Viszont főleg külső tényezők behatására ez a lendület hamar alábbhagy, és a politikai osztálynak az egyszer már elfogadott indítványok gyakorlatba ültetését sem sikerül megvalósítania. Íme néhány példa!

Bár a bankkölcsönét svájci frankban törlesztő több tízezer romániai hiteles nagy reményeket fűzött hozzá, a mai napig alkalmazhatatlan az alpesi valutában felvett kölcsönök lejre váltásáról szóló, a parlament által tavaly megszavazott jogszabály. Pedig a törvény a magyarországi szabályozásnál is előnyösebb konverziót kínál, hiszen a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon lehetne átváltani lejalapú hitelre a frankkölcsönt, arról nem beszélve, hogy az intézkedés elfogadtatásért erőteljesen meg kellett küzdeni a kereskedelmi pénzintézetekkel és a román jegybankkal. Ám a jogszabályt az év elején elmeszelte az alkotmánybíróság, a törvényhozók pedig nem siettek a talárosok útmutatásai alapján módosítani azt, így használhatatlan.

Akárcsak a sokat vitatott, a hazai termékeket előnyben részesítő hipermarkettörvény, amelynek alkalmazási módszertanával a mai napig adós az uniós kötelezettségszegési eljárás rémétől megriadt mezőgazdasági minisztérium. De ide sorolhatnánk a szupermarketek hétvégi nyitva tartását korlátozó, illetve az élelmiszer-pazarlás csökkentését célzó (ugyancsak megszavazott) jogszabályt, amelyekből a rengeteg szakmai és közvita ellenére ugyancsak semmi sem lett.

Hasonló a helyzet a balliberális kormány legfrissebb elképzelésével, az üzleti forgalom megadóztatására való áttéréssel. Az új adónemmel régi tervüket akarják megvalósítani Dragneáék, mégpedig a multinacionális vállalatok megadóztatását, ezek a társaságok ugyanis nagy üzleti forgalom mellett kevesebb profitot vallanak be (kimenekítve a nyereségüket), mint a sokkal kisebb romániai cégek.

Eltekintve attól, miként befolyásolná a kis- és nagyvállalkozásokat a társasági adó átszabása, a multik megsarcolása egyáltalán nem lenne ördögtől való, hiszen ne feledjük: tisztességtelen adózási gyakorlatuk megszüntetését célozza Brüsszel is.

A Mihai Tudose vezette kormány azonban beiktatása után kevesebb mint egy héttel visszavonulót fújt, miután Hans Klemm amerikai nagykövet arra figyelmeztetett: gyakorlatba ültetésük esetén Bukarest adópolitikai elképzelései nagyban érintenék a román–amerikai stratégiai partnerség „gazdasági dimenzióját”. Vagyis Románia ismét eltekintett attól, hogy a saját gazdasági-pénzügyi érdekeit tartsa szem előtt, ehhez pedig elég volt egy amerikai beintés.