Kiss Judit
2021. december 29., 09:312021. december 29., 09:31
Illanjon el, foszoljék szerte, ami rossz volt, és legyen jobb az új – minden kultúrában ez az óesztendőt lezárók, a kezdődő évet reménykedve köszöntők kívánsága. Az emberben ott él a mindenkori vágy, késztetés, hogy az év legkevesebb napfényt hordozó hónapja végén maga mögött hagyjon mindent, ami keserűséget, bosszúságot okozott, és ablakot nyisson valami másnak, fényesebbnek, a pozitívabb töltetű újdonságoknak. Friss áramlatokat, tiszta levegőt szeretne mindenki újévkor, megszabadulni attól, ami elhasznált, áporodott, rossz leheletű.
Nem vagyunk ezzel másképpen mi sem, akik a 2021-es, rengeteg bizonytalansággal, fenyegetettség-érzéssel teli esztendőt hagyjuk magunk mögött. Felsorolni is nehéz lenne, hogy mi minden árnyékolta be 2021-ben közérzetünket, perspektíváinkat, de ha belegondolunk, biztosan kinek-kinek jutott felhőtlen, felszabadító élmény is, reményt keltő, gyümölcsöző, jövőbe mutató tapasztalás. Hiszen nem lehet kizárólag fekete, reménytelen, kilátástalan egyetlen év sem, még az olyanok sem, amelyekre háborúk, gazdasági, egészségügyi válságok vagy egyéb nyomorúságok nyomják rá erőteljesen a bélyegüket. Valami napfényes, szívet melengető tapasztalás mindig jut, az ilyesmi pedig túlnyomórészt abból képes megszületni, hogy harmonikus az embertársainkkal való viszonyunk, ha összhang, derű, egymásra figyelés is érzékelhető kapcsolatainkban.
A néphagyományban sok vidéken élt (és hátha még akad település, ahol ma is él) a szokás, hogy óesztendő estéjén házról házra jártak köszönteni. Az újesztendei alakoskodó, színjátékszerű népszokások célja is az volt, hogy a kimondott szó erejébe vetett hit alapján jókívánságokat, egészséget, bőséget, termékenységet, szerencsét idézzenek elő a meglátogatottaknak az új esztendő küszöbén. Házról házra járni újévet köszönteni ma már nem szokás, a személyes találkozások, érintkezések lehetőségeit, jellegét is alaposan megváltoztatta a majdnem két éve tartó világjárvány, a jókívánságok jelentős része pedig manapság a virtuális terekben „hangzik” el, ahol kevesebb tér jut az őszinteségnek.
A „lélektől lélekig” vezető utak mintha rögösebbé váltak volna, rengeteg a törésvonal a társadalomban, és megszokott látvány, hogy hosszú ideig ülnek egyazon légtérben az emberek úgy, hogy mindenki az okostelefonja képernyőjét bámulja, egy szót sem szól egymáshoz. Ennek ellenére reménykedjünk, hogy a kimondott, leírt szó erejébe vetett hit változatlan az emberekben, és ha virtuálisan, távolról küldik is egymásnak, de az újévi jókívánságoknak megvan az erejük.
Ha házról házra nem is járnak már újévköszöntők, de azért – ha nehézkesebben, felszínesebben is – mégis eljut az üzenet lélektől lélekig: illanjon el, foszoljék szerte, ami rossz volt, és legyen jobb az új.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!