az életük, vagy nincs egy biztos támaszuk. Ha nem figyelünk ezekre a hátrányos helyzetű gyerekekre, akkor eltévednek a kamaszkor útvesztőiben, deviánssá válnak, túl korán és nem megfelelően kezdik a nemi életet, az alkoholizmusba, kábítószerekbe menekülnek, bűnözőkké válhatnak, és olykor az öngyilkosságot választják kiútként.

Mint a tábor szervezői rámutattak, hogyha nem avatkoznak be, akkor Hargita megyében továbbgyűrűzik a probléma, újratermelődik,  tehát közérdekű a kérdés felvállalása és kezelése. Mint beszámoltak, a táborlakók nagyon különbözőképpen reagáltak, egyeseket az étkezés fogott meg, mások az olimpiának és a honfoglaló játéknak örültek inkább, de az „egy perc és nyersz\" játék is sikeres volt, hisz első nap felmérték tudásukat, és az utolsó napig lehetett gyakorolni, hisz mindenkit a fejlődési eredménye alapján díjaztak.

A tábor utolsó napján ellátogattak a marosvásárhelyi fiatalok börtönébe, ahol az alapos terepszemle és döbbenet után szóba is állhattak a rabokkal, akik nem győztek válaszolgatni a kérdésekre. A börtönből az állatkertbe mentek, s ez szintén nagy élményt jelentett számukra, majd vizeslufi-bajnokság következett, később dinnyét ettek kint a Somostetőn. A hazafelé vezető úton kiértékelték a táborozást, hogy honnan hová jutott a csapat, egyesek elmondták, hogy nagyon hálásak, átértékelték az életüket, és megmutatják a világnak, hogy ők nem „kivetett árvák\", hanem értékes tagjai a társadalomnak.