2011. február 09., 10:312011. február 09., 10:31
Miután ezt így tisztáztuk: MIÉRT TÖRNEK A LELKI, SZELLEMI S GYAKRAN TESTI ÉPSÉGEMRE A KÜLÖNBÖZŐ HIVATALOK, INTÉZETEK, SZOLGÁLTATÓK ÉS EGYÉB ILYEN VESZEDELMESEN GONOSZ FAJZATOK??? Ha pénzt veszek kölcsön a banktól, miért kellene egy teljes ügyvédi irodát felbérelnem, hogy közösen olvassuk el és értelmezzük a szerződést? Nem lehetne egyszerűen leírni, hogy kapok egy összeget, visszafizetem a három-négy-ötszörösét, mit tudom én, ám ha ezt nem teszem meg, jönnek, elveszik az alvómacimat is, és ha nekem nincs ilyen, az adósbörtön feneketlen hetedik bugyrába vetnek. Ezt én megértem, aláírom, s letudtam az egészet. De miért szükséges húsz oldalon hatszázötvenhat pontban és nagyjából kétszer annyi alpontban számomra érthetetlen szövegeket leírni, nem beszélve az apró betűs részekről, amelynek a figyelmes tanulmányozását minden szakavatott ajánlja, ha nem akarok arra ébredni, hogy valójában már nem vagyok ura a saját lelkemnek. Miért zúdítanak rám ilyeneket, hogy tárgyát képező, el nem idegeníthető, tehermentesítés, ellenjegyző, meghiúsul, és a legrosszabb rémálomban mindezt románul. Vagy ha már a téboly határán egyensúlyozok, mert tízpercenként veszik el a villanyt, és azokban a rövid időszakokban, amikor mégis van áram, atomreaktorként zúg a hűtő és Star Trek-esen serceg a lámpa, akkor a hibajelentőnél miért nem vigasztalnak meg, miért nem tesznek úgy, hogy rezonálnak a bajomra, ahelyett, hogy kioktatnak, paragrafusokat vágnak a fejemhez, amelyből kiderül, hogy néhány tucat feltételnek kell eleget tennem, hogy egyáltalán jogom legyen panaszkodni, örüljek, hogy már nem petróleumlámpával kell világítanom, és különben is, hol van az az Árkos. Az erős Nagy Testvér-érzés akkor hatalmasodott el teljesen rajtam, amikor egy reggel, hajnalhoz közelítő időpontban azt villogta, csipogta hisztérikusan a tévénk, hogy üzenetünk érkezett, megtehetjük, hogy nem nézzük meg, de jobban járunk, ha mégis. Majd ránk dörrentek, hogy még néhány napunk van, amíg büntetlenül fizethetünk, aztán pedig irgum-burgum, megnézhetjük magunkat. Csak halkan mondom, nem vagyok paranoiás, de anarchista még lehetek.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.