Tanyavilág a Mezőségen

Marosvásárhelytől nem messze, a Mezőség kapujában található Mezőmadaras, amely két éve vált le Bándról, visszanyerve községi státusát. A több kilométeren elnyúló falu egyik érdekessége a tanyavilág. A mezőségi dombok közt helyezkednek el ezek a családi gazdaságok, ahol több generáció él együtt egy fedél alatt, megtermelve mindent, ami a megélhetéshez szükséges. A huszonöt tanyán negyvenkét család él többé-kevésbé hasonló módon. Szénáságy, Tekes, Fekete, Örek – egy-egy nagyobb terület neve, ahol akár több tanya is található. Ezek valamikor Madarashoz tartoztak, ma egy részük önállósult, míg mások közigazgatásilag Bándhoz csatlakoztak. De mindegyik tanya lakói mezőgazdaságból – állattartásból, illetve földművelésből – élnek. Főként belterjes gazdálkodást folytatnak, ami a tehetősebb családok esetében azt jelenti, hogy a kereskedelemből csak azokat az élelmiszer-ipari és egyéb cikkeket vásárolják meg, amelynek előállítására nincs lehetőségük.
Az állatok ellátása, a földek megművelése nap mint nap kemény fizikai munkát igényel, amit általában a fiatalok vállalnak, hiszen beleszületnek ebbe az életformába, és sokan azt tartják természetesnek, ha folytatják szüleik, nagyszüleik életvitelét.
„Nincs külön férfi és női munka. A nőknek is ugyanazt el kell végezniük, amit a férfiaknak. Ha nekik máshol akad dolguk, akkor nyugodtan elmehetnek, hiszen mi mindent éppúgy elvégzünk, mint ők” – magyarázza az Agrárvilágnak Szalay Ilona, aki anyósával, férjével, fiával és menyével él a tanyán, és minden munkát elvégez az állatok ellátásától az etetésig a kertészkedéstől mezei munkáig. Azt meséli, hogy ebbe született bele, másképp el sem tudja képzelni az életét. Amikor a magángazdaságokat felszámolták, és mindenkit az állami gazdaságba kényszerítettek, ő is belépett a férjével a közösbe. Egy idő után pásztorkodást vállaltak, juhokat őriztek. A rendszerváltást követően, mint mindenki, Szalayék is „visszaálltak” a gazdálkodásra. Visszakapott földjeik mellé további földterületeket vásároltak, állatokat, gépeket vettek, ma a község legtehetősebb gazdáinak számítanak.
Székely Erzsébet, a legidősebb családtag, ahogy a család szólítja, „mama”, kel fel a legkorábban: ő adja meg a vezényszót, ő irányítja a háztartást és a gazdaságot. Menye, illetve unokájának felesége, a „kicsi menye” a keze alá dolgoznak. Ahhoz, hogy mindent elvégezhessenek, meg kell szervezniük a munkát. Reggel hatkor fejéssel kezdik a napot, amit gyorsan kell végezni, mert hétkor jön a tejeskocsi, és a mezőpaniti feldolgozógyárba viszi a tejet. A reggeli teendők elvégzése után a három asszony megfőzi az aznapi ebédet. Minden alapanyag saját termés: a kamrából, pincéből, kertből és kemencéből kerül ki. Szalayék napszámosokat is foglalkoztatnak, különben az öt ember nem érne soha a munka végére: több hektár földet művelnek, bikaborjat, sertést hizlalnak, baromfit tenyésztenek tucatszám.
Szalay Albert és fia, Zsolt bizakodva tekintenek az uniós csatlakozás elé. A család igyekszik mindent az előírás szerint végezni, regisztráltatták állataikat, a tejtermelésről naplót vezetnek. Úgy vélik, ha a kommunizmus idején sikerült megmaradni, akkor nagy baj most sem történhet.