Román–magyar erőfelmérés

A két ország diplomáciai kapcsolatainak történetében sokkal több volt a mostanihoz hasonló, feszült időszak, mint a felhőtlen együttlét. Az, hogy Szijjártó Péter és Bogdan Aurescu egy vélhetően cseppet sem baráti tárgyalást követően, egymást időnként keresztnevükön szólítva, több kérdésben egyetértve, kulturált nyitottsággal tájékoztatták a vérszagra összesereglett bukaresti újságírókat, azt jelzi a kétkedőknek, valamint a tartós rossz viszonyban különböző okok miatt érdekelteknek: barátság ugyan nincs, de tisztában vannak egymás izomzatával, ezért kerülik a verekedést. Üzenetek szintjén egyelőre ennél sokkal többet nem is lehet kihozni a magyar–román államközi viszonyból.

Kézzelfogható eredményekre számítani sem lehetett. Ha megvalósul ebben az évben az a magyar fél által megfogalmazott kérés, elvárás, követelés, hogy az elkövetkező két romániai választási kampányban Magyarország, a budapesti kormány ne legyen téma a román politikai szereplők számára, akkor kipipálhatunk egy hasznos elmozdulást a magyarfóbia gödréből.

Engedjék meg, hogy óriási kételyeimnek adjak hangot ezzel kapcsolatban. A titkosszolgálatok által átszőtt román média naponta adagolja az Orbán Viktor ellen hangoló hazugságokat vagy féligazságokat, szinte beleűzi az amúgy is magyarellenességen szocializálódott politikai elitet az állandó állásfoglalásokba, harcias nyilatkozatokba. Minden optimizmusunkat latba vetve fogalmazzunk úgy: kisebb csodát látnánk, ha Magyarország kimaradna a Dâmbovița-parti gyalázkodók repertoárjából. Őszintén szólva, arra sem érdemes nagy tételben fogadni, hogy a magyarországi politikai élet szereplői a trianoni döntés századik évfordulójának esztendejében eleget tesznek a román kérésnek, miszerint tartózkodjanak a két ország közötti „stratégiai partnerséggel ellentétes” nyilatkozatoktól – bármit is értsen ezalatt az Adrian Năstase külpolitikai „iskolájában” nevelkedett Aurescu.

A keddi megbeszélés legfontosabb témája kétségkívül az eddig gyakorlatilag zavartalanul működő erdélyi gazdaságfejlesztési program volt. A magyar költségvetési pénzből érkező támogatásokat évek óta támadja a jelenlegi bukaresti kabinethez közel álló sajtó anélkül, hogy konkrét bizonyítékokkal tudott volna előrukkolni azok törvénysértő voltát illetően. Míg az előző – sok magyar által is a pokolba kívánt – szociáldemokrata kormányzat hallgatólagosan rábólintott a magyarországi programra, addig a jelenlegi hatalom érezhetően presztízskérdést csinál ennek megakadályozásából.

Ne legyenek illúzióink: a közeljövőben rajtoló román–magyar tárgyalás az erdélyi gazdaságfejlesztésről könnyen futhat bele egy ilyen jellegű egyeztetésnél oly gyakori zsákutcába. Főleg úgy, hogy az egyik asztalnál egy olyan román fél ül, amelyik – a provokáció kedvéért – a magyarországi pénzből megvalósuló támogatásokkal rántaná ki a válságból a caracali napraforgó-termesztőt is.

A román–magyar diplomáciai kapcsolatok lefagyásánál nincs rosszabb forgatókönyv. Ez vélhetően nem is fog megtörténni. A kölcsönös erőfelméréshez talán elég volt a keddi új start. Az igazi meccsek csak most kezdődnek.