Lassan olyan szerepet tölt be a román labdarúgásban a nemzetközi Sportdöntõbíróság, mint a kormányzatban a Nemzetközi Valutaalap: megkérdezése és beleegyezése nélkül semmilyen döntés sem születik meg.
2013. augusztus 04., 20:292013. augusztus 04., 20:29
2013. augusztus 04., 20:302013. augusztus 04., 20:30
A szövetség lassan házhoz jár a pofonért a lausanne-i sportjogászokhoz, mintha a vezetõk egyszerűen képtelenek lennének a szabályoknak megfelelõ döntéseket hozni.
Most éppen a román futballban amúgy elhanyagolható tényezõnek számító Concordia Chiajna nyert pert Svájcban az FRF ellen, a Rapid megmentésére kitalált osztályozó ügyében. A bukaresti futballvezérek pedig megint szívhatják a fogukat, hiszen ezek a „lausanne-i bölcsek\" (a gúnyos idézet Valentin Alexandrutól, a profi liga fõtitkárától származik) ezúttal is érvénytelenítették a szabályok megkerülésével hozott döntésüket.
Nem az a gond, hogy borult a program, hogy a Concordia csapata érdemi felkészülés és igazolások nélkül kell hogy fejest ugorjon a már tíz napja zajló bajnokságba. Az sem gond, hogy két mérkõzést újra kell játszani, egynek pedig új idõpontot találni. És még az sem, hogy a Rapid alászáll az alsóbb ligák poklaiba.
A probléma továbbra is a futballvezérek lassan negyed évszázada változatlan gondolkodása és hozzáállása. Még mindig azt hiszik, hogy nekik mindent lehet, hogy az általuk létrehozott szabályok pont rájuk nem vonatkoznak. Még mindig azt hiszik, hogy mindent megúszhatnak, miközben alig van köztük olyan, akinek ne zajlana éppen valamilyen köztörvényes pere. Jórészük ellen elmarasztaló ítélet is született elsõ- vagy másodfokon, de õk még mindig reménykednek a fellebbezés utáni felmentésben.
A futballból és nem a futballért élõ alakok irányítják még mindig a romániai labdarúgást, akiknek egyetlen érdekük, hogy a lehetõ leggyorsabban a szõnyeg alá söpörjék mocskos ügyekeit, hogy aztán nyugodtan tovább halászhassanak a zavaros vizekben. Mihai Eminescunak fogalma se lehetett a labdarúgásról, mégis tökéletesen jellemzi ezeket az embereket: „Káoszból jöttem, hagyd, Uram, / hogy abba visszamenjek.\"
Mert a román fociban csak egyetlen dolog megváltoztathatatlan: a káosz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!