Hirdetés
Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nyelvi (v)iszonyok

2020. október 27., 14:202020. október 27., 14:20

2020. október 27., 14:212020. október 27., 14:21

Egyáltalán nem zökkenőmentes a nemzetiségek közötti együttélés, ezt Romániában jól tudjuk, ráadásul ha a két nép interakciójában elsősorban nem a tolerancia az alapállás, akkor bizony nagyon nehéz dolgunk van.

 És mindenekelőtt hol kezdődik a másik elfogadása? Amikor tudomásul vesszük, hogy a mellettünk élőnek más a kultúrája, vallása, és a mienktől eltérő az anyanyelve – amit természetesen használ is. Persze sokszor gondoltuk mi a kommunizmus idején is, a rendszerváltás után pedig még inkább, hogy ez lenne a természetes, de sajnos szabad nyelvhasználat helyett számtalanszor volt részünk nyelvöltésben. Milliószor vágták a fejünkhöz, hogy ne beszéljünk magyarul, a lovak, a madarak nyelvén (vajon mit szólna ehhez a mi Aranyunk, Adynk, Kosztolányink?), beszéljünk az államén, elvégre Romániában élünk. Ennek a többségi intoleranciának a szoftabb, amolyan bambán rácsodálkozós változata, amikor nekünk szegezik a kérdést: de ti otthon milyen nyelven értekeztek egymással?

Nyelvi (v)iszonyainkra alaposan rávilágít a Kisebbségi Monitor 2020 elnevezésű, a napokban bemutatott kutatás. A román–magyar kapcsolatokat, a romániai magyarellenességet vizsgáló felmérésből egyebek mellett kiderül: a románok egy része elfogadja a magyarokat, de csak addig, amíg meg nem szólalnak anyanyelvükön. A kutatás során megkérdezett többségiek 29 százalékát zavarja, ha magyar beszédet hall társaságában vagy akár az utcán is. Állítólag nem akarnak ők diszkriminálni, ám nyelvi kérdésekben elutasítóak, mert a magyar nyelv használatára privilégiumként és nem jogként tekintenek. A magyarokat akkor fogadnák el, ha nyelvet váltanának. Ja, és ugyanebből a felmérésből derül ki az is, hogy a román társadalom, főként a középosztály azzal határozza meg európaiságát, hogy érzékeny a diszkriminációra...

Az persze természetes elvárás, végeredményben illem kérdése, hogyha a nyelvünket nem értő személy kerül a társaságunkba, akkor fordítunk neki. Viszont ez nem jelenti, hogy ezek után meg se mukkanunk anyanyelvünkön. Jól tudjuk ugyanakkor, hogy sokakat nem pusztán az zavar, hogy nem értik, amit mondunk, hanem önmagában a magyar nyelv használata vörös posztó számukra.

A nyelvhasználat terén megnyilvánuló intolerancia, a kettős mérce kapcsán sajnos még számtalan példa felsorolható. Kezdhetnénk a helységnévtáblák magyar feliratának napjainkban sem szűnő lemázolásával, folytathatnánk a közigazgatási törvénykönyv korábban kormányrendelettel elfogadott változatával, amely csorbítja a kisebbségi jogokat, és visszalépést jelent a korábban hatályos anyanyelvhasználati rendelkezésekhez képest, de megemlíthetjük azt is, hogy a román hatóságok szinte kizárólag az állam nyelvén kommunikálnak a koronavírus-járvány idején. Nem véletlen, hogy az Országos Diszkriminációllenes Tanács nemrég megrovásban részesítette a bukaresti belügyminisztériumot, amiért hátrányosan megkülönböztette a magyar nemzetiségűeket azzal, hogy nem tette lehetővé számukra a szükségállapot idején a lakhelyelhagyási nyilatkozat kitöltését az anyanyelvükön.

Érdekes módon ugyanakkor vannak esetek, amikor nem zavaró a nemzeti kisebbségi nyelvhasználat. A szeptemberben rendezett helyhatósági választást megelőző kampány során számos román párt, valamint jelölt szólította meg – óriásplakátokon, szórólapokon – a magyar nemzetiségű választókat Nagyváradtól Marosvásárhelyig, Sepsiszentgyörgytől Kolozsvárig. Még a magyar közösség igényei iránt általában merev elutasítást tanúsító többségi politikusok számára sem érezték megengedhetetlennek, az egységes nemzetállamként hirdetett Románia és annak alkotmánya elleni merényletnek ezt a gesztust. Amiben az a bökkenő, hogy sokan csupán akkor hajlandók anyanyelvünkön értekezni velünk, akkor nem berzenkednek a magyar nyelv használata ellen, amikor kérnek valamit, amikor szükségük van valamire: ez esetben a szavazatunkra.

Ez a „toleráns” Románia valódi arca: a magyarok voksának elnyerésére érvényesek a nyelvi jogok, ha viszont a közösség kéri ezek bővítését a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, egészségügyben, akkor az úgymond privilégium. Ettől függetlenül legyen egyértelmű: el kell sajátítanunk, és minden esetben használnunk kell az állam nyelvét, amikor indokolt, szükséges, amikor románokkal értekezünk, azonban az anyanyelvünket sohasem vagyunk hajlandóak végképp „felváltani”.

Hirdetés
1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Bukarest ismét „megvásárolta” az amerikai jóindulatot

Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Tényleg jó módszer csökkenteni a deficitet a költségvetés halogatásával?

Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.

Makkay József

Makkay József

Olcsó import, drága termelés: lejtmenetben a mezőgazdaság

Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az iráni rezsim végnapjai?

Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Irán nincs is olyan messze, és ez mélyen a zsebünkbe vág

Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajnai háború: négy éve tart – de meddig folytatódik?

Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.

Balogh Levente

Balogh Levente

Béketanács: „átállás” vagy a józan ész követése?

Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.

Hirdetés