2013. január 22., 22:102013. január 22., 22:10
Joggal merülhet föl azonban a kérdés, miért olyan álszent ünnep a magyar kultúra napja, pontosabban: miért vagyunk olyan álszentek ezen a napon.
Különítsük hát el ezt az egyet, tegyük be a maga kis rezervátumába, ahogy ezt tudtunkon kívül teszszük is, és tekintsünk az év további 364 napjára. Bizony. A további napokon acsarkodáson kívül lassan mást sem hallunk, folyik a liberálisozás meg a konzervatívozás, a Fideszezés, meg az MSZP-zés, RMDSZ-ezés és EMNP-zés, zsidózás és magyarozás… („És szerb voltál, litván, román.”) Hogy aztán január 22-én mindkét oldal elvakult hívei könnyeiket morzsolva, ájtatos képpel térdeljenek a magyar kultúra oltára elé, helyezzék el az álszentség koszorúit itt is meg amott is, és mondjanak olyan nagy szavakkal teletűzdelt beszédeket, amekkorák csak kiférnek a szájukon.
Mert milyen a magyar kultúra? A magyar kultúra, kérem szépen, konzervatív. És a magyar kultúra liberális is. Ezért szapulja az egyik oldal az egyik írót, a másik meg a másikat, miközben nem olvassák el sem az egyik, sem a másik műveit, csak uszító honlapokon idézett részleteket, amelyek kontextusból kiragadva félreérthetők lesznek. (A festőket nem szapulják, a festészethez nem értenek.) És közben az oly patetikusan emlegetett magyar kultúrát szép lassan végképp bezárjuk abba a kis magyar rezervátumba az évnek erre az egy napjára, amikor nagy csinnadrattával éppen azt ünnepeljük, amiről a többi napon egyáltalán nem teszünk tanúbizonyságot. Olvasni kéne. Meg színházba és képtárba járni. Koncertekre. Nem csak kampányban. Nem csak akkor, amikor a másik nincs ott. „Hányszor támadt tenfiad / Szép hazám, kebledre, / S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvvedre!” Mindenki tudta, miből idéztünk? Igen, ez is a Himnusz, csak egy kicsit odébb. Lapozni kell. Nemcsak január 22-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok