2010. december 07., 10:422010. december 07., 10:42
Miféle hasznot remélhetne egy ilyen lépésből a német állam? Valóban létezik ilyen szándék, vagy csak ijesztgetésnek szánta azt valaki? Ahhoz ugyanis kétség nem fér, hogy egy ilyen perspektíva meglehetősen ijesztőnek tetszik az Európai Unió és az euróövezet valamennyi államában. Németország ugyanis Európa vezető gazdasági ereje, azt jelenti az Európai Unióban, mint az Amerikai Egyesült Államok a NATO-ban.
Az unióba törekvő államok is voltaképpen a német gazdaság védőernyője alá próbáltak befészkelődni. Mert hát ismert tény ugyan, hogy az Unió a német–francia szén és acélközösségből nőtte ki magát, de az is meglátszott az elmúlt évtizedekben, hogy a szövetség mindig is Németország számára volt fontosabb. Rendre a német politikusok mutattak több felelősséget a közös európai jövő iránt. Ez a felelősség pedig a legtöbb esetben pénzben volt mérhető. Amikor Görögország a politikusai felelőtlensége miatt bajba került, hirtelen mindenki Angela Merkel német kancellár felé kezdett sandítani. Tőle várták a mentőövet. És meg is kapták. Németország azonban ugyanúgy demokratikus állam, mint az Unió többi tagállama. Az itteni vezetőknek négyévente ugyanúgy a választók elé kell járulniuk.
Azt pedig kíméletlenül nehéz lehet elmagyarázni, hogy mi haszna származik a német adófizetőnek abból, hogy a német állam afféle pénzes keresztapaként mindenkit kihúz a bajból. Az Unió fejlődéstörténete ismeretében kevéssé tűnik valószínűnek Németország tényleges kilépése az euróövezetből. Ez ugyanis annak a beismerése lenne, hogy megbukott az egyesült Európa projektje, az elmúlt évtizedek német kormányai egymást követve zsákutcába kormányozták az országot. Merkel kijelentéseit inkább a kijózanítás szándékával kiszivárogtatott figyelmeztetésnek kell tekinteni. Az uniós tagállamoknak azt kell megérteni belőle, hogy a német bőkezű felelősségvállalásnak is megvannak a határai. A német adófizető torkán sem lehet akármit lenyomni. Németország sem univerzális fejőstehén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok