Exkluzív – Traian Băsescu: az alkotmány nem alku tárgya

– Elnök úr, milyen mérleget vonna első mandátuma végén, mit tekint az elmúlt öt év legfontosabb személyes megvalósításainak?
– Abból az egyszerű alapelvből indulnék ki, hogy hol volt Románia 2004-ben, és hol tart most, 2009 végén. Kezdeném azzal, hogy 2005 áprilisában Luxemburgban aláírtuk a Románia uniós csatlakozásáról szóló szerződést, 2007. január elsejétől pedig – számos jóslattal ellentétben – az ország az Európai Unió tagja lett. Az integráció egyrészt nemzeti erőfeszítés eredménye, hiszen valamennyi román állampolgár hozzájárult a feltételek teljesítéséhez, másrészt diplomáciai erőfeszítéseket is igényelt, meg kellett győznünk ugyanis a nemzetközi közvéleményt arról, hogy Románia olyan ország, amely eljutott az Európai Unió által követelt minimális standardokig. Másik, véleményem szerint ugyancsak fontos elem, hogy 2004-ben képviselt politikai programom alapján erős adócsökkentést hajtottunk végre, sikerült bevezetnünk a 16 százalékos egységes adókulcsot, ami nagymértékben ösztönözte a gazdaságot. Miközben elődeimből hiányzott az ehhez szükséges erő és akarat, én elítéltem a kommunizmus rémtetteit, aminek meg is fizettem az árát, hiszen gesztusommal kiváltottam számos párt és politikai személyiség ellenszenvét. Ehhez hasonlóan megvolt a kellő bátorságom – hiszen ehhez ugyancsak elengedhetetlen egyfajta politikai merészség – átadni a volt Szekuritáté kétmillió dossziéját az Országos Átvilágítóbizottságnak; nagyon fontos, hogy ezáltal kétmillió román állampolgár már nem megzsarolható. Ugyancsak a mandátumom során részesült először az oktatásügy a hazai össztermék hat százalékából, megkezdődött a kormányügynökségek átszervezése, lám, 112 ilyen intézmény megszűnik, a bruttó átlagbér 835 lejről 2009 augusztusára 1880 lejre emelkedett, és ne feledjük azt sem, hogy miközben 2004-ben még 231 lej volt az átlagnyugdíj, idén augusztusban elérte a 730 lejt. Szintén az elmúlt öt évben, pontosabban idén áprilistól lépett életbe a 350 lejes garantált minimálnyugdíj. Még a Demokrata-Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt közötti koalíció megkötése előtt ragaszkodtam ahhoz, hogy a két alakulat teremtsen egyfajta biztonságot a vidéki, egykor a termelőszövetkezeteknél dolgozó idősek számára, akiknek földjét és háziállatait elkobozták, és másfél millió öregnek gyógyszerre sem futotta. Kiemelném azt is, hogy a mandátumom alatt tanügyi paktum köttetett, ma pedig az elfogadás szakaszába jutott az oktatási törvény, amely a romániai kisebbségeken belül a magyar nemzetiségűek számára is számos jobbító elemet tartalmaz. Mandátumom során Románia kilencezer négyzetkilométerrel nagyobb lett, miután az ország megnyerte Ukrajnával szemben a Hágai Nemzetközi Bíróságon a fekete-tengeri kontinentális talapzat tárgyában folytatott pert. Biztosíthatom, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak és a jogászoknak nagyon fontos szerepük volt ennek a sikernek a kivívásában. Megfigyelhető az is, hogy a román állampolgárok egyre szabadabban közlekednek Európában. Egyesek aggódnak, hogy kivándorolnak a fiataljaink. Mindez igaz, viszont alapvető célkitűzésünk a munkaerőnek az Európai Unión belüli szabad közlekedése, és nem keveredhetünk ellentmondásba azáltal, hogy egyrészt azt mondjuk, ne menjenek el a fiatalok, másrészt pedig teljes mellszélességgel küzdjünk a munkaerő szabad áramlásáért. Számos fiatal itthon talál magának elvárásainak megfelelően javadalmazott munkahelyet, míg mások arra törekszenek, hogy Franciaországban, Németországban vagy Nagy-Britanniában keressék kenyerüket; teljesen természetes, sőt alapvető európai szellemiség, hogy ott dolgozz, ahol akarsz. Mandátumom során rendezték meg az Észak-atlanti Szövetség legnagyobb csúcstalálkozóját Bukarestben, amellyel egyúttal elismerték Romániának a NATO-ban betöltött szerepét, mint ahogy azt is, hogy tisztességgel helytálltunk a külföldi hadszíntereken. Nem mellékes az sem, hogy sikerült maximális biztonságot teremteni Románia számára, és a NATO-tagság, valamint az Egyesült Államokkal fennálló konszolidált partnerség révén elértük, hogy a kelet-romániai katonai bázisokon amerikai katonák állomásoznak.

– Azért bizonyára a sikertelenségek sem kerülték el.
– Beismerem, hogy elkövettem hibákat is. Roppant sajnálom például, hogy tavaly aláírtam a pedagógusok ötvenszázalékos béremeléséről szóló jogszabályt, de tévesen tájékoztattak a gazdasági helyzet alakulásáról. Viszont nem a tévedések jellemzik a mandátumomat.

– Ön az államfőválasztás november 22-i első fordulójának napjára referendumot írt ki az egykamarás parlament bevezetéséről és a honatyák létszámának csökkentéséről. Politikai ellenfelei szerint lépése azt célozza, hogy gyengítse a törvényhozás erejét, ellenlépésként az RMDSZ máris szorgalmazza, hogy az államfőt ne a szavazópolgárok, hanem a parlament válassza meg. Miként festene egykamarásként a bukaresti törvényhozás?
– A bukaresti egykamarás parlament is éppúgy működne, mint az Európai Unió ama tizennégy államában, ahol ugyancsak ilyen törvényhozási forma létezik. Magyarországon is egykamarás a parlament, mégsem támadt soha az a benyomásom, hogy gyengült volna a demokrácia nyugati szomszédunknál. E téren azon van a hangsúly, milyen módon szemléljük az állami intézményeket. Európában a szövetségi államok vagy azok az országok rendelkeznek kétkamarás parlamenttel, ahol magas szintű autonómiával felruházott régiók léteznek. A Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének felsőháza például a tartományokkal foglalkozik, a Bundesrat tagjait nem közvetlen szavazással választják, hanem a tartományi képviselők, polgármesterek adnak nekik megbízatást, sőt nem is rendelkeznek meghatározott mandátummal, a tartományok ugyanis bármikor visszahívhatják őket. Az olyan szövetségi államokban, mint Belgium, Hollandia vagy Ausztria a felsőház éppen a szövetséggel foglalkozik, míg a Francia Köztársaságban, amely nem szövetségi állam, a szenátus tagjainak jelentős részét az önkormányzati képviselők és polgármesterek választják oly módon, hogy a felsőház nagymértékben a helyi közigazgatást képviseli. Ilyen tekintetben Románia a kilencvenes évek elején Ion Iliescu, Alexandru Bârlădeanu és Dan Marţian (utóbbi két politikus a Nemzeti Megmentési Front egykori tagja, 1990 és 1992 között a szenátus, illetve a képviselőház elnöke – szerk. megj.) által kigondolt politikai konstrukcióval rendelkezik, amely annak idején rendben volt, most viszont már nem felel meg az igényeinknek. Arról nem beszélve, hogy EU-tagállamként Brüsszelben még van egy parlamentünk, 33 képviselővel. Véleményem szerint a működőképesség szempontjából nincs jogosultsága a kétkamarás parlamentnek, annál is inkább, mivel nálunk a képviselőház és a szenátus azonos hatáskörökkel bír. Márpedig ha a román állam, a közigazgatás leegyszerűsítéséről, 1,4 millió közalkalmazottról, a nehézkesen működő, az állampolgárok számára teherré vált állami intézményekről beszélünk, akkor a folyamat alól nem képezhet kivételt a parlament, amely a demokrácia szavatolásának legmagasabb fóruma Románia.

– Számít-e arra, hogy 2004-hez hasonlóan a mostani választásokon is megszerzi a romániai magyarok többségének szavazatát? Már csak azért kérdezem, mert korábbi népszerűsége csökkent a magyar közösség körében, miután idén márciusban megpróbálta megakadályozni Sólyom László köztársasági elnök erdélyi látogatását, februárban pedig Budapesten kijelentette: a Székelyföldnek sohasem lesz területi autonómiája. Ezzel sok erdélyi magyar számára csalódást okozott.
– A területi autonómia kapcsán ma is ugyanazt vallom, hiszen az alkotmány előírásait nem értelmezhetem különbözőképpen, teszem azt voksszerzés céljából. Románia alaptörvényének első cikkelye egyértelműen kimondja: Románia egységes, szuverén, független és feloszthatatlan. Az ország államfőjeként nem mondhatok egyebet annál, mint amit az alkotmány előír, sőt nemcsak az alaptörvény betűjének tiszteletben tartása a feladatom, hanem kötelességem őrködni afölött, hogy ezt mindenki tiszteletben is tartsa. Sajnálom, ha mindez csalódást keltett, de egyetlen államelnök sem engedhet meg – még nyilatkozat szintjén, a szavazatszerzés érdekében sem – engedményeket az alkotmánynyal kapcsolatban. Sólyom László látogatása kapcsán azt tudom elmondani, hogy az elnök úr vagy munkatársai diplomáciai hibát követtek el, mi ennek ellenére nem tiltottuk meg a Románia területére való beutazását, mint ahogy az megtörtént később Szlovákia vagy Szerbia esetében. Ebben az esetben mindössze a román hatóságoknak a téves megfogalmazás miatti reakciójáról van szó: Sólyom László egy autonóm tartománynál, önkormányzatnál (autoguvernare) kért leszállási engedélyt. De végül senki sem akadályozta meg, hogy autóval ellátogasson Hargita és Kovászna megyébe, hiszen később már helyesen megfogalmazták a közigazgatási egység elnevezését.

– Nem tartja mégis elrugaszkodottnak ezt a reakciót, tekintve, hogy a jelek szerint mindössze fordításbeli tévedés történt. A magyar nyelvben az önkormányzatot a helyi tanács szinonimájaként használják, Magyarországon a nemzeti kisebbségek – beleértve a román közösséget – hasonlóképpen önkormányzattal rendelkeznek.
– Ilyen magas szinten a diplomáciai tévedéseknek megvan a maguk értelme, márpedig politikai szempontból nem hunyhattam szemet eme tévedés fölött. Meglehet, hogy éppen a bukaresti magyar nagykövetségtől ered a hibás fordítás, nem tudom. Mi előbb a diplomáciai képviseletnek jeleztük, hogy ez a közigazgatási egység nem létezik Romániában. Ha tévedés volt, ez van, de leszögezem: senki nem ellenezte Sólyom László látogatását.

– A kampány során az Orbán Viktorral ápolt kapcsolatára is apellál, a Székelyföldön állítólag olyan szórólapokat készülnek terjeszteni, amely idézi a Fidesz elnökének idén nyáron Tusnádfürdőn elhangzott szavait, miszerint a második fordulóban önre szavazna. Magyarország volt kormányfője viszont ugyanott kiállt a Székelyföld területi autonómiája mellett is. Kialakulhat egyfajta konszenzus önök között abban az esetben, ha ön újabb mandátumot szerez, Orbán Viktorból pedig ismét miniszterelnök lesz?
– Orbán Viktorral nagyon jó kapcsolatot ápolok. Először is ugyanabba az európai politikai családba, az Európai Néppártba tartozunk, ugyanakkor roppant nagyra értékelem, ahogy a Fidesz elnöke politizál. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden tekintetben meg kell egyezzen a véleményünk. Én például nem engedem meg magamnak, hogy véleményt nyilvánítsak arról, miként kellene közigazgatásilag megszervezni Magyarországot. Ezt sohasem fogom megtenni, e tekintetben meggyőződésem, hogy Orbán Viktor is tisztában van azzal: az alkotmánnyal kapcsolatban nincs helye tárgyalásnak. Viszont olyan szomszédokként és politikusokként, akik nem tudják felfogni egymás nélkül a régiót, én például nem tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy Magyarország ne lenne fontos Románia számára, mint ahogy Orbánnak is meggyőződése, hogy Románia is fontos Magyarországnak. Tehát ilyen körülmények között mindazok a dolgok, amelyek terén eltérő álláspontot képviselünk, kevésbé fontosak ahhoz képest, ami közös bennünk, ami összeköt bennünket. Valamennyien tudjuk, hogy itt kell együtt élnünk, mégpedig jó egyetértésben, és ha bizonyos dolgokban más véleményt is képviselünk, ez nem lehet az együttélés akadálya. Ami Orbán Viktor választási opcióit illeti, higgye el, én is hasonlóképpen vélekedem Magyarországgal kapcsolatban, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy mindkettőnk győzelme esetén egymáshoz sokkal közelebb álló politikai környezetben lenne részünk. Amikor a román és a magyar néppártiak egyaránt hatalmon vannak, a dolgok sokkal könnyebben mennek, például kisebbségeink, a magyarországi román és a romániai magyar közösség problémáinak megoldása terén.