Balogh Levente
2025. május 09., 21:282025. május 09., 21:28
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára a megismételt elnökválasztás első fordulójában, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Az ugyanis egyértelmű, hogy Simion nem a saját ellenállhatatlan karizmájának és az ország problémáit tűpontosan beazonosító, azokra hiteles és érdemi megoldást kínáló programjának köszönhetően nyerte meg jelentős arányban, a második helyezett Nicușor Danhoz képest húsz százalékos előnnyel az elnökválasztás első fordulóját, mivel alapvetően egyik sincs neki.
és nagy eséllyel forduljon rá a másodikra.
Az persze tudható volt, hogy a jelenlegi kormány dolga igencsak nehéz lesz, hiszen az előző kabinet által a tavalyi kampányévben felelőtlenül, hitelből végrehajtott osztogatás után előállt példátlan nagyságú költségvetési hiány lefaragására fájdalmas megszorító intézkedéseket kellett és kell meglépnie.
A magyar szervezet pedig a jelek szerint jó ötletnek tartotta, ha a közvélemény szemében rá is hárul abból a felelősségből, amelyet a román kormánypártok viselnek abban, hogy az ország ide jutott.
Nos, nem volt az.
A valóság azonban keresztülhúzta a számításaikat, hiszen az elnökválasztás eredményének megsemmisítése nyomán mégiscsak maradt idénre egy olyan megmérettetés, amelyen a polgárok megbüntethették a kormánypártokat – és ha már így alakult, akkor az emberek éltek is a lehetőséggel. A másik ok az, hogy a kormányoldal Crin Antonescu személyében egy másodlagos frissességű, tízévnyi hibernálásból reaktivált arcot húzott elő jelöltként, akit még aktív politikusi korában sem igazán lehetett azzal vádolni, hogy elsöprő népszerűségnek és köztiszteletnek örvendene.
Bár már az is meglepő, hogy Antonescu neve egyáltalán fölmerülhetett, az igazán döbbenetes az, hogy a koalíció végül el is fogadta, holott jobb helyeken ilyenkor kiveszik az unicumos poharat annak a kezéből, aki előállt az ötlettel, és egy kényelmes fekhely felé terelik.
Az eredmény ismert, Antonescu mehet vissza a hibernálóba, egykori koalíciós partnere, a PSD kiábrándult szavazóinak egy részét elhappoló Victor Ponta frissen felfedezett szuverenista énjével együtt visszakerült a politikai térképre, a felsült kormánypártok pedig vagy még nem tértek magukhoz a sokkból, amelyet az okozott, hogy a jelöltjük még a második fordulóba sem jutott be, vagy már igyekeznek is menekülni a nem kis részben saját maguk meglékelte hajóról.
Marcel Ciolacu miniszterelnöknek természetesen nem kis felelőssége van a kudarcban. Azonban azzal, hogy máris lemondott, és az általa vezetett PSD bejelentette a koalícióból való kilépést, valójában nem tett mást, mint hogy a lovak közé dobta a gyeplőt, tovább rontva a helyzetet, és a leendő államfő kénye-kedvére bízva az új kormánykoalíció létrehozását.
Sőt egy új parlamentét is, hiszen ha Simion nyer, és kétszer is a parlamenti többség számára elfogadhatatlan miniszterelnököt jelöl – márpedig épelméjű ember az általa lehetséges kormányfőjelöltként belengetett, szintén szélsőjobboldali, de legalább emellett összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescura nem szavazhat –, akkor
Míg ha a koalíció egyben marad, hogy egységfrontot alkosson a szélsőjobbal szemben, akkor az államfő nemigen tudná leváltani, elvégre továbbra is meglenne a parlamenti többsége. A PSD vezetői az újabb pofon után felmérték, hogy a korábban a legfőbb ellenségnek bélyegzett liberálisokkal megkötött koalíció és a párt mérsékelt balközép erőként való pozicionálása legfeljebb csak egyes nyugati kancelláriákon és „progresszív” körök részéről vált ki elismerő fejsimogatást, a párt klasszikus szavazótábora részéről annál kevésbé.
– ahogy ezt a tavalyi parlamenti voksolás és az idei elnökválasztás első fordulója is jelzi. Így aztán a PSD vezetői úgy döntöttek, hogy mennek a választóik után, és ha úgy értékelik, hogy arra lenne tömegigény, akkor előbb-utóbb az AUR-ral való parlamenti együttműködés valamilyen formáját is felvállalják.
A liberálisok egy kicsivel jobb helyzetben vannak, hiszen nem ők adták a miniszterelnököt, de azért azzal nekik is el kell valahogy számolniuk, hogy a hagyományos szavazótáboruk nagy része ugyanúgy Simionra szavazott, mint a PSD-é. És vélhetően a legkevésbé sem kompenzálja őket mindezért az, hogy most Cătălin Predoiu személyében ők adhatják az ügyvivő miniszterelnököt.
Az RMDSZ ugyan most lobogtathatja a választási térképeket, hogy lám-lám, a magyar vidékeken mindenütt Antonescu nyert, de azért a szövetség illetékesei sem lehetnek maradéktalanul elégedettek, hiszen amúgy a magyarokat sok helyen ismét csak kisebb arányban lehetett mozgósítani, mint a románokat. A magyar szervezet a kormányalakításkor nagyot akart szakítani azzal, hogy két, eddig példátlanul fontos kulcstárcát, a pénzügyi és a fejlesztési minisztériumot is meg tudott szerezni a kormányban, de csúnya vége lett.
Persze karakánságnak tűnik, hogy presztízsből bevállalta a pénzügyminiszteri tisztséget, de vélhetően a két román párt úgy volt vele, hogy ilyen gazdasági helyzetben jobb is, ha nem nekik kell kiállniuk, hogy a rossz híreket közöljék, vigyék csak el a balhét a magyarok. Ezért aztán most, Ciolacu és a PSD megfutamodása nyomán könnyen előfordulhat, hogy a gazdaságot rendbe tevő erő helyett a káosz egyik előidézőjeként tekintenek az RMDSZ-re is
Eközben az RMDSZ azzal, hogy háttérbe szorította a sajátos magyar követelések – elsősorban az autonómia – képviseletét, azt állítva, hogy azok nem időszerűek, helyettük pedig gyakorlatilag kizárólag a – kétségkívül égetően fontos – országos ügyekre koncentrált, még inkább elszakadt a magyar közösségtől. Ezáltal pedig még inkább az a kép alakult ki róla, hogy minden eddiginél jobban belesimult a román establishmentbe, és szerves része a fősodornak – amit a magyar választópolgárok jelentős része azzal torol meg, hogy egyre kevésbé hallgat az RMDSZ útmutatására.
Ezért nehéz lesz meggyőznie a magyarokat, hogy tényleg létfontosságú érdekük a már első fordulós győzelmével is a lej árfolyamát bedöntő és a banki hitelek törlesztőrészleteit egekbe lökő Simion győzelmét megakadályozni. Azonban muszáj megpróbálni, ám nem mindegy, hogyan.
Nem mintha Simion nem egy sötét balkáni alak lenne, azok a klasszikus értékek pedig, amelyeken az EU eredetileg alapszik, nem lennének fontosak. De éppen azért tud népszerű lenni, mert a jelenlegi, az európai polgároktól elszakadt, az általa erőltetetthez képest eltérő politikai nézetet valló kormányok által vezetett tagállamokat ideológiai alapon, mondvacsinált okokból büntető – ami számunkra különösen felháborító: az őshonos kisebbségek jogainak védelmét sutba vágó, bár Simion ezt biztos nem bánja – eurokrata elittel és az általa képviselt, a kontinens számos országában kudarcos, de a hatalomhoz ennek ellenére is körömszakadtáig ragaszkodó fősodorral szemben határozza meg magát, és a tömegek nyelvén beszél.
Ezért az összes olyan pártnak, amely, ha nem is rajongója Dannak, de a szélsőjobboldali, magyargyűlölő Simionnál mégiscsak jobbnak tartja, minél szélesebb tömegeket kell minél érthetőbben megszólítania és megpróbálnia meggyőzni.
Az ugyanis az eredmények alapján jól látható, hogy a választáson részt vevő polgárok körében Simionnak nagyobb tartalékai vannak, mint Dannak. Ugyanakkor a valamivel több mint 53 százalékos részvételből az is látható, hogy még van remény.
De az első fordulóban távol maradó polgárok mozgósítása nélkül Simion végső győzelme aligha lesz megakadályozható.
Balogh Levente
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Balogh Levente
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Somogyi Botond
Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.
Balogh Levente
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Rostás Szabolcs
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Balogh Levente
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Rostás Szabolcs
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
szóljon hozzá!