2011. január 05., 10:052011. január 05., 10:05
Történt ugyanis, hogy a szilvesztert Csíkszeredában töltöttem régi középiskolás barátaim körében, és emiatt kénytelen voltam igénybe venni a vasúti társaság szolgáltatásait, mert mégsem illett óév napján kiállni az út szélére stoppolni. Már az indulás épp úgy kezdődött, mint a régi szép időkben, diákkoromban, vagyis kicsivel később indultam otthonról a kelleténél, emiatt az állomás felé tartó útnak felét loholva kellett megtennem. Na, de időben az állomásra értem, még jegyet is tudtam váltani, és minden reményem megvolt arra, hogy a nosztalgikusan induló utazás nosztalgiázós része majd csak akkor folytatódik, amikor találkozom a rég nem látott kedves barátaimmal. De nem így történt. Ugyanis nagy meglepetésemre egy olyan vonat robogott be, aminek a látványától az 1970–80-as években éreztem magam. Mert ez egy amolyan „retróvonat” volt, olyan, amiről egész mostanig azt hittem, nincs is már forgalomban. Igen – a korombéliek emlékezhetnek rá –, ama hajdani emeletes vagonokból összerakott, „navétás” vonat robogott be, feketén sötétlő ablakaival, mint hajdanán az átkosban. Beleborzongtam, hogy nekem erre kell felülnöm, de mivel semmilyen más vonat nem jött be abban az időpontban, és a hangosbemondón is Csíkszereda irányába tartó vonatot jeleztek, kénytelen voltam felülni rá. Még szerencse, hogy előttem egy élénk színű kabátot viselő ifjú cihelődött fel a vonatra, természetesen segítve nekem a csomagok feltuszkolásában, mert egyébként nehezen találtam volna meg a lépcsőket. Aztán némi tanácskozás után úgy döntöttünk, az emeleten foglalunk helyet, mert onnan legalább valami gyenge fény kiszűrődött, és nem az „alagsorban”, amely sötéten tátongott, mint a jégverem. Miután elhelyezkedtünk, épp elsütöttem azt a poént útitársamnak, hogy utaztam én még ilyen vonaton új korában is, csak akkoriban még nem fütyült be a szél az ablakon. Sőt – fiatalok lévén –, külön örömet szerzett a gyér világítás és az is jó móka volt, ahogyan kergetőzhettünk a kalauzzal fel az emeletre, és le az alagsorba. „Most viszont biztos kalauz sem lesz” – mondtam a lánynak, mert magára valamit is adó vasúti társaság az ilyen körülmények miatt inkább hagyja az élelmesebbeknek, hogy jegy nélkül utazzanak, amikor megjelent a kalauz. És volt képe a jegyeket kérni...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok