Az ó- és újesztendőhöz kapcsolódó népszokások és babonák

Különösen fontos szerepet kap a magyar szokások rendjében a zajkeltés, amely az ártó, rontó erőket hivatott távol tartani a háztól, ugyanakkor a hagyományos szokásvilágban az egészség és a szerencse megidézése is előkelő szerephez jut.

A rétestészta hosszúra nyújtja a gazdagságot

Egy középkori babona úgy tartja, hogy ha nem falunk fel mindent az év utolsó napján, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. A hagyomány szerint tilos baromfihúst enni újévkor, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket. Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

A gazdagságot a rétestésztával lehet hosszúra nyújtani, ezért rétest sütöttek sok helyen az év utolsó napján. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. A néphagyomány szerint újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert „elszáll a tehén haszna”. A halhoz többféle év végi babona kapcsolódik: folyó menti vidékeken szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állatnak tekintik, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

A Dunántúl egyes részein régen úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.

Ki vitte el az „aranyvizet”?

Régi hagyomány a nagyobb ünnepeken – így húsvétkor és pünkösdkor is – a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak és legurították a domboldalról – úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal. A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.

Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, hogy ki lesz a lányok élete párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét. Új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól.

Ugyanígy újesztendő napján tilos volt mosni, teregetni, varrni, fonni, hiszen úgy tartották, hogy ez szerencsétlenséget hoz a ház lakóira. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt. A babona szerint újév napján nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Újévi babonák a nagyvilágból

Tirolban úgy tartja a néphagyomány, hogy ha a férfiak szilveszter éjszakáján meztelenül megrázzák az almafát, egész évben nem lesz anyagi gondjuk. Oroszországban is rengeteg ó- és újesztendei babona él a köztudatban. Már az érkezésnek is megvan a maga ceremóniája: csak a küszöböt átlépve szabad kezet nyújtani a házigazdának, mert aki nem így tesz, az bajt, szomorúságot, szerencsétlenséget zúdít a háziakra.

A vendégnek ügyelnie kell arra is, hogy csak páratlan számú virágszálat vigyen a ház asszonyának, mivel a páros szám szerencsétlenséget hozhat az új évben. Szilveszter este népes társaság gyűl össze az újévi fenyő körül, hogy megajándékozzák egymást. Senki sem ajándékoz zsebkendőt, szúró-vágó szerszámot, mert a babona szerint az bajt zúdít a családra. De órát se, mert az meg az élet idő előtti végét jelenti. Ha netán mégis ilyen tárgyat venne elő a vendég, akkor a házigazda néhány kopejkáért jelképesen megveszi tőle.