HIRDETÉS

Balogh Levente

2017. november 10., 10:08

Vörös október, véres száz év

Ez a dicstelen évforduló is elérkezett: száz év telt el azóta, hogy a Lenin vezette bolsevik szekta a julián naptár szerinti akkori orosz időszámítás szerint október végén – valójában már november 7-én – fegyveres puccsal magához ragadta a hatalmat Szentpétervárott, megalapozva ezzel a világ egyik legpusztítóbb és legembertelenebb diktatúráját.

Amely aztán nem csupán Oroszországot gyűrte maga alá, hanem a második világháború után Európa középső és keleti részét is – nekünk magyaroknak ráadásul az a kétes dicsőség is megadadott, hogy kétszer is részesüljünk a bolsevik rendszer áldásaiból, 1919-ben és 1945 után is megtapasztalhattuk, milyen az, amikor egy olyan utópista klikk ragadja magához a hatalmat, amely irreális, hagymázas elképzeléseit mindenáron – értsd: terror, tömeggyilkosságok és intézményesített rablás – rá akarja erőszakolni a világra.

Némi vigaszt jelenthet persze, hogy a hívei által világmegváltónak hitt eszméről bebizonyosodott: életképtelen, csak pusztítást és romlást hoz, hiszen Európában már több mint negyed százada összeomlott a kommunista rendszer, és az „élharcos” Szovjetunió is csak rossz emlék ma már.
Mégis, az a 45 – a kevésbé szerencsés Oroszországban még több – év még mindig érezteti a hatását, és nem csupán abban, hogy nehezen jóvá tehető pusztításokat és versenyhátrányt okozott a rendszert elszenvedő országoknak, hanem a mentalitásban is.

Hiszen azok között, akik elég sok időt töltöttek el a diktatúrában, még ma is tömegeket képeznek azok, akik ódzkodnak minden egyéni kezdeményezéstől, és „az államtól” várják, hogy gondoskodjon róluk – tudomást sem véve arról, hogy magának az államnak nincs egyetlen fillérje sem, minden kiadását az adófizető polgárok hozzájárulásaiból fedezi (már a busás kamattal fölvett hiteleken túl).

Ami még ennél is súlyosabb: nem kevesen vannak azok, akik a mai napig is azt szajkózzák: a kommunizmus, illetve az alapját képező marxizmus alapvetően szép és jó eszme, csupán a megvalósítói torzították el. És nem csupán az idősebbek, a kommunizmus egykori konkrét haszonélvezői, vagy a kommunista rendszer megdöntését követő káoszból vesztesként kikerülő emberek gondolják így, hanem az utópikus népboldogításban még mindig hívő értelmiségiek és a kommunizmust meg sem érő – vagy legfeljebb csecsemőként megérő – fiatalabb korosztály tagjai is.

Akik nem tapasztalták meg a saját bőrükön a diktatórikus rendszer elnyomását, a hiánygazdaságot, és azt hiszik: az általuk elolvasott propagandakiadványokban látottakat, a szépnek és igazságosnak tűnő eszméket sokkal jobban is gyakorlatba lehetne ültetni, mint Lenin és követői. (Érdekes egyébként, hogy a valláspótléknak is szánt kommunista eszme hirdetői maguk sohasem az egyszerű hívek, azaz a proletárok táborát gyarapítanák, mindig az „élgárda” részeként osztanák az „igét”).

Csakhogy már a kiindulópont is hibás: a marxista „világforradalmár”, a régi rend és erkölcsi normák megdöntésére és eltörlésére irányuló eszmeiség pontosan azt hordozza magában, ami eddigi megvalósítóinak áldatlan tevékenysége nyomán létrejött. Vagyis a diktatúrát, a terrort, a tulajdonjog semmibe vételét, a családi és emberi kötelékek szétzilálását.

Persze – ahogy azt a rendszerváltás óta eltelt időben mi is érezzük – a kapitalizmusnak is megvannak a maga nem kis hibái, de Marx olyan volt, mint egy kontár orvos: használhatatlan terápiát írt fel, miután már a diagnózist is hibásan állította fel.

A történelem permanens osztályharcként való értelmezés, és a materializmus mint a történelmi cselekedetek egyetlen mozgatórugójának tételezése, a társadalomban mindig is meglévő egyenlőtlenségek helyett mesterséges, felülről irányított, a hatalom bitorlóinak kénye-kedve szerinti kényszeregyenlősítés bevezetése egyszerű és hangzatos tanok – csak éppen a valóságot nem írják le megfelelően. És természetesen alkalmatlanok annak jobbá tételére.

Úgyhogy ideje lenne már kilépni abból a kognitív disszonanciából, amely Marx mai szimpatizánsaiban él, miszerint szép eszmékről van szó, amelyeket rosszul kiviteleztek – maguk az eszmék is torzak és rombolók, amelyeknek főleg olyan országokban, amelyeknek végig kellett szenvedniük a kommunizmus évtizedeit, a történelem szemétdombján kívül nem sok keresnivalójuk van.

Ezért a Che Guevara-pólós, magát baloldalinak valló diák, a kommunizmusát melldöngetve hirdető újságíró vagy a magát marxistának mondó filozófus ugyanolyan gyilkos és emberellenes eszméket népszerűsít, mint a kommunizmus édestestvérének számító nácizmusban hívő randalírozó vagy a náci eszmeiség felélesztésén álmodozó politikus.

Persze ma kapitalizmusban és demokráciában élünk, így mindenki olyan eszmék iránti szimpátiák hangoztatása révén iratkozhat ki a komolyan vehető kultúremberek köréből, amilyenekkel akar. De amikor valaki 2017-ben a kommunizmust és a marxizmust dicsőíti, jusson eszünkbe: miután száz évvel ezelőtt önjelölt világboldogító elvtársai először hatalomra jutottak, az általuk meghonosított rendszer világszerte nagyjából százmillió halálos áldozatot követelt.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2017. november 08., szerda

Politikamisztika és jelenvalóság

Miközben a kisebbségellenes nyilvánulások felmérhetetlen károkat okoznak a magyar–román együttélést rendezni kívánó törekvéseknek, legalább annyira kiismerhetetlen a „hatótávolságuk” azoknak a felvilágosító sugaraknak, amelyek forrása a kölcsönös megértés és tisztelet.

Kiss Judit 2017. november 07., kedd

Hányast érdemel a tanügy(miniszter)?

Meredek kijelentést eresztett meg újfent Liviu Pop oktatási miniszter: a bársonyszéket laza mozdulattal képzeletbeli tanári katedra mögé tolta, pedagógusi szerepbe bújt, és „felülnézetből” hetes osztályzatúra taksálta az oktatási rendszert.

HIRDETÉS
Molnár Judit 2017. november 07., kedd

Kölcsönvilág

Ha valaki rászánná magát Gounod operájának, a Faustnak a korszerűsítésére, Mefisztó híres áriája biztosan nem úgy kezdődne, hogy „Eladó az egész világ”, hanem hogy „Kölcsönvehető a világ”.

Rostás Szabolcs 2017. november 06., hétfő

Hallgattassék el a másik?

Nem feltétlenül kellett szakmabelinek lenni ahhoz, hogy az ember felháborodjék azon, ahogy a román média tálalta két hónappal ezelőtt a köztudatba „kauflandos-miccses” történetként bevonult botrányt.

HIRDETÉS
Bálint Eszter 2017. november 06., hétfő

Újra magyarokat vertek szájba

Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ahol elegendő magyar él ahhoz, hogy a rendszerváltás után immár több ízben is sikerült polgármesterré választani az RMDSZ jelöltjét?

Balogh Levente 2017. november 03., péntek

Gyurcsány jogfosztó kampánya és a nemzeti minimum

A jelek szerint Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök továbbra sem tudja feldolgozni, hogy a magyar társadalom többsége az elmúlt nyolc-tíz évben markánsan kinyilvánította: nem kér belőle és „nemzetboldogító" politikájából.

HIRDETÉS
Bálint Eszter 2017. november 01., szerda

Kósza ötletek politikája

Ember legyen a talpán, aki követni tudja a Tudose-kormány adópolitikai agymenéseit. Mert terveknek igen nehéz nevezni az elmúlt hónapokban egyre-másra felmerülő ötleteket.

Páva Adorján 2017. október 31., kedd

Belga mester és magyar nyersanyag

Túlnyomórészt kishitű, élcelődő szurkolói hozzászólások árasztották el a vezető internetes sportoldalakat, miután a Magyar Labdarúgó-szövetség megnevezte az új szövetségi kapitányt.

Molnár Judit 2017. október 31., kedd

Tragikus túlértékelés

Sajnos nem először jött olyan hír, hogy kirándulás közben az egyik lelkes fiatal épp a sziklaszirt szélén akarta megörökíteni huncut fintorát, de a mókázó beállítás közben elfeledkezett magáról, lépett egyet hátra, és lezuhant.

Balogh Levente 2017. október 30., hétfő

Erdélyi autonómiatörekvések: „keresztbe tesznek” a katalánok?

A kocka most már végképp el van vetve Katalóniában, miután a barcelonai parlament kihirdette a tartomány függetlenségét.

HIRDETÉS
Vélemény
Páva Adorján: Politikamisztika és jelenvalóság

Miközben a kisebbségellenes nyilvánulások felmérhetetlen károkat okoznak a magyar–román együttélést ...

Kiss Judit: Hányast érdemel a tanügy(miniszter)?

Meredek kijelentést eresztett meg újfent Liviu Pop oktatási miniszter: a bársonyszéket laza mozdulattal képzeletbeli ...

Molnár Judit: Kölcsönvilág

Ha valaki rászánná magát Gounod operájának, a Faustnak a korszerűsítésére, Mefisztó ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS