Szélsőjobb a parlamentben

A valóság pedig most igazolta is ezt a megállapítást, hiszen a Románok Egységéért Szövetség (AUR) jóformán a semmiből felbukkanva 9 százalék körüli eredményt ért el a parlamenti választáson. A párt fő arcai a szokásos szélsőjobbos, misztikus mély román retorika mellett – amelynek természetesen szerves részét képezi a magyargyűlölet is – többek között futballultrák, a járványtagadás és a maszkellenesség éllovasai, de ott voltak a hagyományos családok védelméről szóló népszavazás kezdeményezői között is, ennek – és a járványügyi korlátozások – kapcsán pedig az ortodox egyházhoz is közel kerültek, ami szintén hozzájárult népszerűségük megalapozásához a vallásos románok körében. Emellett gyakran hangoztatnak EU-ellenes szólamokat is.

Annyiban valóban igazuk volt a „szélsőségmentességgel” dicsekvő román politikusoknak, hogy felvállaltan a szélsőjobbhoz köthető doktrínát képviselő párt valóban nem ült a parlamentben. Aminek az oka az volt, hogy a fősodratú pártok felmérték: a román választók egy részében igény van a soviniszta és magyarellenes érzelmeket képviselő politikai erőkre, ezért inkább ők szívták fel az ilyen eszméket képviselő politikusokat. Közben kifelé kulturált, „európai” arcukat igyekeztek mutatni.

Mindez működött is, amíg a gazdaság viszonylag jól prosperált, ám a koronavírus-járvány miatti válsághelyzet már megszülte az igényt a mainstream pártokhoz képest jóval markánsabb hangvételű, radikálisabb megoldásokat kínáló erőre. Ezért aztán az AUR a fősodratú média elől jóformán elrejtőzve, az internetes közösségi oldalak alternatív nyilvánosságát kihasználva csöpögtette propagandáját – ami végül parlamenti mandátumokat ért.

Egyes elemzők szerint a párt felemelkedése mögött bizonyos titkosszolgálati szervek is állhatnak – akár moszkvai, akár belföldi hírszerző szervezetek. Ez sem teljesen kizárható, már csak azért sem, mert az látszik, hogy a járvány idején is rendszeres utcai kampányrendezvényeket tartó párt anyagilag viszonylag jól el van eresztve.

Nem szabad azonban elfelejteni a fősodratú politikum felelősségét sem a soviniszta párt felemelkedésében. Klaus Iohannis államfő és a szociáldemokraták a magyarellenes kampánymotor idei berúgásával az AUR számára kaparták ki a gesztenyét, akárcsak a Băsescu-féle PMP. Az emberek ugyanis annyira elveszítették a bizalmukat a hagyományos pártokban, hogy már a doktrinér magyarellenes fröcsögést sem hiszik el nekik, ezért aztán leszavaztak azokra a nevekre – mint Dan Tanasă, de az úzvölgyi katonatemetőben handabandázó George Simion is –, akik részéről hiteles a magyarellenesség, hiszen tevékenységük jelentős része magyarellenes akciókban merül ki.

Néhány gondolat erejéig érdemes kitérni egyes erdélyi magyar „haladók” megnyilatkozásaira, akiknek mindig mindenről ugyanaz jut eszükbe, így a magyar kormánnyal szembeni kóros gyűlöletük nyomán különböző felületeken olyan megállapításokat tettek, miszerint az AUR egyenértékű a szerintük szélsőjobb Fidesszel, és az RMDSZ-t ostorozták, amiért a magyar kormányoldallal működik együtt.

Persze tudjuk, hogy egyesek szerint mindenki fasiszta, aki jobbra áll a neomarxistáktól, de azért attól, hogy bizonyos kérdésekben – mint a hagyományos családok védelme vagy az EU túlkapásainak és a szélsőballiberális ideológiai vadhajtásoknak a bírálata – hasonló álláspontra helyezkednek, a két párt közötti távolság nem is lehetne nagyobb. Elvégre az AUR tényleg virtigli szélsőjobb alakulat, amely identitásának kiemelt elemét képezi a kisebbségellenesség – a kisebbségi szervezeteket be is tiltanák –, miközben a budapesti kormányoldal a nemzeti és vallási kisebbségek egyik legfőbb támogatója.

Az ilyen érvek alapján akkor azt is kijelenthetnénk, hogy ha Sztálin vagy Mao szerette a teát, akkor mindenki, aki kedveli ezt az italt, kommunista gazember. Vagy az autópályák építését szorgalmazókat is nácizhatnánk, csak mert Hitler idején autópályák épültek. Ilyen alapon az erdélyi haladók kapcsán is elmondhatnánk, hogy ők is komoly hasonlóságot mutatnak az AUR-osokkal: például a valóságtól elszakadt, rögeszméken alapuló szélsőséges kijelentések monomán ismételgetése terén.

Jelenleg egy dolog biztos: a szélsőjobb ismét valós arcát megmutatva van jelen a román parlamentben. A kérdés az, „karanténba” kerül, majd előbb-utóbb felmorzsolódik és eltűnik a süllyesztőben, vagy a többi román párt partnernek tekinti, és a nacionalista szavazók voksaira hajtva hajlandó lesz együttműködni vele bizonyos szélsőséges javaslatok megvalósításában. Ha a vírus miatti válsághelyzet elhúzódik, egyáltalán nem kizárt, hogy a második forgatókönyv valósul majd meg,