Erkölcs, politika

Ráduly Róbert ugyan elsősorban Borboly Csabának és másik két, választott önkormányzati tisztséget betöltő vádlottársának rója fel, hogy a vádemelés után nem mondott le önként posztjáról, kritikája azonban főleg az RMDSZ felső vezetőségét illeti amiatt, hogy nem kényszerítette ki helyi politikusai távozását. A megyeszékhely elöljárója szerint az alakulat elitje nem jól menedzseli a Borbolyéhoz hasonló bűnvádi eseteket, az ebből fakadó erkölcsi válság miatt pedig egyre inkább felmerül benne a kérdés: van-e még keresnivalója ebben a szervezetben.

Kötve hinnénk, hogy Ráduly egyedül lenne véleményével az RMDSZ-ben. Csak vele ellentétben az alakulat hozzá hasonlóan gondolkodó politikusai valószínűleg nem szívesen vállalkoznak a nyílt bírálatokra. Viszont ők is látják azoknak a mértékadó, sem RMDSZ-szel szembeni elfogultsággal, sem magyarellenességgel nem vádolható bukaresti publicistáknak a megállapításait, miszerint a szövetség jó ideje belesimult az erkölcsöt és tisztességet semmibe vevő Dâmboviţa-parti politikai tájba.

Ennek legutóbbi bizonyítéka volt a büntető törvénykönyv módosításának megszavazása, amit ellenzéki alakulatként semmi sem indokolt az RMDSZ honatyái részéről. A szövetség önként, dalolva hozzájárult a balliberális koalíció hatalomra kerülése óta dédelgetett terve végrehajtásához, amely a korrupcióellenes ügyészség és a közméltóságok gyarapodását vizsgáló feddhetetlenségi ügynökség tevékenységének ellehetetlenítését, de legalábbis hatásköre gyengítését célozza. Ami a nyomozó hatóságok, a legfelsőbb igazságszolgáltatási tanács, jogászok és külföldi diplomaták egybehangzó véleménye szerint egyértelműen a jogállamiság elleni súlyos támadásnak minősül.

Ebben a megközelítésben Ráduly Róbert kritikája csupán egy az RMDSZ politikájával kapcsolatban megfogalmazott figyelmeztétések közül. Jó lenne azelőtt megszívlelni ezeket, hogy a szövetséget végképp úgy könyvelik el, mint egyet a politikai elit érinthetetlenségén fáradozó romániai pártok közül.