Szélsőjobb, hungarofóbia és kettős mérce

Mint ismert, az ügy főszereplője Cătălin Cherecheș, Nagybánya korrupció miatt alapfokon öt év szabadságvesztésre ítélt polgármestere, aki a hétvégi nagybányai Gesztenyeünnepen robbantott ki botrányt a magyar feliratok miatt, majd amikor a város magyar alpolgármestere levetette a magyar feliratokat eltakaró román zászlókat, megfosztotta őt hatásköreitől.

Az elöljáró a megszokott, pöffeszkedő nemzetállami „érvekkel” állt elő, miszerint a Romániában élő magyarok elsősorban románok, ezért nekik is be kell látniuk, hogy mindenhol a román nyelvnek kell prioritást élveznie.

Az előzmények ismeretében kijelenthető, az elöljáró gesztusa valójában pótcselekvés, és figyelemelterelés: ha már a neve a város felvirágoztatása helyett egy korrupciós ügyben született alapfokú ítélet miatt vált ismertté, most azzal próbál olcsó népszerűséget eszkábálni magának, hogy a román nemzeti méltóság kérlelhetetlen védelmezőjének szerepében tetszeleg. Egy olyan időszakban, amikor az AUR több mint 10 százalékos támogatást tudhat magáénak, vélhetően úgy gondolja, hogy a szélsőséges párt támogatói szimpátiájának megszerzésével egyrészt egy újabb polgármesteri mandátum is be lehet biztosítva, másrészt ha véletlenül előbb-utóbb jogerős ítélet születne ellene a korrupciós perben, akkor a román nemzet mártírjaként állíthatja be magát.

Ugyanakkor miközben Cherecheș „érveinek” egyik elemével sem értünk egyet – a nemzetiség nem tévesztendő össze az állampolgársággal, a romániai magyarok ugyanúgy magyarok, mint a dunántúliak, nem pedig románok, mint ahogy a gyulai románok sem magyarok, a magyar nyelvnek pedig a magyarok által őshonos közösségként lakott régiókban a románnal azonos jogokat kell élveznie –, azért nem árt arra sem odafigyelni, hogy ne essünk mi, magyarok ugyanabba a hibába, mint ő.

Vagyis ha egy magyar árus olyan helyszínen kínálja a portékáit, ahol románok is élnek, már csak azért is javallott, hogy románul is kiírja a terméklistát, hogy minden potenciális ügyfele megértse – másrészt pedig azért, mert mi is kétnyelvűséget követelünk.

Eközben igencsak tanulságos a román sajtó hozzáállása az ügyhöz, különösen annak fényében, hogyan fogadták, hogy a fiatalon egy újfasiszta alakulatban politizáló, mára mérsékeltebb konzervatív elveket valló Giorgia Meloni vezette jobboldal fölényes győzelmet aratott az olaszországi választásokon.

A fősodratú nyugati balliberális média és politikusok retorikáját szolgaian átvéve a „szélsőjobb” győzelme miatt siránkoznak, amelyet egész Európára, így Romániára is veszélyesnek kiáltanak ki.

Az abszurdot a valaha szebb napokat látott, mára szenzációhajhász bulvármédiummá süllyedt Digi 24 tette nehezen fokozhatóvá, amikor azt a liberális EP-képviselővé avanzsált egykori tévés műsorvezetőt, Rareș Bogdant szólaltatta meg a témában, és sápítozott vele kórusban egy adagot élő adásban a szélsőjobb térhódítás veszélyéről, akit a médiatanács számtalanszor elmarasztalt magyarellenes uszítás miatt.

Persze mindez nem csoda, hiszen ma már a vezető bukaresti médiumok többségével együtt ez a csatorna is szügyig beleállt a hungarofóbiába, amikor olyan, valós tartalom nélküli, de magyarellenes hergelésre kiválóan alkalmas témákat habosít, mint hogy milyen himnuszt énekelnek a román bajnokságban szereplő magyar sportolók vagy a magyar miniszterek.

A kettős mérce egyértelmű: ott is szélsőjobbot kiáltanak, ahol nincs, ahol viszont valóban szélsőjobbos megnyilvánulásokat követnek el a politikusok, ott nem akarják észrevenni. Pedig mielőtt más országok vezetőit bélyegeznék szélsőjobbnak, a saját politikusaik körében sem ártana körül nézniük. Garantáltan annyit találnának, hogy idejük sem lenne a külföldi politikusokat pocskondiázni.

De a többség természetesen nem fogja megtenni. Hiszen az elmúlt napok reakciói alapján láthattuk, hogy úgy értékelik: a magyargyűlölet Romániában alapértelmezett, normális dolog. Az Európa szélsőjobbra tolódása miatt aggodalmaskodó országban egy őshonos kisebbség elleni uszítás bármely, magát européernek tekintő politikus vagy újságíró esetében olyan természetes, mint az, hogy lélegzik.