A tej tízparancsolata

A kétféle minőségű tej feldolgozása egy cégen belül is csak teljesen elkülönítve végezhető.

Ahány tehén, annyiféle tej?

A Farkaslaka községhez tartozó Bogárfalván a Gordon kft. szerencsés helyzetben van: régi tejfeldolgozó üzemében az országos szabvány szerinti, a decemberben átadott, SAPARD-támogatással épült új üzemében pedig az európai minőségnek megfelelő tejet dolgozhatja fel. Az új tejfeldolgozó az idén egyelőre kapacitásának egynegyedén üzemel, de már az ehhez szükséges 25 ezer liter, európai szabványnak megfelelő tej felvásárlása is nehézségekbe ütközik.
“Amikor bejelentettük, hogy másnap minden termelő tejét ellenőrizzük, egy egész falu 100 ezer csíraszám alatti tejet hozott” – mondtaa Magyari Árpád, a Gordon kft. tulajdonosa. Gondot szerinte is a szétaprózott termelés okoz: 1200 gazdától gyűjtik össze a tejet Udvarhelyszék délnyugati részén, zömmel a Nyikó mentéről és a Sóvidékről. “Sok olyan gazda van, aki naponta két-három palack vagy legtöbb egy vödör tejet visz a csarnokba. A fejés, tárolás körülményei gazdánként eltérőek. Ha elunják, vagy családi problémák jönnek közbe, az esti fejés is csak reggel kerül hűtőtankba, közben pedig elszaporodnak a tejben lévő mikrobák. Ezért feldolgozhatatlanná válik az amúgy talán megfelelő minőségű tej” – fejtette ki Magyari. A felvásárlónak inkább megfelelne egy-egy falu gazdáinak közös képviselőivel tárgyalni, nagyobb mennyiségű tejre egyben kötni szerződést, ilyen esetben többet is fizetnek a tejért. A gazdák is jobban járnának, ha közösen, árverésen értékesíthetnék a tejüket. Erre azonban alig van példa, bár szinte mindenütt megalakult a szarvasmarha-tartók egyesülete.

Megosztó törvény

“A néhány éve bevezetett támogatási rendszer a kifizetéshez feltételként szabta a gazdáknak a szövetségi tagságot, aztán fél év múlva mégis mindenki kaphatott támogatást. A szabályok betartásától azokat is eltántorítják, akik jogkövetők próbáltak lenni. Persze, ezek után nehéz a szigorúbb feltételeket elfogadtatni, nem veszik komolyan a szabályokat az emberek, hiszen korábban sem volt következetes a szabályzás” – magyarázta Magyari Árpád.
A gazdák összefogásának hiánya a közös fejlesztéseket is értelmetlenné teszi: a nyikómenti Kobátfalván a szarvasmarha-tartók egyesülete által pályázati pénzből beszerzett kétezer literes hűtőtankot azért nem lehet működtetni, mert annyi tej sem gyűlik be, hogy a forgatólapát tejet érjen, e nélkül pedig a tartály aljára fagyna. Igaz, a községben még három csarnok működik, a bogárfalvin kívül a csíkszeredai feldolgozó is vásárol fel innen tejet. Egy kilométeres körzetben három helyen is működik konkurens csarnok, a kisebb távolságból adódó kényelemért azonban a gazdák hosszú távon az egyenként kötött szerződések alacsonyabb tejárával, a termelők a bizonytalan minőséggel fizetnek.
“Másfél-két évig, a tehetetlenség folytán még így működik ez a rendszer, de tovább nem” – véli Siklódi Álmos, a kobátfalvi egyesület elnöke, aki szerint nemcsak a minőségi elvárások, hanem a gazdaságtalan termelés miatt is le fognak morzsolódni a kistermelők. “A minőségi feltételeknek meg lehet talán felelni, azonban 2–3 tehén után csak vékonyan lehet megélni. Gazdaságos tejtermeléshez legkevesebb húsz tehén kell, ekkor már megéri saját takarmányt is előállítani. Az ősszel a hét hektáros silókukoricámat tíz emberrel sem tudtam megvédeni a vaddisznóktól, beérés előtt egy héttel le kellett vágni. Ötven ár silót, amennyi két tehénhez kell, elvetni sem érdemes, mert sajnos, megeszik a vadak” – fejtette ki Siklósi.

Megosztó piac

A kistermelőket, összefogás hiányában hátrányosan érinti az is, hogy az üzemek az egy szerződéssel felvásárolt több tejért nagyobb összeget fizetnek, a többlet literenként akár az ár 15 százaléka is lehet. Homoródalmás az egyetlen olyan község Hargita megyében, ahol a szarvasmarha-tartók egyesületének sikerült az összefogást megvalósítani. “A két hűtőtartályos csarnokba az egyesület maga gyűjti be a gazdáktól a tejet, napi átlagban 3000-3500 litert. A csíraszám 150 ezer, de már kiosztottuk a gazdáknak a tej tízparancsolatát, amelyet lépésről-lépésre betartva, mindenkinél fokozatos minőségi javulásnak kell következnie” – ismertette az almási helyzetet Sorbán Vencel, az egyesület elnöke. A tejet közösen, árverésen értékesítik, így az a nyolc gazda, akinek 15 fölötti a tehénállománya, nem kap többet a tejéért, mint az egytehenes, de mindenki megkapja az alapárat. A szarvasmarha-tartók egyesülete a támogatási igényléseket, a csarnokok fenntartását, a tej minőségi ellenőrzését végzi az alapár és a tej közös értékesítésének magasabb árának különbözetből. “Ha nem megfelelő minőségű tejet hoz valaki, kizárjuk a közös értékesítésből, de erre még nem volt példa, mint ahogy arra sem, hogy egy nagytermelő külön próbálta volna értékesíteni a tejet. Ha tudunk vigyázni a minőségre, mindenkinek megéri így dolgozni” – mondta Sorbán Vencel.

Német tejből székely sajt

A tejtermelők már most is az uniós konkurenciával kell szembenézniük, és nemcsak a minőségi szabványok szintjén: a bogárfalvi tejgyárat már megkereste egy németországi tejipari szövetkezet. Az általuk kínált tej megfelel az európai szabványoknak, az ár a hazai felvásárlási árakkal egyező, és a szállítási költsége annyi, mint amennyibe az üzemnek a falvakban a csarnokok fenntartása kerül. Ha a termelőknek nem sikerül összefogniuk, és a minőségi-gazdaságossági feltételeken javítaniuk, könnyen lehet, hogy német tehenek tejéből fognak a hazai feldolgozók sajtot gyártani a nyugati piacra.