Osztrák schengeni „ajándék”

Mint ismeretes, a bécsi kabinet jelezte: hajlandó beleegyezni abba, hogy két lépcsőben valósuljon meg a román és a bolgár schengeni csatlakozás, első körben a repülőtereken szűnne meg a határellenőrzés.

Mindez azonban nem automatikusan történne, Ausztria igencsak komoly feltételeket támasztott – és ezek közül nem feltétlenül mindegyik teljesítése múlik a két érintett országon.

Az első feltétel ugyanis arra vonatkozik, hogy fokozzák az ellenőrzés hatékonyságát az EU külső határain, amire az Európai Bizottságnak is több forrást kell fordítania.

Bécs még tavaly, amikor megvétózta a román és a bolgár csatlakozást, jelezte: kerítéseket szeretne a külső uniós határokon. Az Európai Bizottság ettől határozottan elzárkózott, és kérdéses, hogy most hajlandó-e növelni a határőrizetre szánt pénzt. Főleg olyan körülmények között, hogy a migránskérdésben a brüsszeli illetékesek jelentős része még mindig inkább az illegálisan az EU területére érkezettek tagállamok közötti szétosztását preferálja a határok őrzése helyett. Másrészt pedig azért, mert pénz sem igen van.

A második feltétel a román-bolgár és a román-magyar határ ellenőrzésének fokozására vonatkozik – ez alapvetően tényleg az érintett országok hatáskörébe tartozik, azonban fölmerül a kérdés, hogy fokozható-e még ez a jelenleginél is nagyobb mértékben.

Egyrészt azért, mert az EU összes érintett hivatalos szerve több ízben is elismerte, hogy Románia határőrizeti szempontból minden tekintetben felkészült a schengeni csatlakozásra, másrészt pedig azért, mert ünnepek, szabadságolások idején már így is az 1990-es évek elejét idéző, idegőrlő hosszúságú kocsisorok torlódnak fel a határokon, jócskán megnyújtva a várakozási időt.

A legkényesebb rész ugyanakkor a migránsok be- – hivatalosan „vissza-” – fogadása.

Bécs azt a feltételt szabta, hogy Románia és Bulgária azokat a – főleg szíriai és afgán – állampolgárságú illegális bevándorlókat fogadja vissza, akik a két országon keresztül érkeztek Ausztriába.

A román kormány számára ez mérgezett „ajándéknak” bizonyulhat.

A legfőbb kérdés az, hogy hajlandó-e bevállalni annak az ódiumát, hogy az országba Nyugat-Európából „importáljanak” illegális ázsiai bevándorlókat.

A jövőre esedékes választási szuperévben, amikor négy választást is tartanak, és máris zajlik a kampány, ennek a felvállalása nem egy életbiztosítás egyetlen kabinet számára sem. Bár az igazságügyi miniszter eddigi megnyilatkozásai alapján – arról beszélt, hogy csupán az Ausztriába érkezett több mint százezer migráns három százalékáról van szó – úgy tűnik, a kormány akár hajlandó is lehet elfogadni ezt a feltételt csak azért, hogy legalább a „reptéri Schengen” elérését lobogtathassa kampányeszközként, könnyen előfordulhat, hogy egy ilyen döntés többet vinne a réven, mint amennyit hozna a vámon.

Az AUR ugyanis – amint az várható volt – máris lecsapott a magas labdára, és felemelte a szavát a migránsok befogadása ellen. Ezzel pedig a lakosság jelentős részének álláspontját tolmácsolta.

És ebből nem azt a következtetést kell leszűrni, hogy a túlnyomó többség AUR-szimpatizáns lenne.

Az ugyanis nem csupán a szélsőséges pártok kampánya szempontjából érdekes, hogy konkrétan kiket és mekkora számban akarnak Romániába toloncolni Ausztriából. Elvileg a Szerbiából érkezett migránsok esetében tiszta a helyzet, azonban ha akadnak olyanok, akik a szintén EU-tag Görögországon keresztül érkeztek, őket oda kellene visszatoloncolni – azt viszont megnéznénk, mikor menne ebbe bele a görög kormány, amely örül, ha a területére érkező migránsok minél hamarabb továbbállnak.

Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen feltétel elfogadása Pandóra szelencéjének bizonyulhatna, hiszen az osztrák példán felbuzdulva más nyugat-európai országok is követelhetnék, hogy visszatoloncolják Romániába és Bulgáriába azokat a migránsokat, akik azt állítják, hogy keresztül haladtak ezeken az országokon – miközben az állításuk valóságtartalmának ellenőrzése is komoly kihívást jelent.

Arról nem is beszélve, hogy nemzetbiztonsági szempontok is felmerülnek, hiszen a visszafogadandó külföldiek között potenciális terroristák is lehetnek. Ráadásul az is kérdés, hol helyeznék el őket és milyen rendszerben – ha például szabad eltávozást kapnak, akkor előbb-utóbb ismét Ausztriában bukkannak fel, vagy legalábbis a magyar-román zöldhatárion.

Mindezek alapján megállapítható, hogy Ausztria részéről csupán látszólagos a kompromisszumkészség. Miután egyes értesülések szerint nem csupán több nyugat-európai EU-tagállam bírálta a bécsi kabinetet, amiért – egyértelműen belpolitikai, kampányokokból – keresztbe feküdt a schengeni bővítésnek, hanem már az Egyesült Államok is megpróbálta rávenni álláspontja módosítására, a Nehammer-kormány taktikát váltott.

Az osztrák kormány most megpróbál amolyan win-win szituációt kialakítani: miközben kompromisszumkésznek mutatkozik, azért korábbi követeléseit sem adja fel. Ha bejön, és a román és a bolgár kormány, valamint az Európai Bizottság is elfogadja a feltételeit, azt győzelemként adhatja el, ha viszont nem, akkor azt mondhatja: nem rajta múlt a megoldás.

Mindezek fényében jócskán odébb van még az az időpont, amíg minden homályos és vitás kérdés tisztázódik.

Úgyhogy a bukaresti illetékesek számára javallott még jó ideig jégben tartani a schengeni csatlakozás megünneplésére eltett pezsgőt.