2010. október 28., 09:492010. október 28., 09:49
Aztán az hangzott el a műsorban, hogy egy esetleges kormányválság, az esetleges előrehozott választások hónapokra cselekvésképtelenné tennék az országot. Márpedig most olyan nehéz időket élünk, amikor sokba kerül a cselekvés elmulasztása. Az az ország, amelyben a kormány képtelen gyorsan reagálni a gazdasági válság kihívásaira, mélyre süllyedhet a versenyben.
Kétségkívül van igazság ebben a megközelítésben. A nehéz időkben tettre kész, gyorsreagálású kormányra van szükség. De tegyük fel azt a kérdést is: ilyennek tartjuk-e Emil Boc csapatát. Nem lehet ugyanis nem észrevenni, hogy teljesen elfogyott a levegő a miniszterelnök körül. Emil Bocra ráomlott az ország. A kormányfő a romok alatt motoszkál, helyzete reménytelen. Emlékezzünk vissza arra is, mennyire igaznak tűnt a Frunda-féle megközelítés egy évvel ezelőtt is. És ha belegondolunk, hogy Emil Boc kormányának a tavalyi megbuktatása óta immár egy év telt el, és azóta sem villant meg a válságból kivezető út. Vajon nem állnánk ma jobban, ha már akkor túlesünk a miniszterelnök-cserén? Vajon Klaus Johannis, Liviu Negoiţă vagy Lucian Croitoru kormánya is ilyen magatehetetlennek tűnne a kihívásokkal szemben?
Aligha.
Emil Bockal ugyanis nem az a legnagyobb baj, hogy ügyetlen, hanem az, hogy annak látszik. A miniszterelnök véglegesen elvesztette azt a bizalmat, amely nélkül nem lehet eredményesen kormányozni. Azt is látni kell azonban, hogy Emil Boc a Demokrata-Liberális Párt (PDL) elnöke. A pártelnök Boc aligha fogja lemondásra felszólítani a miniszterelnök Bocot. A PDL-nek is külső impulzusra van szüksége ahhoz, hogy valami megváltozzék körülötte; hogy a berkeiben is megérezzék: nem kell a párt hajójának együtt süllyednie a kereszttűzben álló kapitánnyal. Az RMDSZ-nek jelenleg talán az felelne meg a legjobban, hogy a mostani koalíció kormányozzon tovább, de egy más, elfogadottabb, hitelesebb miniszterelnök vezetésével. Tegnap adott volt a lehetőség, hogy ezt elérje, de a szövetség nem élt vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok