2012. március 13., 09:342012. március 13., 09:34
Mert ő maga zöld, legalábbis jó része, de hát hogyan is lehetne más színű, amikor folyó szeli ketté, nem csatorna, s a folyó partján még sok helyütt állnak a fák. Sok a park – persze lehetne sokkal több is, de becsüljük meg, ami van. A belváros villanyoszlopaira tavasszal virágcserepeket aggatnak, a pázsitot néha megnyírják. De nem gondolom, hogy egy város ennyitől lesz zöld, legalábbis ha a szót átvitt értelmében is használjuk, másképp meg minek.
Mert szép, amikor az alapból szürke, csupa beton tömbháznegyed két méretes parkja közül valamelyikben épp egy padon csücsülünk, s nézzük a zöld lombokat – nem a mi érdemünk, hogy ilyen a színük –, de csak egy fokkal kell följebb emelnünk a tekintetünket, máris szembeötlik a hőerőmű füstje, ami egész álló évben ömlik a hatalmas kéményből, és a fél városból tökéletesen látszik. Ettől lesz néha fekete a hó a „zöld fővárosban”, ettől szürke az ég a város jó részén.
Aztán vannak nekünk szelektív kukáink is. Ez persze szép, zöld dolog, legalább a tény, hogy vannak. Az viszont, hogy mi gyűlik bennük, már a legkevésbé sem „zöld”. Már több mint egy éve külön szállítják el a háztartási és a szárazhulladékot a városban, az emberek jó része viszont mai napig esküszik rá, hogyaszongya „minek gyűjtsem én külön, ha úgyis egy szemetesautóba öntik”.
Hát nem öntik, de ehhez már egy kicsit figyelni kellene, és némi energiát fordítani a szelektív gyűjtésre, ami egyeseknek már túl sok. Aztán van nekünk sok-sok csilingelő villamosunk meg új autóbuszunk, ez is szép zöld dolog. Az viszont már annál kevésbé, hogy az utakon évről évre több az autó, amitől gyalog közlekedni egyre kellemetlenebb, a város levegője meg egyre rosszabb.
Az autóvezetőket ráadásul mérhetetlenül idegesíti, hogy azt a fránya villamost előre kell engedni a forgalomban, mi több, van, ahol külön sávot sem átalltak leválasztani neki. Szóval szép a kívülről zöld város, de ahhoz, hogy valódi zöld fővárossá avanzsálhasson, nem a parkoknak, hanem nekünk, agyban kellene kicsit zöldebbnek lennünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok