VEZÉRCIKK – Sokasodnak a hírek, amelyek arról számolnak be, hogy diák vert tanárt az iskolában. Vagy esetleg csak akart, s a tanerő fegyelmező szándékú ellenszegülését követően a diák szülője lépett fel megtorlólag.
2014. december 09., 19:592014. december 09., 19:59
Csupa erőszak – az ember meg néz, mint a moziban: merre tart ez a világ? –, s mivel egyre magasabb az ingerküszöb, alig vesszük észre, micsoda nyelvi agresszivitás vesz körül bennünket.
Hargita megyében végeztek nemrég célirányos felmérést, amely önmagában is riasztó eredményeket hozott. Még ijesztőbb azonban a kép, ha belegondolunk, hogy az a térség vizsgázott elégtelenre, amelynek hitben gyökerező értékőrző elkötelezettségét oly szívesen valljuk – vagy inkább hazudjuk? – ma is.
Akár annak ismeretében is, hogy nagyapáink korában is bőven akadtak káromkodásgép alakok, illetve annak beismerő tudatában, hogy néha egy-egy vaskosabb mondat akár megfelelő feszültségoldó szerepet is betölthet. Ilyenkor nyilall belénk a felismerés, mennyire messzire rezonál a nemrég magunk mögött hagyott század impériumkorszakainak értékromboló hatása. És a nyomában préselődő emberi bűntudat, szabadulni képtelenül mindazoktól az emlékektől, amelyeket valamiféle gonoszságspirál csap ki a látható szélekre, akár egy szupererős centrifuga.
A jelenség dekódolásához szükséges egyik magyarázat az említett felmérésben is fellelhető: a szülői minta, illetve annak hiánya. Nyomában pedig mindjárt a felelősség dobálása, miszerint azért van az iskola. Ahol viszont ugyanarról a tőről fakadó pedagógusok kezelik türelmetlenséggel, empátia- és időhiánnyal a trágár kifejezéseket kötőszóként használó fiatalokat. Akárcsak otthon a szülők.
Egyre sűrűbben emlegetik a világra leselkedő legnagyobb veszélyek között az emberiség elöregedését, az aktív és nyugdíjas világ közötti arány vészes elbillenését. Tegyünk rá még egy lapáttal: ha nem vigyázunk, az egyre növekvő terheket cipelő fiataljaink lassan észre sem veszik, mennyire keskeny a palló a verbális és a fizikai agresszió között. Amikor már egyetlen szikra is bőven sok lehet ahhoz, hogy a legkisebb dologért is visszanézzenek rád: mit akarsz, öreg, b... meg?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!