Balogh Levente

2017. november 10., 10:08

Vörös október, véres száz év

Ez a dicstelen évforduló is elérkezett: száz év telt el azóta, hogy a Lenin vezette bolsevik szekta a julián naptár szerinti akkori orosz időszámítás szerint október végén – valójában már november 7-én – fegyveres puccsal magához ragadta a hatalmat Szentpétervárott, megalapozva ezzel a világ egyik legpusztítóbb és legembertelenebb diktatúráját.

Amely aztán nem csupán Oroszországot gyűrte maga alá, hanem a második világháború után Európa középső és keleti részét is – nekünk magyaroknak ráadásul az a kétes dicsőség is megadadott, hogy kétszer is részesüljünk a bolsevik rendszer áldásaiból, 1919-ben és 1945 után is megtapasztalhattuk, milyen az, amikor egy olyan utópista klikk ragadja magához a hatalmat, amely irreális, hagymázas elképzeléseit mindenáron – értsd: terror, tömeggyilkosságok és intézményesített rablás – rá akarja erőszakolni a világra.

Némi vigaszt jelenthet persze, hogy a hívei által világmegváltónak hitt eszméről bebizonyosodott: életképtelen, csak pusztítást és romlást hoz, hiszen Európában már több mint negyed százada összeomlott a kommunista rendszer, és az „élharcos” Szovjetunió is csak rossz emlék ma már.
Mégis, az a 45 – a kevésbé szerencsés Oroszországban még több – év még mindig érezteti a hatását, és nem csupán abban, hogy nehezen jóvá tehető pusztításokat és versenyhátrányt okozott a rendszert elszenvedő országoknak, hanem a mentalitásban is.

Hiszen azok között, akik elég sok időt töltöttek el a diktatúrában, még ma is tömegeket képeznek azok, akik ódzkodnak minden egyéni kezdeményezéstől, és „az államtól” várják, hogy gondoskodjon róluk – tudomást sem véve arról, hogy magának az államnak nincs egyetlen fillérje sem, minden kiadását az adófizető polgárok hozzájárulásaiból fedezi (már a busás kamattal fölvett hiteleken túl).

Ami még ennél is súlyosabb: nem kevesen vannak azok, akik a mai napig is azt szajkózzák: a kommunizmus, illetve az alapját képező marxizmus alapvetően szép és jó eszme, csupán a megvalósítói torzították el. És nem csupán az idősebbek, a kommunizmus egykori konkrét haszonélvezői, vagy a kommunista rendszer megdöntését követő káoszból vesztesként kikerülő emberek gondolják így, hanem az utópikus népboldogításban még mindig hívő értelmiségiek és a kommunizmust meg sem érő – vagy legfeljebb csecsemőként megérő – fiatalabb korosztály tagjai is.

Akik nem tapasztalták meg a saját bőrükön a diktatórikus rendszer elnyomását, a hiánygazdaságot, és azt hiszik: az általuk elolvasott propagandakiadványokban látottakat, a szépnek és igazságosnak tűnő eszméket sokkal jobban is gyakorlatba lehetne ültetni, mint Lenin és követői. (Érdekes egyébként, hogy a valláspótléknak is szánt kommunista eszme hirdetői maguk sohasem az egyszerű hívek, azaz a proletárok táborát gyarapítanák, mindig az „élgárda” részeként osztanák az „igét”).

Csakhogy már a kiindulópont is hibás: a marxista „világforradalmár”, a régi rend és erkölcsi normák megdöntésére és eltörlésére irányuló eszmeiség pontosan azt hordozza magában, ami eddigi megvalósítóinak áldatlan tevékenysége nyomán létrejött. Vagyis a diktatúrát, a terrort, a tulajdonjog semmibe vételét, a családi és emberi kötelékek szétzilálását.

Persze – ahogy azt a rendszerváltás óta eltelt időben mi is érezzük – a kapitalizmusnak is megvannak a maga nem kis hibái, de Marx olyan volt, mint egy kontár orvos: használhatatlan terápiát írt fel, miután már a diagnózist is hibásan állította fel.

A történelem permanens osztályharcként való értelmezés, és a materializmus mint a történelmi cselekedetek egyetlen mozgatórugójának tételezése, a társadalomban mindig is meglévő egyenlőtlenségek helyett mesterséges, felülről irányított, a hatalom bitorlóinak kénye-kedve szerinti kényszeregyenlősítés bevezetése egyszerű és hangzatos tanok – csak éppen a valóságot nem írják le megfelelően. És természetesen alkalmatlanok annak jobbá tételére.

Úgyhogy ideje lenne már kilépni abból a kognitív disszonanciából, amely Marx mai szimpatizánsaiban él, miszerint szép eszmékről van szó, amelyeket rosszul kiviteleztek – maguk az eszmék is torzak és rombolók, amelyeknek főleg olyan országokban, amelyeknek végig kellett szenvedniük a kommunizmus évtizedeit, a történelem szemétdombján kívül nem sok keresnivalójuk van.

Ezért a Che Guevara-pólós, magát baloldalinak valló diák, a kommunizmusát melldöngetve hirdető újságíró vagy a magát marxistának mondó filozófus ugyanolyan gyilkos és emberellenes eszméket népszerűsít, mint a kommunizmus édestestvérének számító nácizmusban hívő randalírozó vagy a náci eszmeiség felélesztésén álmodozó politikus.

Persze ma kapitalizmusban és demokráciában élünk, így mindenki olyan eszmék iránti szimpátiák hangoztatása révén iratkozhat ki a komolyan vehető kultúremberek köréből, amilyenekkel akar. De amikor valaki 2017-ben a kommunizmust és a marxizmust dicsőíti, jusson eszünkbe: miután száz évvel ezelőtt önjelölt világboldogító elvtársai először hatalomra jutottak, az általuk meghonosított rendszer világszerte nagyjából százmillió halálos áldozatot követelt.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Rostás Szabolcs 2019. február 25., hétfő

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Vélemény
Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Kiss Judit: Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András ...

Makkay József: Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális ...

Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat