2013. január 07., 21:222013. január 07., 21:22
Azaz – ahogy korábban betiltották a „light” felirat szerepeltetését a dobozokon, mely szerintük azt a hamis képzetet keltette, hogy az illető dohányáru kevésbé káros – most arra készülnek, hogy nem engedik forgalomba hozni az átlagosnál vékonyabb vagy hosszabb (nőiesebb vagy elegánsabb) cigiket. De a csomagolás sem lehet különleges, vonzó (erről ők maguk is gondoskodnak, mivel kötelezik, hogy a borzalmas torokrákot, fogköves fogsort, hullaházban fekvő, cetlis lábujjú halottat és egyéb ocsmányságokat ábrázoló levonók a dobozok felületének ne egyharmadát borítsák, hanem 75 százalékát), továbbá aromákat sem használhatnak majd a dohánygyártók.
Javaslom, hogy az elkövetkezőkben is folytassák ezt a fajta furfangos harcot. Például kötelezzék a büdös cigaretták bevezetését, melyek a doboz felbontásakor átható bűzt eresztenek. Az elején – hogy ne legyen túl drasztikus, és ne kényszerítse azonnali lemondásra a függőket – lehetne négy kategória: horse, cow, pig és human, melyek azt jelentenék, hogy a dohányáru az illető faj ürülékének szagát hordozza. Majd pedig – bekeményítve – megtilthatnák a kevésbé kellemetlen ló- és tehéntrágya, de a disznóólaromát is, és csak a legundorítóbb, emberi exkrementumok bűzét magán hordó áru maradna forgalomban. Vagy – kölcsönvéve a Lucky Strike megalkotóinak ötletét – kerülhetne minden csomagba veszélyes cigi. Az említett márka nevében a „szerencsés” kifejezés egyes források szerint azt jelentette, hogy minden csomagba tettek egy füves cigarettát is, és csak a szerencse döntött arról, hogy a joint kinek jutott. Most viszont a kábítószeres helyett lehetne robbanó cigit használni vagy olyat, mely azonnali sugárhányást és fájdalmas belső szervi görcsöket okoz. És jó lenne, ha a dohányárut kizárólag speciális üzletekben forgalmaznák, ahol az eladók kötelező módon fekete, csuklyás kámzsát viselnek a vállukon kaszát egyensúlyozva, a vásárlót pedig belépéskor aktiválódó, hullaszagot árasztó spray-vel fogadnák. Mert ha csak ennyire futja problémamegoldás címszó alatt, talán jobb, ha komoly dolgok helyett az uborka görbületének méricskélése mellett ilyesmivel töltik az időt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.