Új remény

A mai napig világszerte immár 80 millió fölé emelkedett a koronavírus-fertőzöttek, 1,7 millió fölé a halálos áldozatok száma, és 45 millió fölött jár a gyógyultaké. Viszont utóbbiak esetében sem mondható el, hogy egykönnyen átestek a fertőzésen, jó ideje bebizonyosodott ugyanis, hogy a SARS-CoV-2 nevű koronavírus nem egyszerű náthát, félvállról vehető betegséget okoz. Hanem nagyon is kiszámíthatatlan. Miközben a Covid–19-ben megbetegedő emberek nagy többségénél enyhe vagy közepesen súlyos tünetek jelentkeznek, és a gyógyulás speciális ellátás nélkül bekövetkezik, sokaknál rendkívül súlyos szövődmények alakulnak ki, és – más társbetegségekkel együtt – halált okoz. És ennek okát tulajdonképpen ma sem ismeri az orvostudomány, közel egy évvel a felbukkanása után is sok a kérdőjel az új típusú koronavírus körül.

Ami persze nem csupán a megfertőződött több tízmillió ember egészségére volt kihatással, hanem milliárdok mindennapi életét befolyásolja világszerte a mai napig. A megszorítások, a korlátozó intézkedések, a kijárási tilalom valamennyiünk életét megkeserítette, az emiatt kialakult gazdasági válság pedig megannyi család megélhetését sodorta veszélybe. És akkor a járvány egészségi, gazdasági vetületén túlmenően még nem is beszéltünk ennek az évszázada nem tapasztalt rendkívüli helyzetnek a lelki vonzatáról, hogy egész korcsoportok esetében okoz pszichés megterhelést a pandémia, annak minden egyes hozadékával együtt.

És most felcsillant a fény az alagút végén, a vakcina kifejlesztésével, a védőoltás széles körű – az Európai Unió valamennyi tagállamában egyszerre történt – elkezdésével megszületett a remény, hogy belátható időn belül pontot tehessünk a járvány végére. Megemlíthetnénk, hogy Németországban egy 101 éves nő kapta meg a védőoltást elsők között, de talán nem érdemes ilyen távoli kitekintés, elég, ha idézzük a romániai és magyarországi orvosokat, akik eddigi legszebb karácsonyi ajándéknak, a járvány elleni hatékony fegyvernek nevezték a Comirnaty néven forgalmazott vakcinát.

Még mielőtt (hurrá)optimizmus kerítene hatalmába bennünket, ajánlatos szembenézni a teendőkkel. A hatóságoknak mindent el kell követniük a lakosság átfogó, nyílt és érthető felvilágosítása, tájékoztatása érdekében. Miközben a frissen használatba dobott vakcina körül is rengeteg a kérdőjel, és annak alkalmazási leírása, betegtájékoztatója sem ad megnyugtató választ valamennyi felmerülő aggályra (egyelőre azt sem tudni, mennyi ideig nyújt védettséget az anyag), a szakembereknek, egészségügyi dolgozóknak, kormányzati illetékeseknek azon kell igyekezniük, hogy meggyőzzék a lakosságot védőoltás beadatásának fontosságáról.

A feladat nem könnyű, hiszen rengeteg gyanakvás, félelem, ellenérzés, rosszindulat felgyűlt az emberekben a járvány idején. Úgyhogy nem is csupán a vírustagadók és oltásellenesek szorulnak megfelelő tájékoztatásra, hiszen jelen állás szerint Románia lakosságának csupán harmada kívánja beoltatni magát, a többiek különböző okok miatt nem kérnek a vakcinából, vagy kivárnak. Márpedig ilyen körülmények között nehéz lesz megvalósítani azt a kitűzött tervet, hogy fél éven belül immunissá tegyék a lakosság mintegy hetven százalékát.

Márpedig a tét óriási: a koronavírus elleni oltással adott a lehetőség a világjárvány leküzdéséhez, ahhoz, hogy a következő év – de legalábbis annak a második fele – olyanná váljon, amit valamennyien szeretnénk. És amit pandémia előtti, normális életnek nevezünk.