VEZÉRCIKK – Kelemen Hunor tudtával és felhatalmazásával zajlott a közelmúltig csak PER-ként ismert, Project on Ethnic Relations nevű amerikai szervezet által „moderált” első magyar–román barátkozási forduló.
2014. október 29., 20:252014. október 29., 20:25
2014. október 29., 20:302014. október 29., 20:30
Az RMDSZ elnöke után még egy forrás erősítette meg az információt, miután az Antal Árpád–Tamás Sándor háromszéki tárgyalóduó sajtótájékoztatón számolt be a brassópojánai tapasztalatokról – már amennyi megítélésük szerint a nyilvánosságra tartozik. Kelemen Hunor előzetesen sem rejtette véka alá: maga is bekapcsolódik, amint odáig „fajulnak” a dolgok.
Márpedig egyfajta „fajulásnak” máris tanúi lehetünk. Kiderült ugyanis, hogy ez a PER már nem az a PER, legfeljebb egyfajta utántöltése annak, akár egy nagy rockbanda „omázszenekara”. S ha igaz a hír, miszerint a PER nosztalgiabandában több a román, mint az amerikai, akkor néhány dolgot alaposan át kell gondolnunk.
Például azt, hogy milyen mértékben áll a lábán a szövetségi elnök azon érvelése, hogy butaság lenne elzárkózni az amerikai részről megnyilvánuló érdeklődés elől, pláne, ha az a magyar kisebbség helyzetének felmérését célozza. Hogy az amerikai külügyminisztérium tavalyi jelentésében szerepelt a Mikó-ügy, a székely zászló, az autonómiatörekvések, a csángó magyar oktatás ügye, természetesen értelmezhető az Egyesült Államok irányából érzékelhető nyitás jeleként.
Ám a PER barátai és üzletfelei típusú szervezetek közvetítőként való ajánlkozása mindenkit minimum óvatosságra kellene hogy intsen, még akkor is, ha az első összejövetel meghívotti listáját egy azonosíthatatlan amerikai adminisztráció állította össze. Ha egyébért nem, hát azért, mert az egyesület alapítói momentán egyéb, igen kínos dolgok megmagyarázását szolgáló nyilatkozatokat kényszerülnek fogalmazgatni.
Az autonómia ügyéért persze az ördöggel is készen állunk cimborálni. Csak az tűnik fájdalmasnak, hogy az ügy különböző kanyarjaiban egyelőre nem a ballaszt repül kifelé az ablakon. Inkább olyan, esetenként egészen keserves erőfeszítések árán működőképes állapotban tartott partnerség, mint például a Székely Nemzeti Tanáccsal való viszony. Amelynek működési elemeit korántsem lehet pótolni bármilyen fájlletöltő oldalról.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!