Turizmus és lokálpatriotizmus

A festői belföldi tájakon való csatangolás közben azonban a látnivalók felfedezése és az idegenforgalom, a szolgáltatások fejlesztésére irányuló szándék örömteli konstatálása mellett óhatatlanul szembesülnünk kell az élményt továbbra is rontó negatívumokkal.

Az első, szinte már unalomig ismert probléma a közlekedési infrastruktúra csapnivaló színvonala. Mivel autópályák még mindig jóformán csak mutatóban akadnak, szűk, kétszer egysávos utakon, kamionok mögött „vonatozva”, veszélyes előzési manőverekbe bocsátkozva kényszerül autózni az egyszeri utazó. Aki ezért már azt is kitörő örömmel fogadja, ha a dombos-hegyes vidékeken egy kapaszkodósáv is van pluszban, ami némileg felgyorsítja a haladást.

Az észak-erdélyi autópálya új, Maros megyei szakaszának átadása ugyan fontos előrelépés, de még mindig csupán nagyon kis mértékben javítja az összeköttetést a Partium, illetve Közép-Erdély és a Székelyföld között. A vasút sem jelent értékelhető alternatívát, hiszen hiába közlekednek már korszerű szerelvények is, ha a pályák állapota miatt ugyanolyan csigalassúsággal kényszerülnek araszolni, mint a rozoga, szétesőben levő vonatok.

Vigaszt nyújthat ugyanakkor, hogy az utazás viszontagságai után számos idegenforgalmi célpontban azzal szembesül a látogató, hogy az illetékesek – a helyi önkormányzat vagy az iparágban érdekelt vállalkozók – jelentős fejlesztéseket eszközöltek vagy kezdtek el annak érdekében, hogy növeljék a szolgáltatások színvonalát, és minél hatékonyabban ki tudják aknázni a helyszínben rejlő potenciált. Biztató például, hogy a helyi önkormányzat jóvoltából a Nagyvárad melletti Váradszentmártonhoz tartozó Félixfürdőn és Püspökfürdőben is sikerült több millió eurónyi uniós támogatást szerezni a Monarchia idején az elit üdülőhelyének számító, de az impériumváltás viszontagságai, majd a kommunista igénytelenség és rombolás miatt lezüllött fürdőhelyek felújítására. Mint ahogy Borszéken is szemet gyönyörködtető módon sikerült felújítani a patinás hegyvidéki üdülőhely sétányait.

Üröm az örömben azonban, hogy Félixfürdőn és Borszéken is rontják az élményt a felújítatlan ingatlanok. A régi, patinás szállodák és villák a nemtörődöm tulajdonosok miatt omladoznak, vagy nehezen kibogozható tulajdonjogi viszonyok miatt nem lehet elkezdeni a felújításukat.
És ez csupán két példa – az országban még számtalan kedvelt idegenforgalmi célpont küzd hasonló, turistariasztó problémákkal.

Mindezek mellett sok múlik azon is, hogyan fogadják a turistákat a vendéglátóhelyek, a szállodák, panziók és éttermek. És ez független attól, hogy a világjárvány miatt jelenleg milyen problémákkal küzdenek a tulajdonosok, üzemeltetők. Az ugyanis ma már – koronavírus ide vagy oda – igencsak furcsa, hogy például egy Parajdon, a főút mentén álló panzió megengedje magának, hogy ne fogadjon el bankkártyás fizetést.

Abban természetesen egyetértünk minden illetékessel, hogy fontos a belföldi vendéglátóhelyek támogatása, különös tekintettel a járványhelyzet miatti korlátozások nyomán a forgalmukban bekövetkezett csökkenésre. Azonban az érintetteknek – a tulajdonosoknak, illetve az infrastruktúra kiépítésében és üzemeltetésében érintett helyi és országos hatóságoknak – sem árt tudatosítaniuk, hogy csupán a turisták tágabb értelemben vett lokálpatriotizmusára alapozni nem elég.

Ha a hazai üdülőhelyek és szolgáltatók nem képesek a 21. századi igényeknek megfelelő szolgáltatásokat nyújtani, az emberek – akár a járványveszéllyel és az utazási nehézségekkel is dacolva – szívesebben költik el külföldön a pénzüket.