Tagadástól az intenzívig

A kommentár hűen tükrözi a napjaink legismertebb kórokozójához, továbbá az általa kiváltott világjárványhoz fűződő rendkívül ellentmondásos lakossági viszonyulást. Miközben a Kínából származó vírus pandémiává terebélyesedett, bejárva a földkerekség valamennyi kontinensét, megfertőzve több mint tízmillió embert, a romániai társadalom egy része nem akar hinni a valóságnak, hajmeresztő összeesküvés-elméleteket gyártva a világot hónapok óta megbénító jelenségről. És ez alól – mint a fenti idézet is bizonyítja – kicsit sem vagyunk kivételek mi, erdélyi magyarok, nemrég felmérés is rámutatott, hogy a közösség harmada egyszerűen tagadja vírus, fertőzés és járvány létét egyaránt.

A tagadás, a hatósági intézkedések megkérdőjelezése, a korlátozásokkal szembeni türelmetlenség bizonyos határig természetesen érthető. Az elmúlt négy hónap mindenki számára emberpróbáló volt, a kijárási tilalom mindenkit megviselt, nagyon sokan elveszítették a munkahelyüket, a megszorítások miatt rengetegen kénytelenek kevesebb fizetésből megélni, tömegeknek forog veszélyben az egzisztenciája. Ha valakiben az első hetekben-hónapokban még nem tudatosult, az most már minden bizonnyal felfogta, hogy a vírus, valamint a járványügyi helyzet alaposan felforgatta az életünket, és még jó darabig ennek vagyunk kénytelenek alárendelni mindent.

A hatóságok, a kormány válságkezelése természetesen rengeteg kívánnivalót hagy maga után, és sajnos nem alkalmas az emberek bizalmának elnyerésére. Onnantól kezdve, hogy a szigorítások, óvintézkedések és bírságolások kellős közepén Románia miniszterelnöke számos tárcavezetőjével együtt maszk nélkül, a polgároktól megkövetelt távolságtartást mellőzve dohányzott és italozott a kormánypalotában, képtelenség törvénytisztelő magatartást elvárni a lakosságtól. De persze ennél nagyobb hibát is elkövettek a liberálisok, akik – tudatosan fütyülve az alkotmányra vagy egyszerűen azért, mert jogászaik nem ismerik annak előírásait – képtelenek voltak az ország alaptörvényének kereteibe foglalni a járványügyi intézkedéseket, az emberi és szabadságjogok korlátozását. A miniszterelnök pedig mindhiába toporzékol, sőt – ami a legsúlyosabb – buzdítja az alkotmánybíróság határozatának semmibe vételére a polgárokat, hiszen az egészet a kormánya hibázta el. (Tudatában van ennek az államfő is, beismerve: a taláros testület döntéseit fölösleges kommentálni, azt végre kell hajtani).

És persze az sem számít meglepetésnek, hogy az ellenzékben lévő, a parlamentben viszont többséget alkotó szociáldemokraták politikai hasznukra igyekeznek fordítani a kialakult válsághelyzetet, ami szintén gyomorforgató. Bármennyire is tetszeleg azonban a PSD a koronavírus elleni küzdelem hőse, az emberek megmentője szerepében, a kormány pedig váljék bármennyire is hiteltelenné, egyvalamit nem árt megjegyezni: tetszik vagy nem, járvány idején igenis korlátozhatóak az emberi jogok.

Be kell látni, ezek nem terjedhetnek odáig, hogy egy fertőzöttnek alkalma legyen tudatosan, korlátlanul terjesztenie a kórt másoknak, az államot, az egészségügyi hatóságokat fel kell ruházni azokkal az – alkotmányos – eszközökkel, amelyek segítségével megakadályozhatja a tömeges megfertőződést, a járvány elharapózását. Aki ezt kétségbe vonja, az nincs tisztában az alapvető együttélési normákkal, és kicsit sem számít, hogy tulajdonképpen magát is hajlandó veszélybe sodorni.

Mert a dilettáns, inkompetens kormányzás, a mindent a szavazatszerzés kényszerének alávető politikai osztály ilyen értelemben nem követendő példa a társadalom számára. Ha a kormányfő nem hord maszkot féltucatnyi ember társaságában, közben büntetésekkel fenyegeti a jónépet, arra nem az a jó válasz, hogy nem hiszünk a vírusban, járványban, sőt mindenkit – fertőzötteket, orvosokat, a hivatalos statisztikákat közlő újságírókat – megvádolunk, hogy lefizették őket. Arra kell törekedni, hogy minél kevesebben fertőződjenek meg, és minél kevesebb veszteséggel legyünk túl a járványon.

Amúgy az is igaz: még mindig jobb, hogy az emberek egy része szabadon terjesztheti a tagadással kapcsolatos nézeteit, mintsem, hogy megteljenek az intenzív osztályok. Nem lenne jó eljutni oda, hogy ezek az arányok megcserélődjenek.