A jelek szerint újabb kelendő magyar exportcikk bukkant fel a nemzetközi piacon: a tüntetések utáni számháború.
2013. október 31., 18:162013. október 31., 18:16
Ahogy immár több mint tíz éve a budapesti sajtó egyik legfontosabb témája a különböző jobb- és baloldali tömegmegmozdulások követően elsősorban nem az, hogy miért is szervezték őket és mi hangzott el rajtuk, hanem az, hogy lehetséges-e egy négyzetméterre harminc szimpatizánst szorosan egymás mellé zsúfolva beállítani, vagy nem, most Romániában zajlik hasonló sport. A változatosság kedvéért azonban itt a hatóságok is beszálltak a tömegbecslési adok-kapokba.
A vasárnapi nagy székely menetelést követően ugyanis a Kovászna megyei csendőrség közölte, hogy a megmozduláson mintegy 15 ezren vettek részt, a szervezők szerint viszont a százezret is jóval meghaladta azon magyarok száma, akik Berecktől Kökösig élőláncot formálva autonómiát követeltek.
Mármost jelen soros szerzője a helyszíntől több száz kilométerre munkahelyi ügyeletet látott el a menet idején, tehát csak a televízió képernyőjén keresztül tudta követni az eseményeket, ezért elképzelhetőnek tartja, hogy a szervezők által mondottnál valamennyivel kevesebben voltak. Ettől függetlenül a képek alapján az a kínzó érzés uralkodott el rajta, hogy ha az illetékes szervek egyéb feladataikat is olyan szakszerűséggel és pontossággal látják el, mint amilyen hatékonysággal a tömegbecslési képességük működik, akkor mindannyian joggal aggódhatunk a háromszékiek közbiztonsága miatt. Vagy ha mégis igazuk van, annál rosszabb az autonómiát ellenző bukaresti hatalomnak, a magyarok ugyanis természetfeletti képességekkel rendelkező mutánsok, akik úgy is gond nélkül képesek egybefüggő élőláncot alkotni egy 54 kilométeres távon, hogy a létszámuk elvileg még ennek a harmadára sem elég.
Amúgy az esemény közben a román hírcsatornák is hasonló módon jártak el. Volt, aki legalább a hatósági adatokat elfogadta, de akadtak olyan riporterek is, akik már csak néhány ezer résztvevőről beszéltek, és nagy igyekezetükben még arról is megfeledkeztek, hogy legalább levegyék a képernyőről az élőképet, amelyen jól láthatóan tekintélyes létszámú tömeg hömpölygött.
Pedig a tömeg jelentős alábecslésével a román hatóságok csak a saját érdekeiknek és presztízsüknek ártanak, főleg, ha önrendelkezés előbb-utóbb megvalósul. Hogy néz majd ki a történelemkönyvekben, hogy csupán pár ezer magyar kellett ahhoz, hogy kivívja az autonómiát a hatalmas román állammal szemben?
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
szóljon hozzá!