Választói csömör – és ami következik

Miközben ugyanis a pandémia esetében felcsillant a fény az alagút végén, az elérhető közelségbe került védőoltásnak köszönhetően talán jövő nyárra-őszre valamelyest helyrezökkenhet az életünk a normális kerékvágásba, a választás nemigen vetíti előre az annyira várt politikai, és legfőképp kormányzati stabilitást.

A romániai rendszerváltás óta rendezett kilencedik törvényhozási választás leglényegesebb, a hazai politikai-társadalmi viszonyokra mondhatni a legélesebben rávilágító adata a minden eddiginél alacsonyabb, 32 százalék alatti részvétel. Ehhez természetesen alapvetően hozzájárult az embereknek a fertőzéstől való félelme, nagyon sokan egyszerűen nem hitték el, hogy szavazás közben minimális a megfertőződés kockázata.

Hatványozottan többen vannak viszont, akik más okból kerülték el a szavazóhelyiségeket: a járvány idején elveszítették a bizalmukat a kormányban, a politikai osztályban. Elegük lett a megannyi, számos esetben értelmetlennek, de legalábbis túlzónak tartott korlátozó intézkedésből, de mindenekelőtt azokból az ellentmondásokból, hogy az iskolák, éttermek nem tarthatnak nyitva, éjszaka kijárási tilalom van érvényben, a választás napján viszont szinte mindenki szabadon járkálhat, kivéve mondjuk az igazolt fertőzötteket. Az emberek egyre inkább úgy érezték, hogy a választás egyféleképpen kifejezetten a politikusok érdeke, éppen ezért a többség – protestképpen, a büntetés szándékával – a szó szoros értelmében alkalmazta a világjárvány alatt ismételt jelszót, és inkább otthon maradt. És ez alól a magyar emberek sem képeztek kivételt, ez meglátszik a jelentős arányban magyarok lakta erdélyi megyék, települések ugyancsak alacsony szavazási hajlandóságán.

Úgy tűnik, részben a jól ismert pártokkal, politikusokkal szemben érzett csömörérzetnek tulajdonítható az országos viszonylatban tényezőnek eddig nem számító AUR berobbanása, a szélsőségesen nacionalista, EU-ellenes üzenetek iránti igény mellett persze.

A szélsőjobboldali társaság vezetői a járványügyi korlátozások kíméletlen bírálatával, maszkellenes fellépésekkel tűntek ki a kampány során, és a román média egy része – élen több hírtelevízióval – úgy adott teret nézeteiknek, számolt be online és offline hőzöngéseiknek, hogy nem tüntette fel: mandátumra pályázó jelöltekről van szó. Elnézve a „díszes” társaságot, a következő négyéves ciklusban minden bizonnyal sokszor leszünk még tanúi a C. V. Tudor-i „magasságokat” idéző, sőt azokat túl is szárnyaló magyarellenes megnyilvánulásoknak és kezdeményezéseknek Románia parlamentjében.

A választás megnyerése ellenére nyilvánvaló, hogy a győztes – Hemingwayt parafrazálva – ezúttal nem nyer semmit, a PSD nem térhet vissza a hatalomba egy év elteltével. Ezt az államfő opciói is kizárják, másrészt többséget sem képes kialakítani maga mögött Marcel Ciolacu pártja. Amelyről azonban bebizonyosodott, hogy a járvány miatti elégedetlenséget és felháborodást meglovagolva ismét képes a túlélésre, sőt a következő években kőkemény ellenzéki pozícióban konszolidálhatja is pozícióit. A liberálisokat – élen Ludovic Orban miniszterelnökkel – kormánypártként ugyanezek a körülmények alaposan erodálták, és a prognosztizálthoz képest gyengébben szerepelt az USR–PLUS is.

Ennek ellenére ez a két párt fogja alkotni a kialakulófélben lévő kormánykoalíció gerincét, kiegészülve várhatóan az RMDSZ-szel és esetleg a PMP-vel – utóbbinak a szavazatok teljes összeszámlálásáig még van esélye átlépni a parlamenti küszöböt –, megtámogatva a nemzeti kisebbségek frakciójával. Mármost borítékolható, hogy nem lesz sétagalopp ez a három- vagy négypárti koalíció, még akkor sem, ha a mandátumvisszaosztás nyomán ez a parlamenti többség 55-60 százalékra hízhat. Nem tudni, miként sikerül majd kiegyezniük közös kormányprogramban (mondanánk, hogy nehezen fogják összehangolni választási programjukat, ilyet azonban járványkezelésnek nevezett ígéreteken kívül nemigen láttunk), kétséges, miként lesz képes együttműködni a PNL az USR–PLUS-szal, az RMDSZ-nek a magyarok iránti szimpátiával egyáltalán nem vádolható PMP-vel. És az is talány, miként tudja majd összefogni ezt az egész politikai képződményt Klaus Iohannis – a „ionapotchivanoc” és az Erdély kiárusításával való riogatás után az RMDSZ-szel minimum problémás lesz az együttműködés.

Egyszóval nagyon bonyolult időszak vár Romániára politikai szempontból, holott a tornyosuló feladatok nem tűrnek halasztást: a járványnak még nincs vége, kordában kellene tartani az elszabadult államháztartási hiányt, és a gazdasági válságból való kilábalásra is megoldásokat kellene találni.

Na és persze vissza kell szerezni az emberek többségének a bizalmát. Talán ez utóbbi a legnehezebb.