2012. február 28., 08:302012. február 28., 08:30
A szolgáltató több kedves levelet írt a több száz lakásos közösségnek, amelyekből egyértelműen kiderült: hatalmas kegyet gyakorol, amiért télen nem hagy minket távfűtés nélkül, és ezért jobban tesszük, ha hálásan mosolygunk és hallgatunk, arról viszont ne is álmodjunk, hogy itt belátható időn belül akár csak langyos víz is folyik majd a csapból, mert hát az adósokat valamivel sakkban kell tartani.
Így esett, hogy valamikor októberben végképp betelt a pohár nálam, s három hónap lavórban mosakodás meg szülőkhöz fürödni járás után vásároltunk egy kis villanybojlert. Egy csapot átfordítottunk, és fityiszt mutattunk a világnak: kit érdekel, hogy a hőerőműtől csak hideg jön, van nekünk saját meleg vizünk! Úgy éreztük, mintha hirtelen a civilizációba csöppentünk volna vissza egy hosszú-hosszú sivatagi utazás után. Persze kicsit takarékoskodni kell a bojleres vízzel, mert keveset melegít egyszerre, például érdemes elzárni a csapot, miközben az ember a haját samponozza – de ennyi kényelmetlenséget megér az egész. Az első villanyszámlát szorongva vártuk, de kiderült: jelentéktelen összeggel kell többet fizetnünk újraolvasáskor, mint azelőtt.
A hideg víz mérőóráját azért minden hónapban leolvasta a házmester. A hideg és a meleg egymás mellett van – persze, az utóbbi meg sem moccant augusztus óta. Valamelyik hónapban, amikor óraleolvasás végett csengetett, még nevettünk is: hát persze, hogy a hidegvíz-fogyasztást regisztrálja most, ugyan mi mást? Januárban mintha kicsit dünnyögött volna az orra alatt a házmester, amikor felírta a rejtélyes számokat, de nem szólt semmit. Gondoltam, most vette észre, hogy bojlert vettünk, s irigykedik a lelkem. Van is mire! Hiszen ő maga nyár óta tejesüvegben mosdik, hacsak nem szerelt be maga is egy hasonló alkalmatosságot.
Az elmúlt szombaton azonban, amikor ismét a fürdőszobánkba lépett, hogy a vízfogyasztást lemérje, már nem állta meg, hogy meg ne jegyezze: érthetetlen, hogy miért nem ment előre egy centit sem a melegvíz-óránk! Hiszen a hőerőműnek megesett rajtunk a szíve, most már van meleg víz! December közepe óta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok