2010. december 02., 10:342010. december 02., 10:34
Mostanában nem adunk nagy jelentőséget egy ilyen tudósításnak, mert szinte mindig kiderül, hogy valami disznóság van a háta mögött: megtalálták, de nem tudják előállítani, megállítja az öregedést, ugyanakkor életveszélyes, olyan drága, hogy még a felső tízezer sem engedheti meg magának, vagy egyszerűen hosszabb kutakodás után kiderül, hogy egy amerikai kisváros helyi hírharsonái nem bírtak fantáziájukkal.
Ennek ellenére elolvassuk, elgondolkodunk rajta, hogy mire is lenne jó az a plusz 30 esztendő (a legújabb hír szerint ennyivel tudják meghosszabbítani az életet), s végül eljutunk odáig, hogy mi hiányozna az életünkből, ha nem lenne. Én ahelyett, hogy elgondolkodnék a családi kötelékről, a halál borzalmáról vagy az önmegvalósításról, belenéztem a hírhez kapcsolódó hozzászólásokba. Miután egy-két mindentudótól felvilágosultunk, hogy ezt a Buddhák már rég feltalálták, s csak mi élünk ily mély porban és mocsokban, valamint tudományosan megmagyarázzák, hogy pontosan milyen enzimeket találtak fel, és azokat az egerekbe ültetve milyen eredményeket kaptak, eljutunk a lényeghez.
Azt mondja egy savanyú állampolgár, hogy neki már nem kell ilyen hülyeség, nincs kedve még 30 évig fizetni a betegbiztosítást, miközben ha megbetegszik, ingyen még levegőt se vehet a kórházban. S érthető, hogy a hosszú élet titkát keresik, hisz így oldódhat meg a nyugdíjkérdés, de neki nincs kedve 100 éves koráig dolgozni és a vesehomokját felrázni ezeken az utakon, neki egyáltalán nincs is kedve tovább élni, mint amennyit muszáj.
Erre azonban egy másik örök borúlátó válaszol szokatlan optimizmusával: nem szükséges 100 éves koráig dolgoznia senkinek, a mostani fiatalok ugyanis nem érik már meg az öregkort. Tudniillik az ő számításai szerint pontosan 50 év múlva telítődik fel a Föld lakossága annyira, hogy pár milliárd embert el kell tüntetni. Abban pedig Románia lakossága is benne lesz majd, és tőlünk keletre minden, mert mi lopunk és bűnözünk. „Remélem, addigra csak cigányok lesznek itt” – fejezi be a gondolatot a névtelen hozzászóló, aki egy újabb utat nyitott a romakérdés megoldására.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.