Oltakozás maneleritmusra

Félretéve a műfajjal szemben a legtöbbünkben érthető módon meglevő zsigeri ellenszenvet és az eltartott kisujjú értelmiségi sznobériát, meg kell állapítani, hogy jelen helyzetben bizony akár még ettől az eszköztől sem kell ódzkodni. Hogy miért, azt éppen maga Gheorghiţă fogalmazta meg szimpatikus és a politikum által minden bizonnyal sűrű fogcsikorgatás közepette fogadott ártatlan őszinteséggel: mivel az állami intézmények nagy része nem örvend túl nagy hitelességnek a romániai emberek körében. Közben viszont az oltás iránti érdeklődés lanyhulóban, ezért valahogy fel kellene kelteni az érdeklődést iránta.

Hozzátehetnénk, hogy a katonaorvos megfogalmazása még eufemisztikusnak is nevezhető, főleg annak fényében, ahogy eddig viszonyultak a kormányzati illetékesek az oltási kampányhoz. De ha sikerül a bizonyos, alacsonyabb iskolázottságú román rétegek körében igencsak népszerű maneleénekeseket rábírni, hogy a műveikben visszatérő motívumnak számító legyőzendő ellenséget a koronavírus „személyében” jelöljék meg, így mozgósítva rajongóikat, akkor tegyék. Eddig ugyanis román részről kevés pozitív ösztönző intézkedést tapasztalhattunk.

Miközben ugyanis Magyarország erre az útra lépett, és már négymillió beoltott után nagyrészt megnyílik a világ az oltási igazolvánnyal rendelkezők számára – szabadon járhatnak színházba, sportmérkőzésekre vagy akár strandra, állatkertbe –, Romániában legfeljebb a karantén alól mentesülnek a beoltottak, ha sárga besorolású országból térnek haza, illetve megúszhatják a tesztelést, ha egyéb betegség miatt orvoshoz kell menniük.

Ezen túlmenően azonban míg Magyarország – többek között az alternatív vakcinabeszerzésnek is betudható magasabb átoltottságnak köszönhetően – a pozitív ösztönzést alkalmazza, a kizárólag az uniós beszerzésre hagyatkozó, részben emiatt is a beoltottak arányát tekintve a sereghajtók között kullogó Románia inkább a kollektív bűnösségét. Legalábbis Florin Cîțu miniszterelnök korábban azt közölte, nem készülnek semmilyen kedvezményt biztosítani a beoltottak számára. Csupán azzal próbált mindenkit ösztönözni a kormányfő, hogy ötmillió beoltott után június elsejétől lazítások várhatók, tízmillió után pedig szinte teljesen visszatérhet a normális élet – például a maszktól is elbúcsúzhatunk.

Kétségtelen tény persze, hogy utóbbi módszer is lehet eredményes, de mégis, a két megközelítés között ég és föld a különbség, hiszen utóbbi esetén a beoltottak frusztrációja is tovább nő, ami azért mérsékelten alkalmas motivációs tényezőnek. Ezt érezhetik már bukaresti kormányzati körökben is, ezért is jelenthette be félszájjal Klaus Iohannis államfő, hogy amint várhatóan május végére vagy júniusra annyi oltóanyag áll majd rendelkezésre, hogy aki akarja, jóformán azonnal beoltathatja magát, valószínűleg valamilyen kedvezményben részesülnek azok, akik már felvették az oltást. Ami nagyon helyes, hiszen ők tevékenyen hozzájárultak szűkebb környezetük, illetve az egész közösség egészségének megóvásához, a normális élet visszatérésének felgyorsításához. Az, hogy ez bármilyen formában diszkriminatív lenne azokkal szemben, akik nem hajlandóak beoltatni magukat, a jelenlegi, milliók egészségét és életét veszélyeztető járványhelyzetben egyszerűen nem elfogadható „érv”.

A járvány leküzdése érdekében pedig bármilyen eszköz bevethető annak elérésére, hogy minél többen beoltassák magukat – a jelek szerint például meglepően sokan fogékonyak arra, hogy előzetes regisztráció nélkül, egyszerűen csak az utcáról besétálva, vagy az autós oltópontokra behajtva oltassák be magukat, még akkor is, ha ezekben az esetekben hosszú ideig sorba kell állniuk.

Ha ez az út a normalitás mihamarabbi visszatéréséhez, akkor ezt is minél szélesebb körben lehetővé kell tenni a hagyományos, regisztrációs rendszer mellett.

Akár maneleritmusra is.