Leszámolás a kommunizmussal

A bizottság 660 oldalas jelentést készített a kommunista rezsimről, a jelentés az 1989-es forradalom kitörésének 17. évfordulójára készült el.
Az ünnepélyesre tervezett ülést azonban – amelyen jelen volt többek között Lech Walesa lengyel   és Zseljo Zselev  bolgár exállamfő, Mihály király, Teoctist ortodox pátriárka, valamint számos közéleti személyiség – a Nagy-Románia Párt (PRM) csakhamar botrányossá tette. A Vladimir Tismãneanu történész-politológus által vezetett bizottság jelentése ugyanis Gheorghe Gheorghiu Dej volt államfő, Nicolae Ceauºescu exdiktátor és számos más nomenklaturista közé sorolta Ion Iliescu exelnököt, Adrian Pãunescuról, a Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusáról és Corneliu Vadim-Tudor nagy-romániás pártvezérről pedig azt állította, hogy a rezsim udvari költői voltak. Ion Iliescu emiatt egyoldalú és primitív politikai koholmánynak nevezte a jelentést, a PRM elnöke pedig már korábban beharangozta, hogy bojkottálni fogják az ülést. Folytatás a 3. oldalon

A tegnapi ülésen a Nagy-Románia Párt politikusai folyamatos bekiabálásokkal és füttyel próbálták megzavarni az elnök felszólalását, piros lapokat mutattak fel, sőt egy Traian Bãsescut rács mögött ábrázoló, „Maffiózok börtöne” feliratú hatalmas transzparenst lobogtattak.
A bojkottot különben alaposan előkészítették a nagy-romániások: Gorj megyéből több autóbusznyi párttagot hoztak a fővárosba, őket maga Vadim-Tudor kísérte be a parlament épületébe. A tiltakozók többsége nem tudott beszámolni az újságíróknak, hogy milyen céllal vitték őket a parlamentbe, ennek ellenére Traian Bãsescu felszólalása alatt végig kifütyülték és lehurrogták az államfőt, akinek a hangzavar miatt többször is meg kellett szakítania beszédét. „Tolvaj!”, „Hazug!”, „Kommunista flotta” – üvöltötték a nagy-romániások, a liberálisok pedig a „Kényszerzubbony! Hol a kényszerzubbony?” – szólammal replikáztak, arra utalva, hogy Vadim-Tudor megőrült.
Az erkélyen helyet foglaló Horia Roman Patapievici, Gabriel Liiceanu és Andrei Pleºu a biztonságiak segítségét kérte: a nagy-romániások ugyanis azzal fenyegették őket, hogy ledobják az erkélyről. Vadim-Tudor patkányoknak nevezte az említett értelmiségieket. A nagy-romániások elégedetlenségét fokozta, hogy a parlament elutasította azt a javaslatot, hogy az elnöki diskurzus után a honatyák vitassák meg a jelentést.

Traian Bãsescu: törvénytelen és gyilkos a kommunista rendszer
Törvénytelennek és gyilkosnak nevezte parlamenti beszédében a kommunista rendszert Traian Bãsescu államfő, aki szerint a totalitárius rezsimet 1944 és 1947 között az igazság “önjelölt” birtokosának szerepében tetszelgő politikai csoportosulás erőszakolta rá a román népre, majd a rendszernek ugyancsak erőszak vetett véget az 1989-es forradalommal. Az államfő leszögezte: a Szovjetunióból erőszakkal importált kommunista mentalitás továbbra is befolyásolja a román társadalmat, emiatt elítélése prioritássá vált, hogy a „fekély” megszűnjön. Bãsescu húsz tételben ítélte el a közel félévszázadig tartó rezsimet, amely mintegy kétmillió halálos áldozatot követelt. Az államfő emlékeztetett: a Román Kommunista Párt megtorló eszköze főként a hírhedt Szekuritáté volt. A kommunizmus bűntényeinek felsorolásában kiemelt szerepet kapott a nemzeti, vallási, kulturális és szexuális kisebbségek meghurcolása is, amely a 20 tételes listán a hatodik helyen szerepelt. A demokratikus jogállam nevében az államelnök bocsánatot kért a rendszer mártírjaitól, köztük megemlítve a több évre bebörtönzött Márton Áron erdélyi katolikus püspököt is. Az államfő csodálatát fejezte ki a rendszerrel szembeszálló értelmiségiek és politikai pártok iránt, ugyanakkor méltatta Liviu Babeº „kétségbeesett tettét”, aki a kommunista rezsim ellen tiltakozva 1989 március 2-án Brassópojánán felgyújtotta magát. Bãsescu ugyanakkor javasolta a kommunizmus áldozatai előtt tisztelgő múzeum és emlékmű létesítését Bukarestben, valamint egy bizottság létrehozását,  amely egy emléknapot jelölne meg. Az államfő egy kutatócsoport létrehozását is szorgalmazta, amelynek feladata a kommunizmus enciklopédiájának, valamint egy tankönyvnek a megírása lesz. „Nem akarok úgy maradni meg a történelemben, mint az az államfő, aki elítélte a kommunizmust, mert a rendszerrel való elszámolás a normalitás része. A kommunista rendszer elítélése nélkül saját múltunk holttestét hurcolnánk magunkkal”- zárta  beszédét Bãsescu, és hozzátette: a múlt arra tanít bennünket, hogy nem érdemli meg a fennmaradást az a rendszer, amely megalázza polgárait.

Magyar vonatkozások a Tismãneanu-jelentésben

A Vladimir Tismãneanu politológus vezette bizottság több mint 600 oldalas jelentése a kommunista rezsim idején a nemzeti kisebbségeket, így az erdélyi magyarságot ért sérelmekkel is részletesen foglalkozik. A jelentés külön alfejezetet szentel a kommunista rendszer magyar kisebbségre gyakorolt hatásának összefoglalására. Az alfejezet a kommunista uralom kezdeteitől az 1989-es változásokig követi a magyar közösség életét, felvázolja a közvetlenül a második világháború utáni erdélyi magyar társadalmi, politikai, gazdasági, oktatási rendszer főbb jellemzőit, majd kitér arra, hogy minderre milyen hatással volt a rezsim fellépése és uralma. Szó esik a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásáról és működéséről, az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi hatásáról, az 56-os eseményeket követő megtorlásokról, de az 1972 és 1989 közötti kommunista nacionalizmus időszakáról is. A történelmi magyar egyházak javainak elkobzása, az egyházi oktatás felszámolása kapcsán a jelentés megemlíti Márton Áron római-katolikus püspök meghurcoltatását is. Szó esik továbbá arról, hogy a magyar egyházak döntő szerepet játszottak a kommunista állam kisebbségellenes politikájával dacoló kulturális ellenálló hálózatok létrehozásában, ennek kapcsán pedig Tőkés László nevét is megemlíti. A jelentés foglalkozik a kommunista rezsim nemzeti asszimilációs politikájával is, és számadatokkal érzékelteti az erdélyi nagyvárosok lakossága etnikai arányának megbontását, ezen belül pedig kitér a moldvai csángók erőszakos beolvasztására is. Utal a dokumentum az erdélyi magyar ellenállás különböző formáira és struktúráira is, megemlíti például az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét, a Szoboszlay-, illetve a Dobai-csoportot, valamint az Ellenpontok című szamizdat szerepét az ellenállásban.

Krónika


Jó elgondolás a kommunizmus

Románia lakosságának több mint a fele (53 százalék) jó elgondolásnak tartja a kommunizmust, 41 százaléka pedig úgy véli, hogy rosszul alkalmazták az ideológiát – derül ki a Nyílt Társadalomért Alapítvány felméréséből. Rossz elgondolásnak a románok egyharmada (34 százalék) tartja a kommunizmust. Ugyanakkor a megkérdezettek fele szükségesnek tartja a lusztrációs törvény elfogadását, amely megtiltaná, hogy a kommunista párt egykori vezetői köztisztségeket töltsenek be. A jogszabály elfogadását minden ötödik román fölöslegesnek tartja.